Hírek

Releváns jogszabály:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.
Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)
Ellenértékes szolgáltatásnyújtásként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)
Az Áfa tv. 14. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek (folyt.)
A vállalkozásidegen cél mint kritérium (folyt.)
Habár a cikksorozat előző részében említett 2001/87. és 2007/3. Adózási kérdés még a régi Munka Törvénykönyve és Áfa tv. előírásaira vonatkozóan kialakított hivatalos álláspontot tartalmazza, a levezetésük az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése tekintetében is alkalmazható. Ezt támasztja alá a csoportos munkásszállításhoz kapcsolódó adólevonási jogról szóló 2015/5. Adózási kérdés is, amely immár az Mt. és az Áfa tv. előírásai alapján vezeti le, hogy amennyiben a munkáltató térítésmentesen biztosítja a munkásszállítást a munkavállalói számára, akkor elmondható, hogy az főszabály szerint a dolgozó személyes szükségleteit elégíti ki. Az Mt. 52. § (1) bekezdés a) pontja értelmében ugyanis a munkavállaló kötelessége a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban való megjelenés. Ezért főszabály szerint a térítésmentes munkásszállítás nem a munkáltató érdekeit szolgálja elsődlegesen, így az nem része a munkáltató adóköteles tevékenységének, az ahhoz kapcsolódóan felmerült előzetesen felszámított forgalmi adó – az Áfa tv. 120. §-a alapján – nem vonható le.

Speciális körülmények fennállása esetén azonban, igen kivételes és szűk körben megállapítható, hogy a munkavállalók számára biztosított, térítésmentes szállítás elsődlegesen a munkáltató érdekeit szolgálja, mivel az a munkavégzés feltételeinek biztosítása, ezáltal a munkáltató rendeltetésszerű működése érdekében történik. Ezért a térítésmentes munkásszállítás előzetesen felszámított adóját ebben az esetben a munkáltató – az adóköteles termékértékesítése/szolgáltatásnyújtása arányában – levonhatja.
Annak megítélésében, hogy adott esetben fennállnak-e ilyen speciális körülmények, az európai bíróság esetjoga is segítséget nyújt. A C-258/95. számú ítélet (Julius Fillibeck ügy) következtetése szerint a munkavállalók ingyenes munkahelyre szállítása abban az esetben szolgálhatja a munkáltató adóköteles gazdasági tevékenységét, ha egyedül a munkáltató tudja a megfelelő munkahelyre szállítást a munkavállalónak biztosítani.
Ha pedig a munkavállalók ingyenes munkahelyre szállítása a munkáltató adóköteles gazdasági tevékenységét szolgálja, vállalkozásidegen cél hiányában értelemszerűen az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése nem alkalmazható.
A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy hogyan ítélendő meg az a helyzet, ha az adóalany nem szállítást, hanem munkásszálláson való elhelyezést biztosít ingyenesen a munkavállalói számára. Álláspontom szerint erre analóg módon alkalmazhatóak a munkavállalók ingyenes munkahelyre szállítása kapcsán leírtak. Főszabály szerint a szálláshely biztosítása is a munkavállaló személyes szükségleteit elégíti ki. Előfordulhatnak azonban olyan körülmények, amikor kizárólag a munkásszálláson való elhelyezéssel biztosítható, hogy a munkavállalók a munkahelyükön időben meg tudjanak jelenni. Ez esetben a szállás ingyenes biztosítása valójában a munkáltató adóköteles gazdasági tevékenységét szolgálja. Vállalkozásidegen cél hiányában ekkor sincs helye az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése alkalmazásának.
Úgyszintén kérdésként merült fel a gyakorlatban, hogy hogyan kezelendő az áfa rendszerében a bérlő által elvégzett, a bérbeadó felé át nem terhelt felújítás. Gyakran előfordul, hogy az adóalany az adóköteles tevékenységét az általa bérelt ingatlanon/ingatlanban végzi, az ingatlant felújítja, és – mivel a munkálatok az adóköteles tevékenysége érdekében merültek fel – levonásba helyezi az előzetesen felszámított áfát. A felújításra irányuló beruházás tárgyiasult eredményei az ingatlan alkotórészeivé válnak. Kérdés, hogy hogyan kezelendő az áfában az az eset, ha a bérlő a munkálatok költségét nem terheli át a bérbeadóra, és a későbbiekben a bérleti jogviszony megszűnik.
A bérelt ingatlanon végzett beruházás, felújítás az áfa rendszerében a bérlőnél nem tekinthető tárgyi eszköznek, ezért az Áfa tv. 135. §-ának alkalmazása fel sem merül. Az ingatlan alkotórészévé vált beruházás, felújítás nem kerül a bérlő tulajdonába, mivel a tulajdonjog tekintetében osztja az ingatlan jogi sorsát. Az ügylet tehát termékértékesítésként sem kezelhető. Minthogy az Áfa tv. 13. § (1) bekezdése értelmében bármely olyan ügylet, amely az Áfa tv. alapján nem termék értékesítése, szolgáltatásnyújtásnak minősül, a bérlő által elvégzett felújítás az áfa rendszerében a bérbeadó felé nyújtott szolgáltatásnak számít. Ha a bérlő nem terheli át a munkálatok költségét a bérbeadóra, a szolgáltatásnyújtás ingyenes. Amennyiben a bérlőt megillette a levonási jog, az ingyenes szolgáltatásnyújtásra pedig nem a vállalkozása érdekében kerül sor, az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése alapján a bérlőnek adófizetési kötelezettsége keletkezik.