Hírek

Releváns jogszabály:
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.
Jogszabályi háttér (folyt.)
Magyar szabályozás
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) több helyen is tartalmaz az ingyenes ügyletekhez kapcsolódó rendelkezéseket.
A 11. § (1) bekezdése, valamint a 14. § (1)-(2) bekezdése szabályozza az ellenértékes termékértékesítésként, szolgáltatásnyújtásként kezelendő „klasszikus” ingyenes ügyletek adóztatását.
A 11. § (2) bekezdése speciális, termékekhez kapcsolódó tényállásokat tartalmaz, amik szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősülnek, ezáltal adókötelezettséget eredményeznek.
A 11. § (3) bekezdése és a 14. § (3) bekezdése meghatározza, mikor nem tekintendő ellenérték fejében teljesített értékesítésnek az ügylet annak ellenére, hogy a 11. § (1)-(2), illetve 14. § (1)-(2) bekezdéseiben meghatározott kritériumok teljesülnek.
(A cikksorozatban az Áfa tv. 11. és 14. §-ában foglalt esetek összefoglaló neve a továbbiakban: „ingyenes ügyletek”.)
A 17-18. §-ban a jogutódlással történő megszűnésre vonatkozóan meghatározott feltételek teljesülése esetén az adóalany megszűnésekor nem áll be az ellenérték fejében teljesített termékértékesítéshez fűződő joghatás.
A 18/A. § (4) bekezdése az egycélú utalvány más tulajdonába ingyenesen történő átruházásához fűződő áfakötelezettségről rendelkezik.
A 68-69/A. §-ok pedig meghatározzák, hogy az említett esetekben mit kell az adó alapjának tekinteni
Uniós szabályozás
Mivel a magyar áfaelőírások az uniós szintű szabályozással vannak harmonizálva, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: héairányelv) ingyenes ügyletekre vonatkozó előírásainak ismerete is szükséges a jogalkalmazás során.
A héairányelv

cikke az Áfa tv. 11. § (1) és (3) bekezdésének hátterét adja,
a 18. cikk az Áfa tv. 11. § (2) bekezdéséét,
a 26. cikk az Áfa tv. 14. §-áét,
a 74. cikk az Áfa tv. 68. §-áét,
a 75. cikk pedig az Áfa tv. 69. §-áét.

A későbbiekben látni fogjuk, hogy a harmonizálás nem teljeskörű, a magyar előírások nem egyeznek meg az uniós szintű szabályozással, ami a gyakorlatban időnként értelmezési nehézségeket eredményez.
Az Áfa tv. 17-18. §-ában a jogutódra vonatkozóan szereplő előírások tagállami szintű részletszabályok, amelyek meghozatalára a héairányelv 19. cikkének második bekezdése teremtette meg a jogalapot.
A héairányelv 30b. cikkének (1) bekezdése foglalkozik az egycélú utalványokkal. Az irányelv az ellenérték fejében beszerzett, de ingyenesen továbbadott egycélú utalványok kezelését nem szabályozza, az Áfa tv. 18/A. és 69/A. §-ával a magyar jogalkotó e téren kiegészítette az uniós szabályozást.