Hírek

Releváns jogszabály:–

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.
Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)
Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)
Az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek (folyt.)
A gyakorlatban felmerült kérdések (folyt.)

Házassági vagyonközösség megszüntetése
A cikksorozat XIV. részében a Kúria Kfv.I.35.363/2019/13. sz. ítélete kapcsán már volt szó arról, hogy a Kúria álláspontja szerint az adójogviszonyokban az adózásra vonatkozó törvényi rendelkezések alapján ítélendő meg egy ügylet ingyenessége, illetve visszterhessége. Ez az álláspont hangsúlyos szerepet kapott a Kúria Kfv.V.35.139/2023/6. sz. ítéletében, amely házassági vagyonközösség keretében történő átruházás tekintetében vizsgálta az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének alkalmazhatóságát, és arra jutott, hogy polgári jogi szempontból visszterhes ügylet is minősülhet ingyenesnek az áfa rendszerében.
A felperes 2014-ben főállású egyéni vállalkozóként taxis utasszállítás és autómentés tevékenységet végzett. 2010. április 30-án két másik magánszeméllyel közösen ingatlant vásárolt, amelyen felépült 35 lakásos társasházból 12 lakás a kizárólagos tulajdonába került. A lakások közül a felperes 2011-ben öt lakást, 2012-ben egy lakást, 2014-ben egy lakást, míg 2015-ben egy lakást értékesített. Négy lakás házastársi vagyonközösség megszüntetése révén a felesége tulajdonába került 2014-ben. A felperes 2008. november 6-án bejelentette az adóhatóságnál a speciális áfa alanyiságát épület és/vagy építési telek sorozat jellegű értékesítésére, de ebben a körben 2014. évre áfa bevallást nem nyújtott be.
Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes ingatlanértékesítési tevékenysége az Áfa tv. 5. § (1) bekezdése szerinti áfa alanyiságot eredményezett, a házastársi vagyonközösség megszüntetése pedig az érintett lakások tekintetében vállalkozásból történő kivonásnak minősült az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése értelmében. A házassági vagyonközösség megszüntetése kapcsán az adóhatóság rögzítette, hogy annak nincs jelentősége, hogy a vagyonközösség miként jött létre. A lényeg az, hogy a házastársi vagyonközösség megszüntetésére irányuló jogügylet adójogi szempontból ingyenes, miután a felperes annak fejében adóalanyként az Áfa tv. 259. § 6. pontja szerinti ellenértékben nem részesült. A házastársi vagyonközösség megszüntetése tekintetében az adó alapját az alperesi adóhatóság az Áfa tv. 68. §-a alapján állapította meg.
A felperes keresetében kifejtett álláspontja szerint az alperesi adóhatóság téves álláspontot képviselt a vállalkozásból való végleges kivonás kapcsán, mivel összemosta a vállalkozás és a vállalkozás nélküli gazdasági tevékenység fogalmát. A jelzett ingatlanok tekintetében nem volt vállalkozó. Utalt arra, hogy a házassági vagyonközösség megosztása nem ingyenes jogügylet, a megosztás azt feltételezi, hogy a vagyon közös volt, közös tulajdonban állt. Az ezzel érintett ingatlanok vonatkozásában sem valósult meg ingyenesség hiányában az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság megítélése szerint a felperes tekintetében megállapítható az üzletszerűség, amely az Áfa tv. 6. § (1) bekezdése és az 5. § (1) bekezdése alapján adóalanyiságot eredményezett. A felperes értékesítési tevékenységet végzett ellenérték fejében rendszeres jelleggel, független formában, a tevékenységből realizált ellenérték jelentősnek mondható. Az ingatlanok megvásárlása, a lakások értékesítése, illetve üzletszerű hasznosítása révén a felperes a törvény erejénél fogva vállalkozónak minősült, áfa alannyá vált, függetlenül attól, hogy a tárgyévben ebben a formában nem volt regisztrált adóalany, illetve saját nyilatkozata szerint a tevékenységét magánszemélyként végezte.
