Hírek

Releváns jogszabály:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.
Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)
Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)
Az Áfa tv. 11. § (3) bekezdése szerinti kivételek (folyt.)
Áruminta (folyt.)
Az EUB azonban a C-581/08. sz. EMI ügyben hozott ítéletében a cikksorozat előző részében említett második szempontot (a termékek átadásának körülményeit) illetően megállapította, hogy először is meg kell vizsgálni azon kérdést, hogy a termékminták fogalmát a kereskedelmi forgalomban szokásosan nem található formájú termékmintákra lehet-e korlátozni.
Az EUB szerint kétségtelen, hogy a kereskedelmi forgalomba hozatalra kész végső termékekkel megegyező, termékmintaként adott termékek végső fogyasztás tárgyát képezhetik. E körülmény mindazonáltal nem igazolhatja, hogy a termékmintákra vonatkozó kivétel alá csak a képviselt terméktől eltérő példányok tartozhatnak, mivel számos esetben az e termék végső formájának megfelelő mintapéldányok rendelkezésre bocsátása szükséges előzménye az értékelésnek.
A „termékmintaként” átadott termékek értékeléséhez ugyanis szükséges, hogy azok rendelkezzenek az általuk képviselt, végső formájú termék valamennyi alapvető tulajdonságával. Márpedig, bár a mintapéldányok egyes esetekben, anélkül hogy a végső formát öltenék, be tudják mutatni a képviselt termék valamennyi alapvető tulajdonságát (szerzői megjegyzés: ez a helyzet például a mosószer-minták esetében), egyéb esetekben szükségesnek tűnhet e termék jellegétől függően, hogy a mintapéldányok pontosan feleljenek meg a végső terméknek annak érdekében, hogy e tulajdonságokat megismerhesse a lehetséges vagy a tényleges vevő.
Ez a helyzet többek között a művészeti termékek, különösen az alapügyben szóban forgóhoz hasonló CD-k esetében is, amelyeket végső formájukban kell átadni ahhoz, hogy az átvevő azt teljes mértékben értékelni tudja. Ugyanis, amikor a CD-t annak érdekében adják át valakinek, hogy az az általa betöltött tisztség keretében népszerűsítse azt a nagyközönség körében, e személy csak akkor tudja teljes mértékben értékelni e terméket, ha a CD-nek a kereskedelmi forgalomba hozandó teljes tartalmát meg tudja hallgatni.
Az EUB álláspontja szerint továbbá a termékminták fogalma nem követeli meg, hogy a termékminták átvevője közvetlenül a minta által képviselt termék lehetséges vagy tényleges vevője legyen. Különösen a művészeti termékek körében az új alkotások ingyenes példányainak a közvetítők – mint például újságírók vagy valamely rádióműsor vezetője – számára való juttatása, akik feladata az alkotások minőségének kritikus értékelése, ami tehát befolyásolhatja a termék piaci helyzetét, a népszerűsítés része, amelynek során a termékminták használata a népszerűsítési és értékelési folyamat szerves része.
Az ítélet arra is kitért, hogy a termékmintákra vonatkozó kivételszabály alá tartozhat akár egy átvevő részére több mintapéldány „termékmintaként” való átadása is, ugyanis egyes esetekben szükséges lehet, hogy ugyanazon termékből több vagy jelentős mennyiségű mintapéldányt adjanak át egy adott átvevőnek, hogy elérjék a termékminták juttatásának célját.
Mindazonáltal a tagállamok a kivétel korlátainak teljes mértékű tiszteletben tartása céljából a vállalkozásuk szükségleteinek kielégítése érdekében termékmintát szétosztó adóalanyok számára előírhatják, hogy tegyenek óvintézkedéseket annak elkerülésére, hogy e termékmintákat visszaélésszerűen használják fel (például ingyenes szétosztás helyett kereskedelmi forgalomba hozzák). Ilyen óvintézkedés lehet például a termék mintajellegét jelző címkézésre irányuló kötelezettség, vagy a közvetítők – mint például olyan reklámszakemberek, akik azért kapnak termékmintákat, hogy azokat más személyek részére továbbítsák – polgári jogi felelősségére vonatkozó szerződéses kikötések alkalmazása.
Az ítélet konklúziója szerint a „termékminta” olyan mintapéldánya a terméknek, amely értékesítésének népszerűsítésére irányul, és amely lehetővé teszi a termék tulajdonságainak és minőségének a népszerűsítési ügyletekben rejlőtől eltérő végső fogyasztás nélküli értékelését. E fogalmat nem korlátozhatja nemzeti szabályozás általános jelleggel a kereskedelmi forgalomban nem elérhető formában átadott mintapéldányokra vagy az adóalany által azonos átvevőnek adott több, azonos termékminta közül az elsőre, anélkül, hogy e szabályozás figyelembe venné a képviselt termék jellegét és az egyes, e mintapéldányok átadásában álló ügyletek sajátos kereskedelmi hátterét.
Az ítélet alapján tehát termékmintának (a magyar fogalomhasználattal árumintának) tekinthető a potenciális vevők részére átadott CD-k is, jóllehet azok egyértelműen alkalmasak a bemutatáson, egyszeri kipróbáláson túlmenően a rendszeres, rendeltetésszerű használatra is. Alkalmazható lehet a kivételszabály akkor is, ha az ingyenes átadás nem közvetlenül a potenciális vevők részére történik, hanem olyan közvetítőknek, akik népszerűsíthetik a terméket a vásárlók körében.
Mindazonáltal, ha egy vállalkozás rendszeres használatra is alkalmas terméket szeretne mintaként átadni a potenciális vásárlóinak, vagy nem közvetlenül a reménybeli vevők körében osztogatna mintákat, célszerű az EUB ítéletére hivatkozva egyedi állásfoglalást kérni az adóhatóságtól vagy a minisztériumtól annak tisztázására, hogy az ingyenes átadásra alkalmazható-e az árumintákra vonatkozó kivételszabály. Érdemes továbbá megvizsgálni, hogy az Áfa tv. 11. § (3) bekezdés b) pontjának második fordulata, azaz a kis értékű termék ingyenes átengedésére vonatkozó szabályok alkalmazhatóak-e, mert amennyiben igen, az átadás akkor sem lesz adóköteles, ha a termék nem minősül árumintának.
Szerző: dr. Németh Szilvia