A törvény meghatározza, hogy az egyes tárgyi eszközökre milyen leírási kulcs alkalmazható. Bizonyos esetekben az értékcsökkenési leírás összegét idő- és/vagy területarányosítással kell meghatározni. A törvényben meghatározott esetben pedig a tárgyi eszközök beruházási költsége után átalány-értékcsökkenés érvényesíthető.
Önálló tevékenység folytatásához kapcsolódóan jellemzően nem lehet értékcsökkenési leírást érvényesíteni. Az ingatlanbérbeadásból származó bevétellel szemben azonban bizonyos feltételekkel lehetőség van értékcsökkenési leírás elszámolására.
Ingatlanbérbeadási tevékenység esetén az elismert költségek közé tartoznak egyes, a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre vonatkozó kiadások.
Tételes költségelszámolás esetén a bevétellel szemben elszámolható ráfordítások első nagy csoportját a költségként elismert kiadások jelentik.
A tételes költségelszámolás szabályrendszere értelemszerűen lényegesen összetettebb, mint a 10 százalékos költséghányad alkalmazásáé.
Ha a bevétel összegét már meghatároztuk, a jövedelem megállapításának következő lépése a költségelszámolás.
A bérlő által fizetendő kaució nem feltétlenül minősül bevételnek. Ha a bérbeadó más településen lakást bérel, annak bérleti díját bizonyos feltételek teljesülése esetén levonhatja a bevételéből.
A közüzemi díjakon felül egyes további, a bérlő által fizetendő összegek – például közös költség, építményadó – kapcsán sem mindig egyértelmű a bérbeadó számára, hogy azok a bérbeadásból származó bevételének minősülnek-e.
A lakásbérbeadáshoz kapcsolódóan a bérlőre átterhelt költségek közül a gyakorlatban sokszor okoz nehézséget annak eldöntése, hogy a bérlő által megtérített összegek a bérbeadó bevételének számítanak-e.
Személyi jövedelemadó szempontjából alapvető jelentőséggel bír, hogy mi számít az ingatlanbérbeadási tevékenység bevételének.