Barion Pixel

Ingyenes ügyletek áfája (XI. rész)

Releváns jogszabály:
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.
Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.) 
Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)
Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek (folyt.)
A gyakorlatban felmerült kérdések (folyt.)
Selejtezés
A vállalkozások működése során előfordul, hogy egy korábban nyilvántartásba vett termék valamilyen okból (fizikai elhasználódás, megrongálódás, technológiai avulás stb.) használhatatlanná válik, és le kell selejtezni.
A selejtezés aktusa során a termék ingyenes átadására nem kerül sor, ezért vizsgálni szükséges, hogy a termék vállalkozásból történő kivonása vállalkozásidegen célból történt-e.
A szabályos selejtezés a következetesen képviselt adóhatósági álláspont szerint nem áfaköteles, mivel nem a vállalkozástól idegen célból történik, hiszen éppen a vállalkozás hatékony működését szolgálja. Az áfa tekintetében ezért kulcsfontosságú, hogy a selejtezés dokumentálása megfelelően megtörténjen, és megállapítható legyen, hogy a selejtezésre a vállalkozás érdekében került sor.
Ha a selejtezést nem vagy nem megfelelően dokumentálják, nem állapítható meg, hogy egyáltalán megtörtént-e a selejtezés, és ha igen, az gazdaságilag indokolt volt-e, a vállalkozás érdekeit szolgálta-e. A kapcsolódó bírósági gyakorlat értelmében ilyenkor megállapítható az áfafizetési kötelezettség.
A Kúria Kfv.III.35.437/2015/6. sz. ítéletével érintett esetben a felperes megsemmisült készlethez kapcsolódó összeggel növelte egyéb ráfordításait. A felperes ügyvezetőjének  az ellenőrzés során tett nyilatkozata szerint a nagy mennyiségű készletek selejtezését mikrobiológiai romlás indokolta. A selejtezésben résztvevő személyekről nem kívánt nyilatkozni, a selejtezett készletek beszerzésének idejére nem emlékezett. Az adóhatóság a nem megfelelőségi jelentéseket és selejtezési jegyzőkönyveket aláíró személyek nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a selejtezési jegyzőkönyvek sem formailag, sem tartalmilag nem hiteles dokumentumok, mert a jegyzőkönyvek hitelesítői a selejtezés fizikai megtörténtét nem igazolták. A felperes heti, havi rendszerességgel selejtezte a nem megfelelő minőségű készleteit, ami ellentmond a nagymértékű selejtezendő készlet meglétének. A mikrobiológiai romlásból eredő selejtezést a helyszíni mintavétel és telepfelmérésről készített jelentése sem igazolta. A selejtezéshez felhasznált vízmennyiségek dokumentálása elmaradt, és nem állt rendelkezésre a veszélyes hulladékok elszállítását igazoló bizonylat sem. A minőségirányítási vezető nyilatkozatában  az „aktuális műszakot” nevezte meg a selejtezés fizikai végrehajtójaként, a kérdéses évi készletselejtezésekről információval nem rendelkezett. A felperes a selejtezett termékek nyilvántartás szerinti értékadataival nem rendelkezett, ezért az adóhatóság a selejtezési jegyzőkönyvekhez mellékelt nyilvántartások adatait figyelembe véve a nem igazolt selejtezések készletértékét becsléssel valószínűsítette és megállapította, hogy a felperes ilyen értékű készletét gazdasági tevékenysége köréből kivonta, amely az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése szerint adóköteles termékértékesítés.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság az Áfa tv. 11. §-át jogszerűen alkalmazta, hiszen logikailag kizárt, hogy a vállalkozásból véglegesen kivont készletet sem meg nem semmisítik, sem harmadik személy részére nem adják át. Az érintett készlet selejtezéstől különböző felhasználási módját az alperesnek nem kellett bizonyítania.
A Kúria is egyetértett a jogerős ítélet azon megállapításával, hogy a készletselejtezéstől különböző felhasználási módot az adóhatóságnak nem kellett bizonyítania. Az adóhatóság eljárásában elegendő volt annak bizonyítása, hogy a készlet vállalkozás érdekében történő hasznosítása és ellenérték realizálása nem történt, ennek ellenére a készlet igazolt módon nem áll a vállalkozás rendelkezésére. Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése szerinti adófizetési kötelezettség megállapításához nem szükséges a vállalkozásból kivont termék sorsának felkutatása, mert ilyen feltételt a jogszabály nem ír elő.
Az ítélet konklúziója szerint az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése szerinti adófizetési kötelezettség megállapításához elegendő annak bizonyítása, hogy az adózó dokumentált készletselejtezést nem hajtott végre és a terméket a vállalkozás érdekében nem hasznosította. A felhasználás körében a vállalkozástól idegen cél feltárása nem szükséges annak megállapításához, hogy az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése szerinti ügylet tényállásszerűen megvalósult.