Hírek

Az adólevonási jog biztosítása az általános forgalmi adózásban az adóhalmozódás kiküszöbölését szolgálja azáltal, hogy az adóalany saját adófizetési kötelezettségéből levonhatja azt az előzetesen felszámított adót, amely az adóköteles termék értékesítéséhez és szolgáltatás nyújtásához általa beszerzett termékhez, igénybe vett szolgáltatáshoz kapcsolódik. Az adó jellegéből következő főszabály, hogy ha az adóalany nem, vagy nem teljes mértékben az adóköteles gazdasági tevékenysége keretében, annak segítése érdekében használja fel a terméket és a szolgáltatást, az adólevonási joggal nem, vagy csak részben élhet.
Az adólevonási joggal kapcsolatos legfőbb szabályt állapítja meg az Áfa tv. 120. § (1) bekezdésének felvezető szövege amikor meghatározza, hogy az adóalany az egyes beszerzéseit terhelő (előzetesen felszámított) adót abban a mértékben jogosult levonni az általa fizetendő adóból, amilyen mértékben az adott beszerzést – adóalanyi minőségében – adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, hasznosítja.
Ezen rendelkezés, a 121. §-ban foglalt esetekkel kiegészítve (ahol felsorolásra kerül, hogy melyek azok az adókötelesnek nem minősülő értékesítések, amelyekkel kapcsolatos beszerzés esetén is megilleti az adóalanyt a levonás joga) vezethető le szinte minden beszerzésre vonatkozóan – figyelemmel a 124. §-ban szereplő konkrét termékekre, szolgáltatásokra vonatkozó levonást tiltó rendelkezésekre is – az adóalanyt megillető levonási jog, vagy annak hiánya. A 120. és a 121. §-ban meghatározottak szerinti tevékenységeket nevezi a továbbiakban adólevonásra jogosító tevékenységnek az Áfa-törvény a 123. § (1) bekezdésben. Az Áfa tv. 125. § a 124. § -ban szereplő korlátozások alóli feloldásokat sorolja fel.
Az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó szabályozás komplex. Annak megítéléséhez, hogy egy adott beszerzéssel kapcsolatban az azt terhelő – más adóalany által felszámított, vagy a beszerzőt magát terhelő és általa megállapított, vagy kivetés alapján megfizetett – adó levonható legyen, a következő tényezőkre kell figyelemmel lenni. Elsődleges, hogy az adott beszerzés (akár termékről, akár igénybe vett szolgáltatásról legyen szó) az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység érdekében kell, hogy felmerüljön, azaz adóköteles, vagy a levonásra jogosító adómentes, illetve külföldön teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás (az adólevonásra jogosító tevékenység 120, 121. §) érdekében merüljön fel. Az adott beszerzést terhelő adó kizárólag olyan arányban kerülhet levonásra, amilyen arányban az adólevonásra jogosító tevékenységet szolgálja (123. § szerinti arányosítás), az adott beszerzés ne szerepeljen a levonást tiltó rendelkezések körében, illetve, ha ott szerepel is, az az alól mentesítő rendelkezéseknek feleljen meg (124-126. §), a beszerző adóalany rendelkezzen a levonási jog gyakorlásának tárgyi feltételeként meghatározott, levonásra jogosító, megfelelő bizonylattal (127-130. §).
A következőkben a témát érintő Kúriai döntést mutatunk be.
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás: a felperesi adózó a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: közhiteles gépjármű-nyilvántartás) nyilvántartási adatai szerint 2009. március 18. napjától megszakítás nélkül tulajdonosa egy nyerges vontatónak. Adózó a kiállításától fogva a gépjármű törzskönyv birtokosa. A gépjármű üzembentartója 2009. március 18-től 2011. június 17-ig a közhiteles nyilvántartás szerint a L.H.y Kft. (utóbb: H.T. Kft., a továbbiakban együtt: Kft.) volt. Adózó, mint eladó és a Kft., mint vevő 2009. december 30-án a gépjármű adásvételi szerződést kötöttek 5.200.000 Ft + 1.300.000 Ft általános forgalmi adó (áfa) vételáron. Adózó az ügyletről 2010. január 29-i fizetési határidővel kiállította a DT/09/12-00124 számú, 2009. december 30-i teljesítési időpontú átutalásos számláját. A Kft. a vételárat nem fizette meg adózónak. A Kft. tulajdonjoga a közhiteles gépjármű-nyilvántartásban nem került bejegyzésre. Adózó, mint vevő és a Kft., mint eladó 2011. március 29-én ismét szerződést kötöttek, amely szerint adózó visszavásárolta a gépjárművet. A Kft. az ügylet alapján 3.875.000 Ft vételárról HT/11/03/00083 számú számlát bocsátott ki, amely 775.000 Ft áfa-tartalmát adózó a tárgyidőszaki bevallásában levonásba helyezte. Adózó a szerződéses vételárat a Kft.-nek a számla szerint nem utalta át.
