Hírek

Releváns jogszabály:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.

Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)
Ellenértékes szolgáltatásnyújtásként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)
Az Áfa tv. 14. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek (folyt.)
Az EUB ítélkezési gyakorlata (folyt.)
A C‑118/11. sz. Eon Aset Menidjmunt ügyben az EUB-nak munkavállalók ingyenes szállításához használt gépjármű kapcsán kellett állást foglalnia.
Az alapügy tényállása szerint az Eon Aset Bulgáriában letelepedett, különböző területeken gazdasági tevékenységeket végző társaság, amely egyrészt gépjárműbérleti szerződést kötött egy társasággal a 2008. október 1‑je és 2009. március 1‑je közötti időszak tekintetében, másrészt pedig 48 hónap időtartamú lízingszerződést kötött egy másik társasággal egy másik gépjármű vonatkozásában.
Az adóhatósági álláspont szerint a vonatkozó bizonyítékok hiányában úgy kellett tekinteni, hogy a járműveket nem az Eon Aset gazdasági tevékenységéhez használták.
A bírósági eljárásban az Eon Aset arra hivatkozott, hogy a szóban forgó gépjárműveket a társaság ügyvezetőjének lakóhelye és munkahelye közötti szállítására használták. Úgy ítélték meg, hogy a levonáshoz való jognak a nemzeti jog szerinti kizárása nem vonatkozik a személyzet tagjainak lakóhelyük és munkahelyük közötti, a munkaadó általi ingyenes szállítására.
Az EUB ítéletében kifejtette, hogy mivel a gépjárműbérlet nem termékértékesítés, főszabály szerint szolgáltatásnyújtásnak kell minősíteni a héairányelv 24. cikkének (1) bekezdése értelmében. A lízingszerződés alapján történő gépjárműbérlet ugyanakkor a tárgyi eszköz beszerzéséhez hasonló jellegzetességeket mutathat. Amennyiben a gépjárműre vonatkozó lízingszerződés a szóban forgó gépjármű tulajdonjogának a szerződés lejártakor a lízingbevevő részére történő átruházását, illetve egyaránt azt is előírja, hogy a lízingbevevő rendelkezik a szóban forgó gépjármű tulajdonjogának valamennyi alapvető részjogosítványával, különösen az annak tulajdonlásával járó összes kockázatot és hasznot rá ruházták, és az esedékes részletek aktualizált értéke gyakorlatilag azonos a termék forgalmi értékével, az ügyletet tárgyi eszköz beszerzésének kell tekinteni.
Emlékeztetett arra, hogy a C‑258/95. sz. Fillibeck‑ügyben hozott ítéletében már megállapította: az, hogy a lakóhelyről a munkahelyre történő utazás a munkában való jelenlét, és így a munka elvégzésének szükséges feltétele, nem meghatározó annak megállapításában, hogy a munkavállaló szállítása lakóhelye és munkahelye között nem a munkavállaló magánérdekeit szolgálja a héairányelv 26. cikkének (1) bekezdése értelmében. E rendelkezés céljával ugyanis ellentétes lenne, ha az ilyen közvetett kapcsolat önmagában elegendő lenne annak kizárásához, hogy a szállítás ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősüljön. Ezzel szemben különleges körülmények között a vállalkozás érdekei megkövetelhetik, hogy a munkaadó maga biztosítsa a munkavállalók szállítását lakóhelyük és munkahelyük között, ily módon a szállításnak a munkaadó általi megszervezése olyan célokból történik, amelyek nem idegenek a vállalkozástól.
Az olyan, lízingszerződésen alapuló gépjárműbérletet illetően, amely olyan ügyletnek tekinthető, amely részben vállalkozásidegen, részben pedig vállalkozási használatra szánt tárgyi eszköz megszerzésében áll, az adóalany választhat. A héa vonatkozásában ezt az eszközt teljes egészében vállalkozása vagyonának körébe vonhatja, vagy teljes egészében magánvagyona körében tarthatja, és ezzel teljesen kizárhatja a héa rendszeréből, vagy megteheti, hogy csak a tényleges vállalkozási használattal érintett hányadot viszi be a vállalkozásába.
Ha az adóalany úgy dönt, hogy a részben vállalkozási célra, részben vállalkozásidegen célra használt eszközt a vállalkozás vagyona körébe vont eszköznek tekinti, jogosult teljes mértékben és azonnal levonni az eszköz beszerzése után előzetesen felszámított héát. E körülmények között, amennyiben a vállalkozás vagyonának körébe vont tárgyi eszköz után lehetőség van az előzetesen felszámított héa teljes vagy részleges levonására, a tárgyi eszköznek az adóalany saját, illetve alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy vállalkozásidegen célokra történő felhasználása a héairányelv 26. cikke (1) bekezdésének értelmében ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősül.