Habár az EUB ítélkezési gyakorlata következetes a tekintetben, hogy az adóhatóság csak korlátozott körben követelhet meg ellenőrzéseket a számla befogadójától, az utóbbi évek döntéseiben már szigorodás is megfigyelhető az adóalanytól elvárható intézkedések témakörében.
Cikksorozatunk aktuális részében további, az adóalanytól elvárható intézkedésekkel foglalkozó EUB-ítéletekről lesz szó.
Az EUB ítélkezési gyakorlatában ismételten felmerül az a kérdés, hogy milyen mélységben köteles a számla befogadója információkat gyűjteni arra vonatkozóan, hogy az ügyletet ténylegesen a számla kibocsátója teljesítette-e.
Érdekes jogeset segítségével mutatjuk be az adótartozás fogalmát a nonprofit világban.
Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében nem tagadható meg a levonási jog például önmagában arra tekintettel, hogy az adóalany nem ellenőrizte, eleget tett-e a számlakibocsátó a hatóságokkal szembeni kötelezettségeinek.
Az adóalany tudattartalmához kapcsolódóan számos ügyben kérdésként merült fel, hogy milyen intézkedéseket kell megtenniük az adóalanyoknak annak megelőzése érdekében, hogy adókijátszásban vegyenek részt.
Rendeltetésellenes joggyakorlás esetén adólevonási jog nem érvényesíthető. A visszaélésszerű magatartás megállapítására az EUB Halifax ügyben felállított háromlépcsős tesztje szolgál.
Fiktív ügyletek kapcsán az EUB kimondta, hogy a levonási jog szempontjából nincs jelentősége annak, érte-e kár az államkincstárt, mint ahogy önmagában annak sem, hogy a nemzeti polgári jog értelmében színleltnek minősül-e az adott ügylet.
Az adóhatóságok a levonási jogot az ügyek jelentős részében arra hivatkozva tagadják meg, hogy az ügylet fiktív volt, vagy adókijátszás, illetve joggal való visszaélés valósult meg.
Annak megítéléséhez, hogy a határidő elmulasztása miatt elvitatható-e a levonási jog, figyelembe kell venni a héarendszer alapelveit.