Hírek

Releváns jogszabály:
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.
Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.) 
Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)
Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek (folyt.)
A gyakorlatban felmerült kérdések (folyt.)
Hiányzó termék (folyt.)
A Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.042/2009/5. sz. ítéletével érintett tényállás szerint a gépjárműalkatrész-kereskedelemmel foglalkozó felperes raktáraiban, telephelyein és áruházaiban a leltározások során leltárhiányt állapított meg. Az árukészlet őrzésének érdekében számos intézkedést tett, amelyekről információt is szolgáltatott az adóhatóság részére. A felperes hivatkozott az EUB C-435/03. számú ügyében meghozott ítéletére, mely szerint: „Az áruk eltulajdonítása nem minősül a Hatodik irányelv 2. cikke szerinti ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek, és így önmagában nem tartozhat a hozzáadottérték-adó hatálya alá”.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felek között nem volt vitatott a leltárhiány ténye. A felperes nem bizonyította, hogy a leltárhiány oka idegenkezűség lett volna, továbbá azt sem, hogy a leltárhiány termékeit az áfaalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használta volna fel. Mindezek együtteséből megállapítható a leltárhiány termékeinek a gazdasági tevékenység köréből való kivonása. A leltárban meg nem lévő, azaz leltárhiánynak minősülő termékek az adóalany gazdasági tevékenységéből kivont termékek, és miután a leltárhiány oka nem idegenkezűség, és a leltárhiány termékekeit a felperes gazdasági tevékenységéhez nem használta fel, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint jelen ügyben a leltárhiány termékeinek kivonása nem a vállalkozás érdekében történt, így a bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes a termékeket vállalkozásidegen célokra vonta ki. Az ügylet ezért ellenértékes termékértékesítésként kezelendő.
A Kfv.V.35.659/2015/4. sz. ítélete a leltárhiányhoz kapcsolódó bizonyítási teher kapcsán kimondta, hogy az adóhatóság az ellenőrzés során nem fordítja a bizonyítás terhét az adózóra azzal, ha nyilatkoztatja az adózót a könyvelésében, bevallásában szereplő adatokhoz kapcsolódó eljárásáról.
Az ítélet tényállása szerint a felperes a vizsgált időszakban a 867511 „Árukészlet leltárkülönbözete-hiány”, a 869401 „Készletleltár hiánya”, valamint 967511 „Árukészlet leltárkülönbözete többlet” és a 969401 „Leltártöbblet (áru)” főkönyvi számlákon leltárkülönbözeteket számolt el. A termékek beszerzésekor adólevonási jogot érvényesített, készleteit a hiány összegével csökkentette.
A Kúria kimondta, hogy gazdasági tevékenysége egészéről, illetve részeiről, és elemeiről az adóalany bír ismerettel, azzal nem fordította meg az adóhatóság a bizonyítási terhet, hogy nyilatkoztatta a felperest termékei hollétéről, sorsukról, az azokkal és az azokra vonatkozóan végzett tevékenységéről. A felperes nem bizonyította, hogy a leltárhiány oka idegenkezűség lett volna, továbbá azt se, hogy a leltárhiány termékeit az áfaalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használta volna fel. Mindezek együtteséből állapította meg az adóhatóság felperes részéről a hiányzó termékeinek a gazdasági tevékenysége köréből történt kivonását.
A Kúria álláspontja szerint az Áfa tv. 11.§ (1) bekezdésében foglalt termékkivonásról a norma világosan rendelkezik. Mivel a felperes elháríthatatlan külső okot, idegenkezűséget továbbá azt, hogy a leltárhiánnyal érintett termékeit az áfa alanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használta volna fel, nem igazolta, megállapítható, hogy a hiányzó készleteket a gazdasági tevékenységéből kivonta. Ezen ítélet is tartalmazza azt a gondolatot, hogy lopás bizonyításának hiányában nem alkalmazható az EUB C-435/03. számú ítélet levezetése.
A Kúria Kfv.V.35.225/2018/3. sz. ítélete értelmében a termék vállalkozásból történő végleges kivonásának minősül, ha az adózó a beszerzés napján azt értékesítés, selejtezés, értékvesztés elszámolása vagy megsemmisülés hiányában nyilvántartásaiból ki is vezeti, mérlegében, beszámolójában nem jeleníti meg.
A tényállás szerint a felperes gépjárműalkatrész-értékesítésről fogadott be két számlát, amelyek nettó értékét a beszerzés napján a „814. Eladott áruk beszerzési értéke” főkönyvi számla tartozik oldalán, pozitív előjellel elszámolta a ráfordításai között, majd ugyanezen a napon negatív előjellel is lekönyvelte a 814-es főkönyvi számla tartozik oldalán. A számviteli nyilvántartásokból a beszerzett alkatrészek kivezetésre kerültek, azokat a felperes a vagyona részeként nem tartotta nyilván, nem szerepeltek a vizsgált időszak mérlegeiben és a beszámoló részét képező kiegészítő mellékletekben, a könyvvizsgáló által hitelesített beszámolókban. A felperes az alkatrészek vonatkozásában káresemény miatti megsemmisülést, értékvesztést, selejtezést nem számolt el.
A Kúria álláspontja szerint a felperes az alkatrészeket értékesítési céllal szerezte be, ezt igazolja az általa csatolt bizományosi szerződésen kívül saját nyilatkozata is. A beszerzett gépjárműalkatrészek   készletnek minősülnek. Általa sem vitatottan azokat a beszerzéskor kivezette a készletnyilvántartásából, könyvelésében, mérlegében nem szerepeltette. Az alkatrészek selejtezése vagy megsemmisülése, igazolt értékvesztése nem következett be. Ennek megfelelően úgy tekintendő, hogy a felperes az alkatrészeket a vállalkozásából a beszerzés napján véglegesen kivonta, mert azok jogszerű vállalkozási célú felhasználása  (értékesítése) nyilvántartásuk hiányában a számviteli szabályok szerint kizárt. A kivonás az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése szerinti ellenérték fejében teljesített termékértékesítést valósít meg.