Hírek

Egy belföldi általános forgalmi adó alany társaság (fővállalkozó) a megrendelője részére, két külön szerződés alapján
– egyrészt egy ingatlannak az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti építési hatósági engedély-köteles átalakítására irányuló szolgáltatást nyújtott. Ennek keretében többek között fából készült épületszerkezeti elemeket, valamint beépített és állagsérelem nélkül nem eltávolítható egyedi bútorokat (a továbbiakban együtt: beépített faelemek) gyártott le és épített be az adott ingatlanba;
– másrészt pedig az áfatörvény általános szabályai szerinti egyenes adózás alá tartozó ügyletek keretében önálló, be nem épített fenyőbútorokat (a továbbiakban: önálló fenyőbútorok) értékesített.

A teljesítés érdekében a fővállalkozó egy épület- és bútorasztalos tevékenységet végző, szintén belföldi áfaalany alvállalkozóval kötött szerződést, aki egyrészt legyártotta és beszerelte az ingatlanba a beépített faelemeket, másrészt pedig a katalógusában szereplő önálló fenyőbútorokat értékesített a társaság által kívánt mennyiségben.
Az alvállalkozó a kérdéses tevékenységekről a fordított adózás szabályai szerint bocsátott ki számlát a fővállalkozó részére, arra való hivatkozással, hogy
– a beépített faelemek legyártására és beszerelésére irányuló tevékenység – ami építési-szerelési, egyéb szerelési munka – ellenértéke jelentősen meghaladja az értékesített önálló fenyőbútorok ellenértékét;
– a fenti munkák elvégzése és az önálló fenyőbútorok átadása ugyanazon szerződés alapján és ugyanazon a napon valósult meg; továbbá
– az önálló fenyőbútorokat a fővállalkozó a beépített faelemek beszerelése útján átalakított ingatlanban történő elhelyezés céljából szerezte be.
Kérdésként merül fel, hogy az alvállalkozó által folytatott számlázási gyakorlat megfelel-e az áfatörvény előírásainak.
Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjának 2024. január 1-jétől hatályos rendelkezései alapján az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, az ingatlan bontással történő megszüntetésére és rendeltetésének megváltoztatására (továbbiakban együtt: ingatlanra vonatkozó tevékenység) irányul, feltéve, hogy az ingatlanra vonatkozó tevékenység hatósági engedélyhez vagy hatósághoz történő bejelentéshez kötött, amelyről a szolgáltatás adóalany igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának. Ha a hatósági engedély vagy hatósághoz történő bejelentés a szolgáltatásnyújtó által végzett, ingatlanra vonatkozó tevékenységhez kapcsolódik, a nyilatkozattétel az utóbbit terheli a szolgáltatás adóalany igénybevevője felé. Az Áfa tv. 142. § (3) bekezdés a) és b) pontjai alapján az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti fordított adózás kizárólag akkor alkalmazható, ha az adott ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany, és egyiküknek sincs olyan, az áfatörvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle áfa fizetése ne lenne követelhető.
Általánosságban elmondható, hogy az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti fordított adózás szabályai alá tartozás megállapításának az alapját a szolgáltatásnyújtó, valamint a szolgáltatást igénybe vevő között létrejött megállapodás szerint teljesített ügylet tartalma, illetve összetett ügyleteknél azok jellegadó tartalma határozza meg, vagyis az egyes ügyleteket a fordított adózás szabályai alkalmazása szempontjából egyedileg kell megvizsgálni.
Az áfatörvény nem tartalmaz fogalommeghatározást arra vonatkozóan, hogy mi minősül ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányuló építési-szerelési vagy egyéb szerelési munkának, így elsősorban a szó köznapi értelmében vett építési-szerelési és egyéb szerelési munkákat kell érinteni. Ennek megfelelően idetartozik a kőművesmunka, festés, burkolás, azaz minden olyan szolgáltatás, amely kifejezetten az ingatlan készre építésére irányul. Ugyanakkor a technológiai szerelési munka is ebbe a körbe tartozik, mint például a villanyszerelés, a víz- és gázvezeték-szerelés és a fűtésszerelés.
Ha az ingatlanra vonatkozó tevékenység egésze vagy az annak keretében elvégzett munkálatok összessége engedély- vagy bejelentésköteles, illetve a hatósági engedély, bejelentés a fenti tevékenységgel, munkálatokkal érintett ingatlan egészére vonatkozik – azzal, hogy a fenti körülmény a teljes projektre kihat –, akkor a fenti tevékenységek keretében teljesülő ügyletek közül a fordított adózás nemcsak a szolgáltatásnyújtóként eljáró adóalany, illetve fővállalkozó által a megrendelő részére teljesített ügyletre alkalmazandó, hanem a szolgáltatásnyújtóként eljáró adóalanytól mint fővállalkozótól kiinduló alvállalkozói láncolatokban minden olyan alvállalkozó által teljesített ügyletet is érint, amely a jellege és a tartalma alapján építési-szerelési, egyéb szerelési munka elvégzésre irányuló szolgáltatásnyújtásnak minősíthető.
