Sorozatunk utolsó két részében példákkal illusztráljuk az előző részekben megismert uniós szabályozást.
A gazdasági életben számos okból előfordulhat, hogy egy jogi személyiségű társaság értékesíti a tulajdonában álló egy társaság üzletrészének egészét vagy egy részét. Ilyen ok lehet például a nehéz gazdálkodási helyzet, munkaerőproblémák, tulajdonosi vita vagy anyagi érdek. Az alábbiakban azt a kérdéskört járjuk körül, hogy az üzletrész értékesítésből származó bevétel milyen szerepet játszik a levonható ÁFA arányosításában, valamint hogyan történik az elszámolása a számvitelben.
Az EUB ítélkezési gyakorlatában ismételten felmerül az a kérdés, hogy milyen mélységben köteles a számla befogadója információkat gyűjteni arra vonatkozóan, hogy az ügyletet ténylegesen a számla kibocsátója teljesítette-e.
Sorozatunk mostani részében elmondjuk, mit jelent pontosan a határokon átnyúló TBE-szolgáltatásoknál a 10 000 eurós értékhatár, és megnézzük, miként alakul a számlázási kötelezettség.
Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében nem tagadható meg a levonási jog például önmagában arra tekintettel, hogy az adóalany nem ellenőrizte, eleget tett-e a számlakibocsátó a hatóságokkal szembeni kötelezettségeinek.
Az adóalany tudattartalmához kapcsolódóan számos ügyben kérdésként merült fel, hogy milyen intézkedéseket kell megtenniük az adóalanyoknak annak megelőzése érdekében, hogy adókijátszásban vegyenek részt.
A cikksorozatnak kettős célja van, egyrészt a nem adóalanyok felé történő értékesítések (szolgáltatásnyújtások) szabályainak áttekintése, valamint a digitalizációról szóló sorozatban többször hivatkozott 2021-ben bevezetett e-kereskedelmi csomag bemutatása.
Az egyre digitalizálódó áfa-t érintő reformok közül eddig a 2028-tól esedékes változások (elektronikus számlázás kiterjesztése, megszűnő összesítő jelentés, közel valós idejű adatáramlás) voltak jobban fókuszban a cikksorozat eddigi részeiben, most azonban járjuk körbe a sokkal hamarabb érkező, már 2025-től esedékes változásokat.
Korábban már említésre került, hogy az elektronikus számlák adott országban érvényes szabályozása tagállami hatáskörben marad, ezzel együtt minden tagállamnak tekintettel kell lennie az Európai Bizottság 16931-es szabványára. Az alábbi cikkben ennek a kevésbé ismert szabványnak az ismertetésére kerül sor, ugyanis néhány éven belül minden közösségi ügyletet bonyolító adóalany át kell térjen – közösségi ügyletei tekintetében – az elektronikus számlázásra, amelynek kereteit ez a szabvány fogja meghatározni.
2028-tól megszűnik az összesítő jelentés, mert az adóalanyoknak át kell állniuk az elektronikus számlázásra közösségi viszonylatban. Most e változás ma ismert részleteit ismertetjük.