Közös lónak túros a háta – hangzik a jól ismert közmondás, utalva arra, hogy a közösen használt dolgokra kevésbé vigyázunk, kevésbé vagyunk gondos gazdái, mint annak, ami csak a miénk. Ez a fajta attitűd azonban az adózásban nem célravezető, hiszen például a közös tulajdont képező ingatlan gazdasági célú hasznosítása (lakáskiadás) esetén (is) körültekintően kell eljárnunk, figyelnünk kell arra, kit és milyen módon terhel az adókötelezettség, hogy alakul a költségelszámolás, kell-e adószámot kiváltani stb. Cikksorozatunkban a közös tulajdonban álló ingatlan bérbeadásának főbb adóvonatkozásait tekintjük át.
Cikkünk első részében ismertettük az ingatlan átalakításával, felújításával, illetve karbantartásával kapcsolatos költségek elszámolását, amelyet folytatunk az egyéb, 14,5 százalékos leírási kulcs alá tartozó, továbbá a 200 ezer forint beszerzési árat meg nem haladó tárgyi eszközökkel.
Ha egy egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély úgy dönt, hogy bérbe adja az ingatlanát, adózási szempontból az egyik fő kérdés, hogy az ingatlan-bérbeadásból – mint önálló tevékenységből – származó jövedelme megállapításánál 10 százalékos költséghányadot vagy tételes költségelszámolást alkalmaz-e. Előbbi alkalmazása esetén ugyanis nemcsak a bérbeadással kapcsolatos egyéb kiadásokat, hanem a jövedelemszerző tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékcsökkenési leírását is elszámoltnak kell tekinteni. Ha tehát az adózónak előreláthatóan a bevétel 10 százalékát meghaladó költségei merülnek fel az ingatlan-bérbeadás kapcsán, érdemes megfontolni a tételes költségelszámolást, még azt is figyelembe véve, hogy ez jelentősebb adminisztrációs kötelezettségekkel jár.