Adólevonásra nem jogosító gazdasági tevékenységhez történő használatról akkor beszélhetünk, ha az adóalany a tárgyi eszköznek nem minősülő terméket gazdasági tevékenységéhez használja fel, az viszont nem tartozik ide, ha a használat egyáltalán nem az adóalany gazdasági tevékenységéhez történik. Áfakötelezettség kapcsolódhat bizonyos esetekben az adóalany megszűnéséhez is.
A cikksorozat mostani része az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontjának alkalmazását tárgyalja mástól vásárolt ingatlan adómentes értékesítése, kompenzációs feláras rendszer alá való áttérés, valamint alanyi adómentesség választása esetén.
Egy belföldi áfaalany társaság a tulajdonát képező, 2 évnél régebben használatba vett ipari ingatlanon olyan átalakításokat, átépítéseket valósított meg, amelyek eredményeként az ingatlan funkciója lakóingatlanra változott. A változásról az illetékes települési önkormányzat a lefolytatott településképi bejelentési eljárás alapján hatósági bizonyítványt állított ki, emellett a változást az ingatlan tulajdoni lapján is átvezették és az ingatlant lakóházként jelölték meg. Kérdésként merül fel, hogy az érintett ingatlan a hatósági bizonyítvány kiállításától számított 2 évig terjedően az áfatörvény alkalmazásában új lakóingatlannak minősül-e, illetve a fenti időszakon belül a társaság köteles-e az ingatlant 5 százalékos mértékű általános forgalmi adóval terhelten értékesíteni. Befolyásolja a fenti ügylet megítélését, hogy a társaság az ingatlanértékesítés tekintetében nem választott adókötelezettséget?
A pénzforgalmi szemléletű adóelszámolás bevezetésére a kisvállalkozások adókötelezettségeinek könnyítése és a likviditási helyzetük javítása érdekében került sor a 2010/45/EU tanácsi irányelv figyelembe vételével, mely a tagállamok részére biztosította a jogosultságot, hogy egy választható rendszer keretei közt, a meghatározott éves árbevételt meg nem haladó áfa-alanyok részére lehetővé tehetik, hogy az adókötelezettségüket az ügylet pénzügyi teljesítésének (ellenérték megfizetésének) időpontjáig elhalaszthassák.
A C‑299/11. sz. Gemeente Vlaardingen ügyben az EUB úgy ítélte meg, hogy ha egy adóalany a saját tulajdonában álló, korábban is adómentesen bérbeadott sportpályákat átalakíttatja, majd ugyanazon bérlőknek továbbra is adómentesen adja bérbe, a telek értéke után héafizetési kötelezettsége keletkezhet.
Egy belföldi áfaalany társaság egy dél-magyarországi kistelepülésen gyártó üzemet létesít. A társaság az adott településen és a környező településeken ingatlanokat bérel az üzemben foglalkoztatott munkavállalók elszállásolása céljából. A társaság azt tervezi, hogy az elszállásolást ingyenesen vagy csekély összegű térítés ellenében fogja biztosítani a munkavállalói részére. A társaság a bérelt ingatlanok esetlegesen szabadon maradó helyiségeit olyan módon kívánja hasznosítani, hogy azokban más cégek munkavállalóinak az elszállásolását biztosítja ellenérték fejében. Kérdésként merül fel, hogy a társaság jogosult-e levonásba helyezni az általa igénybe vett ingatlan-bérbeadási szolgáltatásokat terhelő áfát?
A pénzforgalmi elszámolás az ezt választó, meghatározott éves árbevételt meg nem haladó áfaalanyok részére lehetővé teszi, hogy az adókötelezettségüket az ügylet pénzügyi teljesítésének (ellenérték megfizetésének) időpontjáig elhalaszthassák, egyúttal ez az időpont határozza meg a választással élő adóalanyok számára az adólevonási joguk gyakorlásának kezdetét is. Ismerjen meg minden részletet!
A cikksorozat ezen része az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés a) pontjának uniós szintű hátterét adó irányelvi előírásokhoz kapcsolódó EUB ítélkezési gyakorlattal foglalkozik.
Az Áfa kalauz friss számában konkrét példák ismertetése útján azt mutatja be, hogy az általános forgalmi adó alanyainak milyen módon, illetve milyen feltételek mellett merülhet fel adókötelezettségük abban az esetben, ha ún. „mobilházakat”, valamint lakó- és irodakonténereket használnak, hasznosítanak. A cikkben elsődlegesen a mobilházak, valamint a lakó- és irodakonténerek ingatlanként történő azonosításával, valamint azok értékesítésével és telepítésével, továbbá az azok beszerzését és telepítését terhelő áfa levonásával foglalkozik a szaklap.
A számla kibocsátása, abban áthárított áfa feltüntetése felelősséggel jár, hiszen az áthárított áfa más adóalanyt adólevonásra jogosít. A törvény ezt a felelősséget úgy juttatja érvényre, hogy mindenkit áfa-fizetésre kötelez, aki (amely) a számlában áthárított adót, felszámított adómértéket tüntet fel. Amennyiben a számlakibocsátó adókötelezettségének elmulasztása adóhatósági ellenőrzés során derül ki, úgy a számlakibocsátót az adó megfizetésére adóhatósági határozat kötelezi, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítani tudja, hogy a számlát jogosulatlanul állították ki a nevében.