fbpx

Bemutatjuk a közösségen belüli adómentes termékértékesítés szabályait

Az Áfa tv. szabályozza az adómentes Közösségen belüli termékértékesítést, melynek 89. § (1) bekezdés szerint mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, feltéve, hogy:
a) az egy másik, adóalanyi minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában eljáró adóalanynak vagy a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek történik, és
b) az az adóalany vagy adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) részére az értékesítés történik, adószámmal rendelkezik a Közösség más tagállamában és ezt az adószámot közölte az értékesítővel.
(1a) bekezdés szerint az (1) bekezdésben meghatározott adómentesség nem alkalmazandó, ha a teljesítésre kötelezett adóalany a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, vagy ezt hibásan vagy hiányosan teljesítette, kivéve, ha igazolja, hogy a mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.
(2) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszköz értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi,
a) egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése után egyébként nem kell adót fizetniük; vagy
b) bármely más, az a) pont alá nem tartozó nem adóalany személynek, szervezetnek.
(3) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott jövedéki termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel
a) a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése után egyébként nem kell adót fizetniük; és
b) a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/118/EK tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: Jövedékiadó-irányelv), a jövedéki termék beszerzése után jövedékiadó-fizetési kötelezettsége keletkezik.
(4) Mentes az adó alól továbbá a termék 12. § (1) bekezdése szerinti értékesítése, feltéve, hogy az az (1)-(3) bekezdések bármelyike szerint adómentesség alá tartozna, ha a termék beszerzője egy másik adóalany lenne.
Látható, hogy annak érdekében, hogy a Közösségen belüli termékértékesítés adómentesen történjen, több feltételt szükséges teljesíteni. Egyrészről az értékesített terméknek igazoltan el kell hagynia azt a tagállamot, ahonnan feladták, elfuvarozták és egy másik tagállamba kell kerülnie. Másrészt szükséges, hogy az értékesítés olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történjen, aki a termék Közösségen belüli beszerzése után egy másik tagállamban adófizetésre kötelezett. Mindez azt is jelenti, hogy a beszerző egy, a termék feladásától eltérő tagállamban adófizetésre kötelezett, a terméket beszerzőnek rendelkeznie kell egy, a termék feladási helyétől eltérő tagállam által megállapított közösségi adószámmal. A beszerzőnek ezt az adószámát közölnie kell az értékesítő adóalannyal. A közlésre vonatkozóan az Áfa tv. nem határoz meg formakényszert, ennek alapját alapvetően a felek közötti megállapodás képezi. Annak igazolásaként, hogy a közlés megtörtént, elegendő a beszerző adószámának az értékesítésről kibocsátott számlán történő szerepeltetése.
Kérdésként merülhet fel, hogy amennyiben az értékesítő és a beszerző között több értékesítés is teljesül, akkor minden egyes értékesítést megelőzően informálódnia kell-e az értékesítőnek a beszerző adószámáról és annak érvényességéről. Az Áfa tv. nem tartalmaz erre vonatkozóan kötelezettséget, a felek közötti kapcsolat minőségétől függő gyakorisággal érdemes az értékesítőnek a partnere közösségi adószámáról tájékozódnia. Az is előfordulhat, hogy a Közösségen belüli adómentes értékesítés két magyar adóalany között történik, azonban ez esetben – az adómentesség egyéb feltételeinek teljesítése mellett – a vevő adóalanynak rendelkeznie kell egy másik tagállam által megállapított érvényes közösségi adószámmal, és az ügylet során ezt az adószámot kell közölni az értékesítő felé. Amennyiben a vevő nem közli az értékesítővel a termék feladási helytől eltérő tagállam által megállapított közösségi adószámát a számla kibocsátásáig, az értékesítő nem kezelheti az ügyletet adómentesként. Ha vevő később mégis megadja a szükséges közösségi adószámát, úgy az ügylet áfakezelését korrigálni kell, ha egyébként a többi, az adómentesség alkalmazásához szükséges feltétel is adott. Nincs lehetőség arra, hogy a korábban felszámított és a vevőre áthárított adót a vevő a belföldön nem letelepedett adóalanyokra irányadó különös áfa-visszatéríttetési szabályok szerint kérje, ha az ügyletre egyébként a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés szabályai alkalmazandók [Áfa tv. 246. § b) pont].