A Nemzeti Adó és Vámhivatal Észak-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2010. november – 2011. júniusi időszakra vonatkozó áfa adónemben lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés alapján – megismételt eljárásban – 2017. március 21. napján hozott határozatával a felperesi adózó terhére 2011. január – március időszakra 7.750.000 Ft, 2011. április – június időszakra 7.847.000 Ft következő időszakra átvihető követelés különbözetet állapított meg. A fellebbezés folytán eljárt alperesi adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóság határozatát – a jelen perrel érintett körben – az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 9. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM számú rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 71. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) 15. § (3) bekezdésére,165. § (1) – (2) bekezdésére alapította. Indokolása szerint adózó a Kft. által kiállított HT/11/03/-00083 számlára adólevonási jogot nem alapíthat. Tulajdonosváltás esetén új törzskönyvet kell kiállítani, a tárgyi gépjármű esetében a törzskönyv 2009. március 18. napjától, a 2011. március 29-i szerződéskötéskor is adózó nevére szólt. Mivel adózó 2009. március 18. napjától folyamatosan tulajdonosa a gépjárműnek, a Kft. csupán üzembentartó, tulajdonjoggal nem rendelkezett, a felek között a gépjármű értékesítése nem történt meg, az arról kiállított számla tartalmilag nem hiteles bizonylat, arra adólevonási jog nem alapítható.
Adózó keresete alapján eljárt elsőfokú bíróság ítéletével az adóhatóság határozatát a HT/11/03/-00083 számú számla vonatkozásában az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan – az adólevonási jog megtagadásával érintett többi számla vonatkozásában – a keresetet elutasította. Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyező rendelkezésével szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a 2020. február 6. napján meghozott Kfv.I.35.022/2019/5. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a felülvizsgálatai kérelemmel nem támadott részében nem érintette, a támadott részében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásra vonatkozó utasítása szerint az elsőfokú bíróságnak tájékoztatnia kell adózót a gépjármű 2009. december 30-i adásvétel megtörténtére vonatkozó bizonyítási kötelezettségére. Ezt követően valamennyi bizonyíték (adásvételi szerződés, könyvelés iratai, stb.) alapján meg kell állapítania az ügy eldöntése szempontjából releváns tényállást, ezt egybe kell vetni a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezésekkel, és döntenie kell a kereset által vitatott körben az adóhatósági határozat jogszerűségéről az indokolási kötelezettség egyidejű teljesítése mellett.
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett a Kfv.I.35.022/2019/5. számú végzésében foglalt, új eljárásra szóló utasításban foglaltaknak, lehetőséget adott adózónak a 2009. december 30-i ügylet valóságának bizonyítására. A beszerzett bizonyítékok alapján pedig okszerűen következtetett arra, hogy a Kft. adózó által állított tulajdonszerzése a perbeli jármű vonatkozásában nem bizonyított. A Kúria a bizonyítékok felülmérlegelésére törvényes lehetőséget nem látott. Adózó által csatolt, 2009. december 30-i adásvételi szerződésen – a pecsét alatt – valóban szerepel az eladó aláírása, azonban az elsőfokú bíróság nem az aláírás hiányára alapította ítéletét, ezen körülményt csupán – tévesen – megjegyezte. Ugyanakkor helytállóan foglalt állást, hogy a gépjármű adásvétele igazolhatóan nem történt meg: a Kft. adózó tulajdonjogának megszerzésétől 2011. június 17-ig a közhiteles nyilvántartásban a gépjármű üzembentartója volt. A gépjármű ingó dolognak minősül, így a polgári jog szabályai szerint [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 365. § (1) bekezdés] az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni. Figyelemmel arra, hogy a Kft. az adásvétel szerződés megkötésekor – a felek által kötött külön használati megállapodás alapján – a gépjármű üzembetartója volt, a dolog birtokát nem az adásvétel által szerezte meg. Ennek következtében különös jelentősége van egyrészt a Kft. tulajdonjoga közhiteles nyilvántartásba való bejegyzése elmulasztásának, illetve a vételár kiegyenlítése elmaradásának annak megállapításakor, hogy az ügylet megtörtént-e.
