Hírek

Az iratok az adóhatóság hivatali helyiségében történő tanulmányozás végett más esetben is bevonhatóak, ilyen esetekben azok az ellenőrzés befejezéséig tarthatók az adóhatóságnál, az ellenőrzés lezárultával az iratokat az adózó részére vissza kell adni. Az adóellenőrzés alapját képezik a jogszabályban előírt könyvek, nyilvántartások, bizonylatok vizsgálata. Abban az esetben, ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy hiányosak, és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével kötelezi az adózót, hogy iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, illetőleg javítsa.
Az adózó az adóhatóság felhívására köteles bizonylatai, számlái hiteles fordításáról gondoskodni, iratai szakfordítását elvégeztetni és az adóhatóság részére átadni. Adózó az angol, német, illetve francia nyelvű iratok fordítására nem kötelezhető.
Adózóknak és a vállalkozóknak fontos érdekük és kötelezettségük az iratok kezelése, bizonylatok rendszerezése, megőrzése, tárolása. Egyrészt azért is, mert az iratokat, bizonylatokat számos okból meg kell őrizni, másrészt mert a bizonylatok a bevallott adatok, adó, támogatás, kedvezmények, elszámolások alapját képezik, illetve számos esetben a vállalkozás és a magánszemély esetén is bizonyítékként szolgál.
Az adóhatóság adóellenőrzések során alkalmazott bizonyítási módszere, amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő irat vagy egyéb bizonyíték az adóalap megállapításához, becslést alkalmaz. Az adóhatósági ellenőrzés során az iratok, dokumentumok rendelkezésre állása szempontjából kétféle bizonyítási eljárást különböztetünk meg. Dokumentális ellenőrzésről akkor beszélünk, ha az adóalap pontosan meghatározható; azonban, ha az adóalap csak valószínűsíthető, akkor az adóhatóság becslési eljárást végezhet. A becslés nem egy önálló eljárás, hanem egy, az adóellenőrzés során alkalmazható bizonyítási módszer.
A bizonylatmegőrzési kötelezettségre vonatkozó előírásokat alapvetően az adótörvények és a    számvitelről szóló törvények határozzák meg. De akár a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.), illetve a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény is tartalmaz erre vonatkozó rendelkezéseket, illetve a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény is.
Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: új Art.) 7. § 24. pontja értelmében irat: a jogszabályban meghatározott bizonylat, nyilvántartás, a könyvvezetésről szóló jogszabályokban előírt könyvek, nyilvántartások; továbbá a tervek, szerződések, levelezések, nyilatkozatok, jegyzőkönyvek, határozatok (végzések), számlák és más kivonatok, igazolások, tanúsítványok, köz- és magánokiratok, megjelenési formájuktól függetlenül, amelyeket az Art. 77. § (1)–(2) bekezdései szerint úgy kell kiállítani, illetőleg vezetni, hogy azok az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmasak legyenek.
A bennük foglalt feljegyzések szükséges, hogy az Art.-ban, illetve a számvitel bizonylati rendjére vonatkozó és egyéb jogszabályokban előírt bizonylatokon alapuljanak; adónként és költségvetési támogatásonként folyamatosan, kihagyás nélkül tartalmazzák az adót, illetve költségvetési támogatást meghatározó adatokat és azok bizonylati hivatkozásait; azokból kitűnjék az adott időszakra vonatkozó bevallott adó, illetve támogatás alapja; továbbá az adó megfizetésének, a költségvetési támogatás igénybevételének, valamint az alapul szolgáló bizonylatoknak az ellenőrzését lehetővé tegyék.
Az Szt. 165. § (1) bekezdése alapján minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait rögzíteni kell a könyvviteli nyilvántartásokban.
Az Szt. 166. § (1) bekezdése szerint számviteli bizonylat minden olyan, a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától –, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá. Az új Art. szerint az adó- és költségvetési támogatás alapjának, illetve az adó és a költségvetési támogatás összegének megállapításhoz szükséges könyveknek, nyilvántartásoknak bizonylatokon kell alapulniuk.