Az összesítő nyilatkozat a Közösségen belüli ügyletek ellenőrzésének fontos alapja, ezért is fontos, hogy az abban közöltek pontosak legyenek. Ennek biztosítása érdekében az Áfa tv. a Héa-irányelvvel összhangban az adómentesség feltételéül szabja azt is, hogy az ügylet megfelelően szerepeljen az összesítő nyilatkozatban. Ez nem jelenti azonban azt, hogy addig, amíg az összesítő nyilatkozatot az értékesítő nem nyújtotta be, addig ne számlázhatna adómentesen, hiszen az összesítő nyilatkozatot többnyire az adófizetési kötelezettség keletkezését követően kell benyújtani. Azonban, ha a teljesítést követően kiderül, hogy az összesítő nyilatkozatot az értékesítő adóalany nem nyújtotta be, vagy az adott ügyletet az összesítő nyilatkozatban nem tüntette fel, vagy hibásan tüntette fel azt, úgy a mentesség tőle utólagosan megtagadható, kivéve, ha igazolja, hogy a mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.
A Közösségen belüli adómentes termékértékesítés egyik feltétele, hogy a termék igazoltan elhagyja azt a tagállamot, ahonnan azt feladják, elfuvarozzák, és egy másik tagállam területére kerüljön. A termék kiszállításának igazolására vonatkozóan ugyanakkor 2020-ig nem voltak közösségi szabályok, azt a tagállamok saját kompetenciájukban határozhatták meg. 2020. január 1-jétől ugyanakkor a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (a továbbiakban: Héa-vhr.) kiegészült egy 45a. cikkel, amely a kiszállításra vonatkozó vélelmet állít fel.
Ennek értelmében, amennyiben az értékesítő adóalany rendelkezik bizonyos igazolásokkal, úgy vélelmezni kell, hogy a kiszállítás megtörtént. Ezt a vélelmet az adóhatóság megdöntheti. A Héa-vhr. 45a. cikke ugyanakkor nem jelenti azt, hogy amennyiben az adóalany nem rendelkezik az ott meghatározott igazolásokkal, úgy a Közösségen belüli értékesítése ne lehetne adómentes. Ez esetben az adóalany a kiszállítás megtörténtét igazolhatja az adóhatóság felé más módon is. Amennyiben az adóalany rendelkezésre tudja bocsátani a Héa-vhr. 45a. cikkében foglalt igazolásokat, úgy a bizonyítás az adóhatóságot terheli, hogy a kiszállítás nem történt meg, egyéb esetben pedig változatlanul az adóalanyt terheli annak az igazolása, hogy a kiszállítás megtörtént.
A Héa-vhr. 45a. cikke megkülönbözteti, hogy milyen igazolásokra van szükség a kiszállítás vélelmezéséhez akkor, ha a fuvarozást az értékesítő végzi vagy az ő megbízásából végzik, illetve akkor, ha a fuvarozást a beszerző végzi vagy az ő megbízásából végzik. A Héa-vhr. 45a. cikke mindkét esetben megköveteli, hogy az értékesítő két olyan egymásnak ellent nem mondó bizonyítékkal rendelkezzen, amelyeket egymástól, az eladótól és a beszerzőtől is független két különböző fél állított ki. Amennyiben a beszerző fuvaroz, fuvaroztat, úgy a vélelem fennállásához az előbbiek mellett az is szükséges, hogy az értékesítő a beszerzőtől származó, a Héa-vhr. 45a. cikke (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adattartalommal bíró írásbeli nyilatkozattal is rendelkezzen.
A beszerzőnek írásban nyilatkoznia kell arról, hogy a terméket ő vagy egy, a nevében eljáró harmadik személy adta fel vagy fuvarozta el. Az írásbeli nyilatkozatnak tartalmaznia kell a termék rendeltetési tagállamát, továbbá a kiállítás napját, a beszerző nevét és címét, a termékek mennyiségét és jellegét, a termékek megérkezésének idejét és helyét, közlekedési eszköz értékesítése esetén a közlekedési eszköz azonosító számát, továbbá a beszerző nevében a termékeket átvevő személy azonosítását. Az írásbeli nyilatkozatra a Héa-vhr. nem határoz meg semmilyen konkrét formát, így, amennyiben az írásbeli nyilatkozat tartalmazza a meghatározott adatokat, úgy az formától függetlenül megfelel a vélelem alkalmazásához.
A beszerzőnek az írásbeli nyilatkozatot az értékesítést követő hónap tizedik napjáig kell az értékesítő rendelkezésére bocsátania.
