Az adólevonási jog a forgalmi adózás alapintézménye, amely egy összfázisú – vagyis az értékesítési folyamat valamennyi pontját terhelő –, a végső fogyasztóra áthárítható adó tekintetében elengedhetetlen eszköze az adóhalmozódás elkerülésének. Ugyanakkor e jog nem abszolút jellegű, gyakorlása anyagi és alaki feltételekhez kötött, amely teljesülésének hiányában a levonási jog megtagadható. Annak érdekében, hogy bemutassuk, hogy a levonási jog mely esetekben és milyen feltétekkel tagadható meg, az Áfa kalauz legfrissebb számában megjelent írás áttekinti a vonatkozó közösségi esetjogot és az adóhatóság erre irányuló gyakorlatát.
A cikksorozat záró része az adóhatóság által kiszabható szankciókkal foglalkozik.
A cikksorozat ezen része a bizonyítási teher mellett az adóhatóság által kiszabható szankciók kérdéskörét tárgyalja.
Az EUB elé terjesztett ügyekben ismételten megjelent az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettségnek, illetve a nem a számla kibocsátója által teljesített ügyleteknek a kérdésköre.
Az EUB számos alkalommal állást foglalt a tekintetben, hogy héaügyekben az adóhatóságot milyen körben terheli bizonyítási kötelezettség.
A cikksorozat ezen részében az alaki követelmények szándékos elmulasztásáról, valamint a bizonyítási teherről lesz szó
A cikksorozat ezen részében az EUB további, az adócsaláshoz kapcsolódó megállapításairól lesz szó.
Habár az EUB ítélkezési gyakorlata következetes a tekintetben, hogy az adóhatóság csak korlátozott körben követelhet meg ellenőrzéseket a számla befogadójától, az utóbbi évek döntéseiben már szigorodás is megfigyelhető az adóalanytól elvárható intézkedések témakörében.
Cikksorozatunk aktuális részében további, az adóalanytól elvárható intézkedésekkel foglalkozó EUB-ítéletekről lesz szó.
Az adóalany tudattartalmához kapcsolódóan számos ügyben kérdésként merült fel, hogy milyen intézkedéseket kell megtenniük az adóalanyoknak annak megelőzése érdekében, hogy adókijátszásban vegyenek részt.