A cikksorozat mostani része azt tárgyalja, hogy alakul a megszűnéshez kapcsolódó áfafizetési kötelezettség egyéni vállalkozó, mezőgazdasági termelő halála vagy cselekvőképességének elvesztése, cégek közötti külföldi jogszabályok szerinti beolvadás, illetve végelszámolás esetén.
Nemzetközi ügyletekben, továbbá a hazai társaságok egymás közötti tranzakciói során számos esetben az ellenértéket forinttól eltérő külföldi fizetőeszközben állapítják meg az ügyletben részvevő Felek és a kapcsolódó számlát is ennek megfelelően állítják ki. Ezen ügylettípusok gyakoribb előfordulása miatt érdemes áttekinteni a rájuk vonatkozó sajátos adóalap-meghatározási és számlakiállítási szabályokat.
Egyéni vállalkozás megszüntetése esetén az, hogy felmerül-e adókötelezettség, függ attól, hogy az áfa rendszerében jogutódlással történő megszűnésről van-e szó, de az sem kizárt, hogy csak az egyéni vállalkozás szűnik meg, az adóalanyiság nem.
Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés d) pontja nem tesz különbséget a jogutódlással és a jogutód nélkül történő megszűnés között. A 17-18. §-ban meghatározott feltételeknek megfelelő jogutódlás esetén azonban nem áll be a termék értékesítéséhez fűződő joghatás.
Az Európai Unió héa-rendszere az adósemlegesség és a gazdasági tevékenységek torzításmentes kezelésének elvén nyugszik. A tagállamoknak ugyan lehetőségük van bizonyos eljárási szabályok meghatározására, ezek azonban nem veszélyeztethetik az uniós jog által biztosított anyagi jogokat. Ez különösen igaz az olyan esetekre, ahol a gazdasági ügylethez kapcsolódik egy adminisztratív szolgáltatás, és felmerül a kérdés: külön adóköteles szolgáltatásról beszélünk, vagy az csak járulékos, ezért osztja a főügylet adójogi sorsát? A C-427/23. sz. ügy e szempontból mérföldkőnek tekinthető.
Az Európai Unió adóhatóságai az áfaadatokra vonatkozó automatikus információcsere (VIES rendszer) keretében osztják meg egymással a vállalkozások által vallott összesítő nyilatkozatok adatait. Magyarországon ezt azt adatszolgáltatást az ’A60-as nyomtatványon kell teljesíteni. A VIES kontrolladatok és a magyar adóalanyok által a Közösségen belüli termékbeszerzésekről, illetve szolgáltatás igénybevételéről benyújtott összesítő nyilatkozatok összevetése után feltárt eltérések esetében, azok előzetes tisztázása után ellenőrzési eljárás indul(hat), így minden adózó érdeke, hogy megfelelően szolgáltasson adatot a közösségi ügyleteiről. Az Áfa kaluz legfrissebb számának írása a közösségi összesítő nyilatkozat kitöltésével kapcsolatos, gyakorlatban felmerülő kérdéskörökkel foglalkozunk.
Adólevonásra nem jogosító gazdasági tevékenységhez történő használatról akkor beszélhetünk, ha az adóalany a tárgyi eszköznek nem minősülő terméket gazdasági tevékenységéhez használja fel, az viszont nem tartozik ide, ha a használat egyáltalán nem az adóalany gazdasági tevékenységéhez történik. Áfakötelezettség kapcsolódhat bizonyos esetekben az adóalany megszűnéséhez is.
A cikksorozat mostani része az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontjának alkalmazását tárgyalja mástól vásárolt ingatlan adómentes értékesítése, kompenzációs feláras rendszer alá való áttérés, valamint alanyi adómentesség választása esetén.
Egy belföldi áfaalany társaság a tulajdonát képező, 2 évnél régebben használatba vett ipari ingatlanon olyan átalakításokat, átépítéseket valósított meg, amelyek eredményeként az ingatlan funkciója lakóingatlanra változott. A változásról az illetékes települési önkormányzat a lefolytatott településképi bejelentési eljárás alapján hatósági bizonyítványt állított ki, emellett a változást az ingatlan tulajdoni lapján is átvezették és az ingatlant lakóházként jelölték meg. Kérdésként merül fel, hogy az érintett ingatlan a hatósági bizonyítvány kiállításától számított 2 évig terjedően az áfatörvény alkalmazásában új lakóingatlannak minősül-e, illetve a fenti időszakon belül a társaság köteles-e az ingatlant 5 százalékos mértékű általános forgalmi adóval terhelten értékesíteni. Befolyásolja a fenti ügylet megítélését, hogy a társaság az ingatlanértékesítés tekintetében nem választott adókötelezettséget?
A pénzforgalmi szemléletű adóelszámolás bevezetésére a kisvállalkozások adókötelezettségeinek könnyítése és a likviditási helyzetük javítása érdekében került sor a 2010/45/EU tanácsi irányelv figyelembe vételével, mely a tagállamok részére biztosította a jogosultságot, hogy egy választható rendszer keretei közt, a meghatározott éves árbevételt meg nem haladó áfa-alanyok részére lehetővé tehetik, hogy az adókötelezettségüket az ügylet pénzügyi teljesítésének (ellenérték megfizetésének) időpontjáig elhalaszthassák.