Barion Pixel

Ingyenes ügyletek áfája (V. rész)

Releváns jogszabály:
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.
Az ellenértékes ügyletkénti minősítés feltételei (folyt.)
Önkéntes jelleg
Az ellenértékes ügyletkénti minősítésnek nem feltétele az ingyenes ügylet önkéntes jellege.
Az Áfa tv. 16. §-a a korábban már említett adósemlegesség érvényesülése érdekében rögzíti, hogy a termék értékesítésére, szolgáltatás nyújtására nincs befolyással, ha az szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, bírósági és más hatósági határozat (végzés) alapján, illetőleg árverés útján történik. ​ ​
A szabály alól az ingyenes ügyletek sem jelentenek kivételt. Adott esetben ezért akkor is adókötelezettség alá eshet az ingyenes termékátadás vagy szolgáltatásnyújtás, ha arra nem az adóalany saját akaratából kerül sor, hanem például jogszabályi előírás vagy hatósági kötelezés eredményeként.
Az ingyenes ügyletek esetkörei
Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek
Az ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek két nagy csoportba sorolhatóak: az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése által szabályozott, termékértékesítésként kezelendő „klasszikus” ingyenes ügyletek és a 11. § (2) bekezdésében szabályozott speciális, termékekhez kapcsolódó tényállások csoportjába.
Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek
A vállalkozásidegen cél mint kritérium
Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése értelmében a 2. § szerinti ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősül az is, „ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg”.
Az „illetőleg” kötőszó alkalmazása miatt a gyakorlatban értelmezési problémaként merült fel, hogy a „más tulajdonába ingyenesen átengedi” kitétel esetében is alkalmazási kritérium-e a vállalkozásidegen cél.
Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése a héairányelv 16. cikkének első bekezdését ültette át a magyar jogba, ezért az irányelv szövege segítségül hívható az értelmezéshez. Az irányelvi rendelkezés szerint ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül, „ha a terméket az adóalany a saját vállalkozásából személyes szükségletei, alkalmazottainak szükségletei kielégítése végett, ingyenes juttatásként, vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki, ha a kérdéses termék vagy annak alkotórészei vonatkozásában a héa teljesen vagy részben levonható volt”.
A héairányelv magyar szövegéből sem derül ki teljesen egyértelműen, hogy az ingyenes juttatás esetében feltétel-e a vállalkozásidegen cél. Az angol változat alapján azonban megállapítható, hogy az irányelvi szabályozás az ingyenes termékátadást abban az esetben is adóköteles tényállásként kezeli, ha az a vállalkozás érdekében történik, mivel ennél a fordulatnál a vállalkozásidegen cél nem kritériuma az ellenértékes ügyletkénti kezelésnek:
„The application by a taxable person of goods forming part of his business assets for his private use or for that of his staff, or their disposal free of charge or, more generally, their application for purposes other than those of his business, shall be treated as a supply of goods for consideration, where the VAT on those goods or the component parts thereof was wholly or partly deductible.”