Egy technológiai vállalkozás életében adózási szempontból négy fordulópont létezhet. Mindegyiknél nehézséget okoz, hogy Magyarországon nem alakultak ki olyan általánosan ismert vállalkozásfejlesztési mintázatok, amelyek megmondanák, hogy az adóstruktúra szempontjából mikor milyen kérdésekkel kellene foglalkozni.
A globális minimumadó rendszeréhez kapcsolódó kiegészítő adók elszámoló bevallását főszabály szerint az érintett adóév utolsó napjától számított 15 hónapon belül kell benyújtani és megfizetni. Erről, a TAO-ról és az új üzenanyagárakról olvashatnak a NAV-Figyelő eheti számában.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) június 1-ig mintegy 400 ezer cégtől vár bevallást a társasági adóról (tao), és több mint 100 ezer társaságtól a kisvállalati adóról (kiva) – hívta fel a figyelmet kedden a hivatal.
Társaságunk 2024-es fizetendő társasági adója 14 millió forint volt, a 2025-ös társaságiadó-fizetési kötelezettségünk pedig várhatóan 19 millió forint lesz. Értesültünk arról, hogy a havi adóelőleg-fizetési gyakoriságra irányadó 5 millió forintos értékhatár 2026-tól megemelkedik 20 millió forintra. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy 2026. január 20-án már nem kell fizetni adóelőleget, vagy csak a 2529 jelű bevallás benyújtását követően vonatkozik ránk az új szabály? Ha a 2529 jelű bevallást 2026 májusa előtt, például 2026 márciusában benyújtanánk, akkor korábban áttérhetünk a negyedéves fizetésre?
A magyar vállalkozások számára idén az év végi adótervezés fontosabb, mint valaha. 2026-tól jelentősen emelkednek a kisvállalati adó (KIVA) választhatóságának határai, így számos olyan cég is jogosulttá válhat a kedvezményes adózásra, amely eddig nem fért bele a rendszerbe. A Niveus arra figyelmeztet, hogy a cégeknek a döntést már 2025 végén meg kell hozni, ha 2026 januártól a KIVA adózás alá szeretnének tartozni.
Jelen cikkünkben egy összeolvadás bemutatása segítségével világítunk rá, hogy átalakulás, egyesülés és szétválás esetén milyen szabályozást kell követni a veszteségelhatárolás tekintetében a társasági adóban.
Írásunkban azzal az esettel foglalkozunk, amikor egy teljes mértékben fejlesztési tartalék terhére beszerzett tárgyi eszköz a könyvekből kivezetésre kerül, és a jogelődnek az eszköz kivezetéséhez kapcsolódóan el kell számolnia az adóalapjában a számviteli, illetve a társasági adó szerinti értékcsökkenés különbségét.
Társaságunk 2025-ben az egyik telephelyén elektromos töltőállomást kíván létesíteni. A töltőállomást első-sorban a társaságunk tulajdonában álló, a munkavállalók által használt elektromos személygépjárművek töltésére használnánk. Ha valamely partner cég képviselője elektromos autóval érkezne a telephelyre, akkor az sem kizárt, hogy az adott autót töltsék a töltőállomáson. A nyilvánosság részére viszont nem állna rendelkezésre a töltőállomás, hiszen a telephely önmagában is egy közforgalomtól elzárt magánterületen van. A kérdésünk arra irányul, hogy a társaság csökkentheti-e a 2025-ös társaságiadó-alapját az elektromos töltő-állomás létesítésével összefüggésben felmerülő költségekkel, ha maga a töltőállomás nem bárki által hozzáférhető helyen van.
A társasági adóban elszámolható értékcsökkenés szempontjából a gépek, berendezések, felszerelések, járművek között speciális helyzetben vannak a hulladékgazdálkodási ágazatban használt eszközök, ezekre vonatkozóan külön 10% -os leírási kulcsot tartalmaz a törvény.
Általános szabály a társasági adó rendszerében, hogy a kapott osztalék nem adóköteles; a közterheket akkor kell megfizetni, amikor az osztalék a magánszemélyek részére kiosztásra kerül. Ugyanakkor a kapott (járó) osztalékot a gazdálkodó a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 83. § (2) bekezdése értelmében a pénzügyi műveletek bevételei között számolja el, tehát az alapesetben társaságiadó-alapot képezne, ha nem kapcsolódna hozzá adózás előtti eredményt csökkentő tétel. Cikkünkben ezen adóalap-korrekcióval foglalkozunk.