Az új Art. személyi hatálya alá tartozó adózói kör tágabb, mint azon gazdálkodók köre, amelyek tekintetében az Szt. előírásait kell alkalmazni. Az Art. személyi hatálya ugyanis kiterjed minden Magyarország területén székhellyel, telephellyel rendelkező vagy egyébként gazdasági (termelő, szolgáltató, üzemi, üzleti) tevékenységet folytató jogi személy; lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező vagy egyébként itt tartózkodó magánszemély; vagyonnal rendelkező vagy bevételt, jövedelmet (nyereséget) elérő magánszemély, jogi személy és egyéb szervezet; illetve közigazgatási hatósági vagy bírósági eljárásban résztvevő személy adózásának és költségvetési támogatásának rendjére, valamint a bizalmi vagyonkezelő által kezelt vagyon rendjére  (új Art. 6. §).
Az Szt. hatálya a gazdálkodókra terjed ki, amely tekintetben a törvény tovább szűkíti a kört, és rögzíti, hogy hatálya nem terjed ki az egyéni vállalkozóra, a polgári jogi társaságra, az építőközösségre, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletére, valamint arra a közkereseti társaságra, betéti társaságra és egyéni cégre, amely az üzleti évben (az adóévben) nyilvántartásait az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló, illetve a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény előírásai szerint vezeti (Szt. 2–2/A. §).
Az önadózás következtében kiemelt jelentősége van az adózó bizonylatainak, könyveinek, nyilvántartásainak, ugyanis az adóalapot bizonylatok, könyvek, nyilvántartások alapján lehet megállapítani és ezek teszik lehetővé az adóhatóság ellenőrzését is. Az Art. a bizonylat kiállítására és nyilvántartására vonatkozó szabályai keret jellegű szabályok, ugyanis azt tartalommal más jogszabályok töltik meg, így pl. az Áfa tv. meghatároz nyilvántartásra vonatkozó különös szabályokat. Az Art. a könyvek, nyilvántartások vezetése vonatkozásában utal a számvitel bizonylati rendjére vonatkozó jogszabályra, valamint más jogszabályok rendelkezéseire is. A törvény szerint az adó és költségvetési támogatás alapjának, illetve az adó és a költségvetési támogatás összegének a megállapításához szükséges nyilvántartásoknak bizonylaton kell alapulnia. A nyilvántartásokat adónként, költségvetési támogatásonként, folyamatosan, kihagyás nélkül kell vezetni úgy, hogy azokból a bevallott adó és a támogatás alapja, valamint az adó megfizetése és a támogatás igénybevétele ellenőrizhető legyen. Ezen elvek alapján biztosítható, hogy a nyilvántartás a gazdasági eseményeket valósághűen tükrözze.
Az Szt. 151. §-a értelmében a vállalkozó a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló elkészítésével könyvelőt köteles megbízni. A fenti kötelezettség alól mentesül az a vállalkozó, amelynél az éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétel az üzleti évet megelőző 2 üzleti év átlagában – ennek hiányában a tárgyévben várhatóan – a 10 millió forintot nem haladja meg.
A könyvelő alapvető feladatai az alábbiak:
– a számlák, bizonylatok jogszabályban foglalt formában történő rögzítése;
– a könyvelésre kapott számlák, bizonylatok ellenőrzése a vonatkozó pénzügyi és számviteli jogszabályoknak megfelelően;
– a hatóságok felé történő adatszolgáltatás teljesítése (bevallások elkészítése és benyújtása a hatóságok felé);
– a kimutatások elkészítése;
– az éves beszámoló elkészítése (mérleg, eredménykimutatás, kiegészítő melléklet);
– a gazdálkodó vezetőjének tájékoztatása a gazdálkodót érintő, könyveléssel, adózással összefüggő jogszabályi változásokról;
– a gazdálkodó figyelmeztetése, amennyiben a működésében szabálytalanságot tapasztal; valamint
– a bérszámfejtés, amennyiben erről külön megállapodás születik.
Mindezekből látható, hogy nem tartozik a könyvelő alapvető feladatai közé a lezárt üzleti év iratainak tárolása és őrzése. Amennyiben a vállalkozás az iratok könyvelő által történő tárolására és őrzésére is igényt tart, az esetben lehetőség van ezt szerződésben rögzíteni.
