Hírek

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 9. § (1) bekezdése szerinti főszabály termék értékesítésének minősíti egyrészt a birtokba vehető dolog olyan átengedését, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, másrészt pedig bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügyletet. Emellett az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése szerinti főszabály kimondja, hogy az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul.
Az Áfa tv. 9. § (1) bekezdésének rendelkezésében a fő tényállási elem a termék olyan átengedésében ragadható meg, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. A két kulcsfontosságú mozzanat tehát az átengedés és a tulajdonosként való rendelkezésre jogosultság. Az „átengedés” az áfatörvény vonatkozásában a birtokbaadással egyenértékű fogalom, az átengedés ugyanis a szó köznapi értelmében azt jelenti, hogy az átadó az átvevő hatalmába, rendelkezésébe bocsátja a terméket, azaz átengedi azt az átvevőnek. Az átengedés tehát gyakorlatilag birtokba adást jelent, azzal, hogy az alatt nemcsak a fizikai, hanem a jogi birtokba adást is érteni kell. Jogi értelemben pedig akkor kerül az átvevő birtokába a dolog, amikortól ő jogosult arra, hogy birtokba vegye, függetlenül attól, hogy tényszerűen (fizikai értelemben) is él-e ezzel a jogával.
Az Áfa tv. 9. § (1) bekezdésének termékértékesítési fogalmában szereplő „tulajdonosként való rendelkezés” nem azt jelenti, hogy az átvevőnek tulajdonossá kell válnia, a tulajdonosként való rendelkezés ugyanis tágabb kategória a tulajdonjog átszállásánál. A tulajdonosként való rendelkezés a fogyasztáshoz kötődő fogalom, lényege az, hogy az átvevő a külvilág felé úgy jelenik meg, mint aki az átvett termékkel rendelkezik, azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy polgári jogi értelemben a rendelkezési jogosultsága teljes. Az a lényeges, hogy a termék átengedése a tulajdonjog bármikori (akár későbbi) átszállásának a szándékával történjék meg.
Az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése alkalmazásában egy adott ügylet tényállásszerű megvalósulása azt jelenti, hogy a konkrét ügylet minden tényállási eleme bekövetkezett. Tényállási elemek alatt kell érteni egyrészt a felek által a szerződésben megállapított, továbbá az adott ügyletre vonatkozó jogszabályok által esetlegesen előírt – az ügylet megvalósulásához szükséges – minden követelményt. Az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerinti „normál” termékértékesítés esetén a vevő a termék vételárát jellemzően egy összegben fizeti meg, majd ezzel együtt az eladó a termék tulajdonjogát a vevőre ruházza. A termékértékesítés Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerinti alaptényállása tényállásszerűen akkor valósul meg (és az adófizetési kötelezettség is akkor keletkezik), amikor az értékesítés tárgyának – azaz a birtokba vehető dolognak – az átengedése megtörténik, mégpedig úgy, hogy ezzel együtt az átvevő tulajdonosként való rendelkezésre lesz jogosult.
Figyelembe véve azt a körülményt, hogy
– a társaság az adásvételi szerződés alapján 2025. december 30-ától jogosulttá vált arra, hogy az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogát bejegyeztesse, azonban
– az eladó az ingatlant 2026. január 13-án adta a társaság birtokába, továbbá
– a társaságnak az ingatlanra vonatkozó tulajdonjogát csak 2026. január 19-én jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba,
az áfatörvény alkalmazásában úgy kell tekinteni, hogy a társaságnak csak az ingatlan 2026. január 13-i birtokba adása eredményeként nyílt lehetősége arra, hogy az ingatlannal tulajdonosként rendelkezzen. Ebből következően az ingatlan birtokba adásának az időpontja, vagyis 2026. január 13-a minősül az ingatlan értékesítésére irányuló ügylet áfatörvény szerinti teljesítési időpontjának, és az eladó ez utóbbi időpontot köteles az ügylet kapcsán kibocsátott végszámlán a teljesítés időpontjaként feltüntetni.
A kérdés és a válasz az Adó szaklap 2026/6-os számában jelent meg.