Hírek

Releváns jogszabály:
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Jogszabályi háttér
Bevezetés
Az általános forgalmi adó közvetett típusú adó, amely költségvetési bevételként a végső fogyasztás során realizálódik. Áfát főszabály szerint az ellenérték fejében teljesített termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások után kell fizetni. Az értékesítési láncban a végső fogyasztót megelőző résztvevők az adóköteles tevékenységet szolgáló beszerzéseikhez kapcsolódó áfát levonásba helyezhetik. Mondhatjuk tehát, hogy az áfa rendszerében az adófizetési kötelezettség és a levonási jog kéz a kézben jár.
Előfordul azonban, hogy a beszerzésre eredetileg adóköteles tevékenységhez került ugyan sor, ezáltal az áfa levonható volt, azonban a beszerzés végül mégsem az adóalany gazdasági tevékenységét szolgálja, vagy pedig adófizetési kötelezettséggel nem járó gazdasági tevékenységhez kerül sor a beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás felhasználására (például a termék átadása, szolgáltatás nyújtása ingyenesen történik, avagy a levonási tilalom alá eső terméket eredetileg a tilalom alól mentesítő célra szerezték be, de a felhasználás végül más célra történik).
Az eleve ilyen felhasználáshoz történő beszerzésekhez nem kapcsolódna levonható áfa. Az adóalany ezekben az esetekben mintegy végső fogyasztóként jelenik meg. A végső fogyasztókat az áfa rendszerében nem illeti meg levonási jog, a kvázi végső fogyasztónak viszont volt levonási joga, ami igazságtalan helyzetet eredményezne.

példa:

Divatos Dalma egyéni vállalkozó, aki áfaköteles ruhakereskedelemmel foglalkozik. Barátnőjének a születésnapja alkalmából a beszerzett ruhák és kiegészítők közül ad ajándékot. Az ajándékozás ingyenes jellegéből adódóan a ruhák átadásához főszabály szerint nem kapcsolódna adókötelezettség. Divatos Dalma így megtarthatná az ajándékba adott termékek levonásba helyezett áfáját, adót viszont nem kellene fizetnie a termékek után. A költségvetés ezáltal károsodna, Divatos Dalma pedig igazságtalan előnyhöz jutna a gazdaság többi szereplőjéhez képest, hiszen alapesetben az ajándékozásra beszerzett termékekhez nem kapcsolódik levonási jog, míg a levonási joggal beszerzett termékek átadásához adófizetési kötelezettség társul.
Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) állandó ítélkezési gyakorlata szerint az adósemlegesség elve a hozzáadottértékadó-mechanizmus szerves részeként a közösségi jogszabályokkal bevezetett közös héarendszer egyik alapelvét képezi. A közös héarendszer alapját képező adósemlegesség elve az egyenlő bánásmód alapelvének egyik különös kifejeződése a másodlagos közösségi jog szintjén és az adózás különös területén, melynek értelmében az azonos tevékenységet végző gazdasági szereplők nem kezelhetők eltérően a héa kivetése során.
Az adósemlegesség elvének érvényesítése érdekében azokban az esetekben, amikor az eredetileg levonási joggal járó beszerzést az adóalany végül levonási joggal nem járó célra használja fel, a jogalkotó az áfa korrekcióját rendeli el, de nem a levonási jog visszamenőleges megtagadásával, hanem azáltal, hogy a felhasználáshoz kapcsolódóan adófizetési kötelezettséget ír elő. Nem a levont áfát kell tehát önellenőrzéssel visszafizetni, hanem a felhasználáskor keletkezik áfafizetési kötelezettség.
A versenysemlegesség érdekében továbbá a jogalkotó bizonyos feltételek teljesülése esetén a saját előállítású termékekhez is adókötelezettséget kapcsol.
Az említett ügyleteket a jogalkotó ellenérték fejében teljesített termékértékesítésként vagy szolgáltatásnyújtásként rendeli kezelni. Lényeges azonban, hogy ezek önálló adóztatási tényállások, ezért a hasonló, de eleve ellenérték fejében teljesített ügyletekre vonatkozó speciális szabályok nem vonatkoznak rájuk. (A későbbiekben lesz szó arról, hogy az uniós és a magyar bírósági ítélkezési gyakorlat hogy ítéli meg például az ingatlanok értékesítésére, illetve a közlekedési eszközök rövidtávú bérbeadására vonatkozó szabályok alkalmazhatóságát ezen önálló adóztatási pontok tekintetében.)
A jogalkotó meghatároz kivételeket is. Bizonyos esetekben az ügylet megfelel ugyan azon kritériumoknak, amelyek alapján ellenérték fejében történő termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak kellene tekinteni, de mégsem kell ellenértékes tranzakcióként kezelni. Más esetekben pedig, meghatározott feltételek teljesülése esetén, nem áll be az ellenérték fejében teljesített termékértékesítéshez fűződő joghatás.