Magyarországon számos olyan munkáltató található, akinek több, akár az ország különböző részein található telephelye van. Ezeken az akár vegyesen vidéki és fővárosi telephelyeken a munkavállalók akár azonos munkakörben, azonos feladatokat is elláthatnak. Ezen munkavállalók bérezése az eltérő munkavégzési helyre tekintettel különösen érzékeny kérdés, melynek kapcsán az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének körültekintő alkalmazása indokolt.
Az egyenlő bánásmód követelménye a munkaviszonyok fontos sarokpontja, így nem meglepő, hogy nemcsak a tradicionális, hanem az atipikus jogviszonyokban is kiemelt jelentőséggel bír. Igaz ez a kölcsönzött munkavállalók esetében is, hiszen főszabály szerint a kikölcsönzés első napjától kezdődően érvényesül az alapelv.