Ugyanakkor az alvállalkozói láncolatok egyes alá-fölérendelt szereplői által egymás részére teljesített konkrét ügyletek csak akkor tartozhatnak a fordított adózás alá, ha önmagukban is megfelelnek az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt feltételeknek. Ez utóbbi követelmény azt jelenti, hogy az adott alvállalkozói láncolatban kizárólag a hatósági engedélyhez, bejelentéshez kötött ingatlanra vonatkozó tevékenységekre irányuló, építési-szerelési vagy egyéb szerelési munkák elvégzése útján megvalósuló szolgáltatásnyújtásokként azonosítható ügyletekre alkalmazandó az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja.
Általánosságban elmondható, hogy komplex ügyletek esetében azt kell megvizsgálni, hogy azok inkább az Áfa tv. 9 §-a szerinti termékértékesítésként vagy az Áfa tv. 13. §-a szerinti szolgáltatásként azonosíthatók-e. Elsődlegesen azt kell figyelembe venni, hogy a teljesítésre kötelezett fél pontosan mire vállal kötelezettséget:
– egy vagy több dolognak, illetve terméknek a megrendelő részére történő, bizonyos kapcsolódó szolgáltatások (például szerelés és fuvarozás) teljesítése mellett megvalósuló átadására, illetve értékesítésére; vagy pedig
– egy bizonyos állapot, eredmény megvalósítását, illetve elérését célzó szolgáltatás nyújtására, amely szükségszerűen különféle termékek legyártásával és a megrendelő részére történő átadásával jár együtt.
A kérdéses esetben a fővállalkozó a megrendelője részére külön szerződések alapján teljesített, a fordított adózás alá tartozó szolgáltatásnyújtás és az áfatörvény általános szabályai alá tartozó termékértékesítés mint két egymástól elkülönülő ügylet megvalósítása érdekében vesz igénybe szolgáltatásokat és szerez be termékeket az alvállalkozótól.
Önmagában azért, mert a beépített faelemek legyártása és az átalakítással érintett ingatlanba történő beszerelése és az önálló fenyőbútorok átadása ugyanazon szerződés alapján és ugyanazon a napon valósult meg, és a szolgáltatás ellenértéke jelentősen meghaladja az önálló fenyőbútorok ellenértékét, továbbá az önálló fenyőbútorokat a kérdéses munkálatokkal érintett ingatlanban helyezték el, az alvállalkozó által a fővállalkozó részére végzett tevékenységek a jellegük és a tartalmuk alapján nem minősülnek komplex szolgáltatásnyújtásnak.
Ehelyett úgy kell tekinteni, hogy az alvállalkozó a fővállalkozóval kötött szerződés alapján az áfatörvény alkalmazásában
– egyrészt az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja, vagyis a fordított adózás alá tartozó, a beépített faelemek a legyártása és az ingatlanba történő beszerelésére útján megvalósuló, a jellegét és a tartalmát tekintve az Áfa tv. 13. §-a szerinti szolgáltatásnyújtásnak minősülő, az ingatlan építési-szerelési és egyéb szerelési munkák elvégzése által történő átalakítására irányuló ügyletet;
– másrészt pedig az áfatörvény általános szabályai, vagyis az egyenes adózás alá tartozó, az önálló fenyőbútorok átadására irányuló, a jellegét és a tartalmát tekintve az Áfa tv. 9. §-a szerinti termékértékesítésnek minősülő ügyletet
teljesített; vagyis az áfakötelezettség megítélése szempontjából két egymástól elkülönülő, önállóan minősítendő, illetve adóztatandó tényállást valósított meg.
Ebből következően az alvállalkozó által kibocsátott számla, illetve az általa kizárólagosan alkalmazott fordított adózási mechanizmus nem felel meg az áfatörvény előírásainak. Ezért köteles a fenti számlát módosítani és az előzőekben ismertetett szempontoknak megfelelően az általa megvalósított teljesítések esetében az adózási mechanizmus korrekcióját az önálló fenyőbútorok átadására mint termékértékesítésre vonatkozóan az egyenes adózás szerint utólagosan elvégezni.
A kérdés és a válasz az Adó szaklap 2026/1-2-es számában jelent meg.