Az áfaalanyi minőségben teljesítendő okiratmegőrzési kötelezettségre vonatkozó alapvető szabályokat az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) XI. Fejezete, illetve az Áfa tv. 179. § (1) és (2) bekezdése tartalmazza. A fenti rendelkezések az okiratok megőrzésével összefüggésben minden áfaalany, illetve az Áfa tv-ben szabályozott jogok és kötelezettségek alanyainak minősülő minden személy, szervezet részére azonos követelményeket írnak elő. Az Áfa tv. 179. § (3) bekezdése felhatalmazást ad a jogalkotónak arra, hogy az Áfa tv-ben foglalt okiratmegőrzési szabályoktól eltérően az Áfa tv. mellett más törvényben az okiratok megőrzésére hosszabb határidőt, más jogszabályokban pedig az okiratok megőrzésének a feltételeire és módjára további rendelkezéseket állapítson meg.
Az áfaalanyoknak az okiratmegőrzési kötelezettségük teljesítése során az Áfa tv. mellett
– az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 78. § (1)–(9) bekezdésében foglalt, az iratok megőrzésére vonatkozó rendelkezéseket, valamint
– a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) 169. § (1)–(6) bekezdésében szereplő, a bizonylatok megőrzésére vonatkozó előírásokat, továbbá
– a számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet (a továbbiakban: Számlarendelet) 17. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott, a másolatkészítésre és a megőrzésre vonatkozó szabályokat,
mint az Áfa tv. 179. § (3) bekezdése alapján az okiratok megőrzésére és/vagy annak módjára és feltételeire vonatkozó eltérő törvényi, illetve jogszabályi rendelkezéseket is megfelelően alkalmazniuk kell. Az okiratok és bizonylatok megőrzésével összefüggésben az Art. és a Számv. tv. az adózók, illetve a gazdálkodók és a vállalkozók széles köre által az áfaalanyi minőségüktől függetlenül kötelezően alkalmazandó általános szabályokat ír elő, a Számlarendelet pedig az Áfa tv. szerinti – vagyis áfaalanyi minőségben teljesítendő – számla- és nyugtakibocsátási kötelezettségre vonatkozó speciális rendelkezéseket tartalmaz.
Az áfaalanyként eljáró személyeknek és szervezeteknek a különféle okiratok, valamint az Áfa tv.  szerinti bizonylatok (számlák és nyugták) megőrzését elsődlegesen az Áfa tv.  és a Számlarendelet előírásainak megfelelően kell megvalósítaniuk.
Az Áfa tv. 179. § (1) bekezdése szerinti főszabály kimondja, hogy azok a személyek, szervezetek, akik/amelyek Áfa tv-ben szabályozott jogokat gyakorolnak, illetve akikre/amelyekre az Áfa tv.  kötelezettségeket állapít meg, kötelesek megőrizni az általuk vagy nevükben kibocsátott, valamint a birtokukban levő vagy egyéb módon a rendelkezésükre álló okiratokat az adómegállapítás hiánytalan és helyes volta ellenőrizhetőségének érdekében legalább az adó megállapításához való jog elévüléséig.
A fenti főszabály mellett az Áfa tv. 179. § (2) bekezdése a papír alapú és elektronikus okiratok megőrzéséről az alábbiak szerint rendelkezik. Papír alapú okirat kibocsátása esetén a főszabályként előírt megőrzési kötelezettséget a kibocsátásra kötelezettnek az okirat másodlati példányának, a befogadónak pedig az okirat eredeti példányának vagy – ha azt az Áfa tv.  nem zárja ki – az eredeti példány hiányában az arról készített hiteles másolatnak a megőrzése útján kell teljesítenie. Ugyanakkor a papír alapon kibocsátott okiratokra vonatkozó megőrzési kötelezettség az okiratok elektronikus formában történő megőrzésével is teljesíthető. Az elektronikus okiratok kizárólag elektronikus formában őrizhetők meg. Ez utóbbi kötelezettség teljesítését az elektronikus számlák esetében nem befolyásolja a fenti számlák formátumának az Áfa tv. 168/A. §-ban foglalt, az eredet hitelességére, az adattartalom sértetlenségére és az olvashatóságra vonatkozó követelményeknek megfelelő megváltoztatása. Amennyiben az adóalanyok az Áfa tv.  szerinti számlákat elektronikus formában őrzik meg, úgy a számlák eredetének hitelességét és adattartalmának sértetlenségét biztosító adatokat is elektronikusan kell megőrizniük.