A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény ügyletkötéskor hatályos 1. § (2) bekezdés értelmében a közúti közlekedési nyilvántartás célja azon adatok kezelése, amelyek a tulajdon védelméhez, a közúti közlekedés biztonságának elősegítéséhez és a hatósági okmányok közhitelességének biztosításához fűződő egyéni és közérdek érvényesítéséhez szükségesek. A BM rendelet 71. § (1) bekezdése értelmében a jármű tulajdonjogát igazoló okirat a törzskönyv. A (3) bekezdés kimondja, hogy a jármű elidegenítésekor, továbbá a jármű vagy a tulajdonos adatainak, valamint a törzskönyvben feltüntetett bármely más adat változásakor új törzskönyvet kell kiállítani, a korábbi törzskönyvet vissza kell vonni és érvénytelenítve a keletkezett iratokkal a (Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi) Hivatalnak meg kell küldeni. A 76/A. § (1) bekezdése alapján a tulajdonjog-változást a közlekedési igazgatási hatóság nyilvántartásba veszi, melyről törzskönyvet állít ki, ha kérelem, és a csatolt, illetve bemutatott okiratokban foglaltak megfelelnek az e rendeletben előírtaknak. A (4) bekezdés szerint a gépjármű tulajdonjogában bekövetkezett változás bejelentését a változástól számított 15 napon belül, a régi tulajdonos a tulajdonjog változásáról készült okirat benyújtásával (megküldésével) teljesíti.
Mindezek alapján adózó alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Kft. vevő mulasztotta el a tulajdonosváltozás nyilvántartásba való átvezettetését, még ha a szerződés 5. pontja szerint ezt vállalta is. Valójában azt bármelyik fél kezdeményezhette volna, de ez nem történt meg. Az elsőfokú bíróság megalapozottan következtetett arra, hogy a gépjármű 6.500.000 Ft vételárának Kft. általi megfizetése sem bizonyított. Adózó által csatolt 2 bankszámlakivonat közül kizárólag a 2009. december 30-i 1.000.000 Ft összegű Kft.-től érkezett jóváírás utal a gépjármű rendszámára, a 2010. április 20-i jóváírás nem. Az adásvételi szerződés nem tartalmaz részletfizetésre való kitételt, adózó által kiállított számla teljesítési határideje pedig 2010. január 29-e volt. Figyelemmel arra, hogy a Kft. és adózó között a gépjármű használatára vonatkozó jogviszony állt fenn, a bankszámlakivonatok nem támasztják alá a vitatott szerződés részbeni teljesítését sem.
A bemutatott kompenzációs jegyzőkönyvben a felek feltüntették mindkét adásvételi szerződés alapján kiállított számlájukat. A jegyzőkönyv kelte 2011. június 18-a, tehát a 2011. március 29-i, az adóhatóság által az adólevonási jog alapjaként el nem fogadott, visszavételről szóló szerződéskötés után közel 3 hónappal készült, és az abban foglaltak szerint még ekkor sem került sor a 2009. december 30-i vételár megfizetésére (adózó 4.000.000 Ft megfizetését ismerte el) és adózó sem teljesítette a visszavétel 3.875.000 Ft ellenértékét. Okszerű tehát az elsőfokú bíróság megállapítása, hogy a bemutatott okiratok nem támasztják alá a 2009. évi ügylet megtörténtét, az a szerződés szerint nem ment végbe, az ellenérték kifizetése nem történt meg, a tulajdonosváltozást a felek nem jelentették be. Alaptalanul hivatkozott arra adózó felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy a Kft. 2009. évi tulajdonszerzésének igazolására az adásvételi szerződés a BM rendelet 76. § (1) bekezdés h) pontja szerint alkalmas. Ez a jogszabályhely a törzskönyv kiadásáig teszi lehetővé a tulajdonjog szerződéssel történő igazolását. Mivel a jelen esetben adózó a törzskönyvvel rendelkezett, és a Kft. tulajdonszerzését a közhiteles nyilvántartásba a felek nem kezdeményezték, adózó az első forgalomba helyezéstől a gépjármű tulajdonjogával akkor is rendelkezett, amikor a 2011. évi vitatott szerződést megkötötték.
Az adólevonási jogot nem alapozza meg a valótlan ügyletről kiállított számla, illetve az, hogy azt adózó nyilvántartásába – a Számv.tv. 15. § (3) bekezdésében és 165. § (1) – (1) bekezdésiben rögzített valódiság számviteli elvét sértő módon – azt bevezette. A meg nem valósult ügyletről kiállított számla tartalmilag hiteltelen, arra adólevonási jog nem alapítható.
Mindezek alapján a Kúria a per főtárgyát illetően a jogerős ítéletet, mivel az megfelel a jogszabályoknak – az indokolás kiegészítésével – hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.V.35.160/2021/5.)
The post Beszerzés és az ahhoz kapcsolódó áfalevonási jog appeared first on Adó Online.