A Héa-vhr. 45a. cikke értelmében a két egymásnak ellent nem mondó bizonyíték az alábbi lehet:
a) a termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó dokumentumok, mint például az aláírt CMR-dokumentum vagy CMR-fuvarlevél, a hajóraklevél, a légi teherszállítási számla vagy az áru fuvarozója által kiállított számla; vagy
b) az a) pontban felsorolt dokumentumok közül egy és az alábbi dokumentumok közül egy:
– a termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó biztosítási kötvény vagy a termékek feladásának vagy fuvarozásának kifizetését igazoló banki dokumentumok;
– közjogi hatóság, például közjegyző által kiállított közokirat, amely igazolja a termékek rendeltetési tagállamba való megérkezését;
– a rendeltetési tagállamban a raktár üzemeltetője által kiállított átvételi elismervény, amely igazolja a termékeknek az adott tagállamban való tárolását.
Amennyiben a terméket akár az értékesítő, akár a beszerző saját maga fuvarozza, akkor nem tud olyan, a termék feladására vagy fuvarozására vonatkozó dokumentumot prezentálni, amelyet tőle független fél állított ki. Ezekben az esetekben az értékesítőnek más megszokott módon kell tudnia igazolni, hogy a termék elhagyta belföldet és egy másik tagállam területére került.
A kiszállítás igazolásán túlmenően az is felmerülhet kérdésként, hogy az értékesítést követően meddig kell a terméket a Közösség egy másik tagállamába kiszállítani. Az Áfa tv. nem támaszt feltételt azzal kapcsolatban, hogy a terméknek az értékesítést követően mennyi időn belül kell elhagynia belföldet és igazoltan más tagállamba kerülnie, azonban a mentesség alkalmazhatóságának feltétele, hogy ez megtörténjen, és ezt az adóalany igazolja. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az értékesítést az adóalany teljesítette, azonban egy esetleges adóellenőrzésig a termék igazoltan nem hagyta el belföldet, úgy az adóhatóság – mivel az adómentesség feltételei nem teljesülnek maradéktalanul – az adómentesség alkalmazásának jogosságát részletesen vizsgálja. A vizsgálat során az adóhatóság az eset összes körülménye és az adóalany által az ellenőrzés rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján dönt, és adott esetben az adómentesség alkalmazását meg is kérdőjelezheti. Az értékesítő mérlegelési körétől, kockázatvállalási hajlandóságától is függ, hogy adómentesen kezeli az ügyletet, vagy felszámítja az adót, és azt a kiszállítás megtörténtekor megfelelően módosítja.
Összegzésként elmondható, hogy 2020. január 1-jétől a termék Közösségen belüli értékesítése, azaz amikor a terméket az értékesítés következményeként belföldről a Közösség valamely másik tagállamának területére adják fel vagy fuvarozzák el (függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást az értékesítő, a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi), az alábbi feltételek együttes fennállása esetén áfamentes:
a) a termék más tagállamba történő feladása vagy elfuvarozása igazolt,
b) az értékesítés egy másik, adóalanyi minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában eljáró adóalanynak vagy a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek történik,
c) a b) pontban meghatározott személy adószámmal rendelkezik a Közösség más tagállamában, és ezt az adószámot közölte az értékesítővel,
d) az értékesítést teljesítő adóalany az ’A60-as jelű összesítő nyilatkozat (Áfa tv. 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti nyilatkozat) benyújtására vonatkozó kötelezettségének hibátlanul és hiánytalanul eleget tesz, vagy igazolja, hogy az összesítő nyilatkozatot érintő mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.
A c) és d) pontban foglaltakat a 2019. december 31-ét követően teljesített ügyletek esetén kell először alkalmazni.
Mindezek alapján megállapítható, hogy egy esetleges adóellenőrzés során a hatályos jogszabályi rendelkezések, azon feltételek megvalósulása és vizsgálata elkerülhetetlen az adómentesség alkalmazásához.
A lehetséges észszerű intézkedések körét mindig az adott tényállás alapján kell meghatározni. Két termékértékesítési jogügylet esetén Közösségen belüli termékértékesítésnek csak az tekinthető, amelyhez a közösségen belüli szállítás kapcsolódik.
The post Bemutatjuk a közösségen belüli adómentes termékértékesítés szabályait appeared first on Adó Online.