Hírek

Releváns jogszabály:
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.
Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)
Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)
Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek (folyt.)
A termékértékesítésként kezelendő „klasszikus” ingyenes ügyletek tehát két nagy csoportba sorolhatóak.

Az egyik kategóriába azok az esetek tartoznak, amikor a termék nem kerül ugyan át az adóalanytól más tulajdonába, de azt az adóalany véglegesen kivonva a vállalkozásából, saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy egyéb vállalkozásidegen célokra kezdi felhasználni. Mind a magánszükségletek kielégítése, mind az egyéb vállalkozásidegen célok kritériuma egyértelművé teszi, hogy a vállalkozás érdekében történő ingyenes felhasználás nem keletkeztet adókötelezettséget.
A másik csoportba azok az esetek sorolhatóak, amikor az adóalany más tulajdonába engedi át a terméket. A termék más tulajdonába történő ingyenes átengedése önálló, adókötelezettséget keletkeztető tényállás, amelynél nem feltétel, hogy az vállalkozásidegen célra történjen.

Ezt az értelmezést, miszerint a termék tulajdonjogának ingyenes átengedése esetén a vállalkozásidegen cél nem feltétel, tükrözi az ingyenes termékátadás, illetve az ingyenes szolgáltatásnyújtás általános forgalmi adó rendszerében történő kezeléséről szóló 2014/57. Adózási kérdésben (a továbbiakban: 2014/57. Adózási kérdés) megjelenő hivatalos adóhatósági álláspont is, mely szerint:
„az ingyenes jellegű átadás vagy a vállalkozásidegen célra történő termékfelhasználás nem az adóalany vagy személyzete személyes szükségleteire történő felhasználás esetének további (vagylagos) feltételeit képezik, hanem az említett rendelkezés alkalmazására önállóan alapot adó események.
A leírtakból az is következik, hogy az Áfa tv. 11. § (1) bekezdését alkalmazni szükséges olyan ingyenes termékátadás vonatkozásában is, amikor az ingyenes termékátadásra nem vállalkozásidegen célból kerül sor, feltéve, hogy a levonási jogra és a végleges jellegű kivonásra vonatkozó törvényi előírás teljesül. Másként megfogalmazva nem döntő jelentőségű önmagában, hogy az ingyenes átadás vállalkozásidegen céllal történt-e vagy sem. A vállalkozásidegen cél fennállása nem minden esetben feltétele annak, hogy az ingyenes termékátadás az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése alapján ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősüljön.”
A vállalkozásból történő kivonás mint kritérium
Míg a vállalkozásidegen cél a fentiek szerint nem minden esetben feltétele az ellenértékes ügyletkénti kezelésnek, addig a vállalkozásból történő kivonás igen. Ennek hiányában fel sem merül az ingyenes ügylet adóztatása.
Egészen a közelmúltig ennek a kritériumnak a tagállamok nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, és lényegében automatikusan áfakötelesnek tekintették az ingyenes termékátadásokat, ha a levonási jogra vonatkozó előírás teljesült.
Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ítélkezési gyakorlata azonban az elmúlt években cizelláltabb lett a kérdésben, és ez kihatott a Kúria jogértelmezésére is.