A házassági vagyonközösség megszüntetésére irányuló jogügyletek kapcsán elsőfokú bíróság szerint teljesült az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének azon feltétele, hogy az ingatlanokat kivonta felperes a vállalkozási tevékenységből. Ennek kapcsán nincs jelentősége annak, hogy a vagyonközösség megszüntetése visszterhes vagy ellenérték nélküli jogügylet, a felperesnek az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése alapján adófizetési kötelezettsége keletkezett.
Hangsúlyozta, hogy eltér a házassági vagyonközösség polgári jogi, illetve adójogi minősítése. Polgári jogi szempontból nyilvánvalóan ellenérték fejében került sor a vagyonközösség megszüntetésére, legalábbis abban a formában, hogy a felperes tulajdonába került ingatlanokon is ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosnak minősült korábban a felesége. Amennyiben csak egy ingatlan tekintetében került sor a házassági vagyonközösség megszüntetésére, úgy a tulajdonszerző fél megváltási árat fizet a másiknak. Erre tekintettel tehát egyértelmű, hogy a jogügylet polgárjogi szempontból visszterhes. Az adóhatóságnak azonban az Áfa tv. rendelkezései alapján kellett értékelni a kérdéses jogügyletet. Az Áfa tv. 259. § 6. pontja tükrében kijelenthető, hogy a felperes a házassági vagyonközösség megszüntetése révén a jelzett ellenértékben nem részesült, azaz a kivonás ingyenes jellege fennállt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a házastársi vagyonközösség megszüntetése kapcsán az ellenérték Áfa tv. 259. § 6. pontja szerinti fogalmának is megfelel a vagyoni előny, hiszen saját tulajdonrészét adta a volt feleség azokért az ingatlanrészekért, melyek nem voltak eredendően a tulajdonában. Az egyenértékűség nem jelent ellentételezés nélküliséget. Álláspontja szerint a vagyonközösség megszüntetése tulajdonjogi következményeinek levonását mellőzte a törvényszék, mivel, ha a jogügylet ellenérték nélküli volt, abban az esetben sem kötelezhette volna a felperest a teljes tulajdoni hányad után adó megfizetésére az adóhatóság, mivel a tulajdoni hányad ½ része felett az Alaptörvény, a Csjt. és a Ptk. rendelkezései alapján semmilyen rendelkezési joga nem volt felperesnek, így arra nézve sem ingyenesen, sem visszterhesen átruházás nem valósulhatott meg.
A Kúria úgy ítélte meg, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
Nem kérdéses, hogy a felperes a tárgyi ingatlanok létesítését és értékesítését az Áfa tv. 6. §-a szerinti gazdasági tevékenységként folytatta, amelynek okán e tevékenysége vonatkozásában az Áfa tv. 5. § (1) bekezdése szerinti adóalanynak minősült. Az áfafizetési kötelezettség pedig az adó alanyát terheli, aki a perbeli ügyben a felperes volt (Áfa tv. 2.§ a) pont, 6.§). A felperes gazdasági tevékenységének adókötelezettsége a felperes magánjogi jogviszonyaitól, így a házassági vagyonközösség megszűnésétől nem tehető függővé. A Kúria ítélkezési gyakorlatában többször rámutatott, hogy adóügyben az adójogi jogszabályok rendelkezései nem hagyhatók figyelmen kívül, meghatározóak a polgári, illetve más civil jogi szabályokhoz képest [Kfv.V.35.645/2016/5., Kfv.V.35.639/2014/13.].
Nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy a felperes házastársa a társasházi lakások létrehozására irányuló gazdasági tevékenységben személyesen közreműködött volna, erre a felperes sem hivatkozott. A felperes gazdasági tevékenysége eredményeként létrejött ingatlanok elidegenítését eredményező jogügylet adójogi szempontból ingyenesnek minősül, mivel a felperes annak fejében adóalanyként az Áfa tv. 259.§ 6. pontja szerinti ellenértékben nem részesült. E körben nincs jelentősége, hogy a megosztásra került magánjogi vagyonközösség miként jött létre, az az adóztatandó ügylet Áfa tv. szerinti visszterhességét nem eredményezi. A felperes az „ellenérték nélküliség”, és az „ingyenesség” fogalma közötti különbségtétel kapcsán megalapozatlanul érvelt, mivel az Áfa tv. 11. § (1) bekezdése alkalmazásában az ingyenesség, illetve viszterhesség vizsgálatára vonatkozóan az Áfa tv. 259.§ 6. pontjában foglaltak az irányadóak (Kfv.I.35.363/2019/13.).