Hírek

Releváns jogszabály:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.
Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)
Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)
Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek
Adólevonásra nem jogosító állapotban történő felhasználás (folyt.)
A Kúria a Kfv.V.35.217/2023/6. sz. ítéletében kimondta, hogy ha az autókereskedésben lévő autót tesztautóként vagy bemutatóautóként az egész vállalkozás érdekében hasznosítják, akkor a közvetlen továbbértékesítési cél nem állapítható meg és az áfa nem vonható le, akkor sem, ha a járművet eredetileg továbbértékesítési céllal szerezték be, és a tesztautóként használt személygépkocsikat az adóalany a későbbiekben ténylegesen értékesítette.
Az ítélet ugyan szinonimaként használja a tesztautó és a bemutatóautó kifejezést, ennek hátterében azonban vélhetően a per sajátosságai állnak, és az ítélet konklúziója szempontjából nem a megnevezésnek, hanem a személygépkocsi vállalkozás érdekében történő hasznosításának van jelentősége.
A perbeli tényállás szerint a fő tevékenységi köre szerint személygépjármű-kereskedelemmel foglalkozó felperes forgalomba helyezett és tesztautóként használt három autót, és az előzetesen felszámított áfát levonta. Az adóhatóság az ellenőrzés során megállapította, hogy az áfa nem lett volna levonható. A továbbértékesítési cél ugyanis kizárja a saját célú használatot vagy az egyéb módon történő hasznosítást, és a tesztautókat a felperes – ha ideiglenesen is – de egyéb módon hasznosította: azok rendeltetésüknél fogva kifejezetten kipróbálási, demonstrációs célt szolgáltak és ez értékesítéstámogatási és marketingcélú használatot jelent. Ezt támasztja alá, hogy az autók forgalomba helyezése a felperes nevére történt a vizsgált időszakban, és az értékesítésre csak a tesztautókénti használatot követően került sor.
A felperes keresetlevelében kifejtette: a tesztautók – melyeket szerinte pontosabb lenne bemutatóautóknak nevezni – tartását az importőr előírja, és azokat továbbértékesítés céljából szerezték be; nem lehetett előre tudni, hogy a vevő végül a tesztautót veszi-e meg, vagy rendelésre vesz gépkocsit. A tesztautó nem marketingfogás, hanem az értékesítés része.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint a tesztautókkal kapcsolatban az eldöntendő kérdés az volt, hogy a tesztautóként történő használat – ami kétségtelenül megvalósult – saját használatnak, egyéb módon történő hasznosításnak minősült-e. Az Áfa tv. 259. § 22. pont a) alpontban foglalt konjunktív feltételek közül ezért nem volt jelentősége – a felek által nem vitatott – értékesítéskori magasabb értéknek, ahogy annak sem, hogy a gépkocsik új autónak minősültek. Az tekinthető saját használatnak, hogy a felperes – bár ideiglenesen, de – más célra (tesztvezetésre) használta az autókat. E körben a bíróság felhívta a Kúria Kfv.I.35.249/2021/6. számú és Kfv.V.35.785/2014/5. számú eseti döntéseit.
A Kúria ítéletében kimondta, hogy a tesztautókkal – vagy a felperes által használt kifejezés szerint a bemutatóautókkal – kapcsolatos megállapítás tekintetében nem a továbbértékesítési cél köznapi értelméből kell kiindulni, hanem az Áfa tv. értelmező rendelkezéséből. E szerint pedig a termék értékesítéskori és szerzéskori értékének összevetésén alapuló feltétel mellett a továbbértékesítési cél kritériuma az is, hogy nem történik meg a termék saját használata vagy egyéb módon történő hasznosítása.
A logikai értelmezés arra enged következtetni, hogy az elhatárolást az adja, hogy az autó használata vagy közvetlenül az adott vagyontárgy értékesítéséhez kapcsolódik, vagy az autót, bemutatóautót az egész vállalkozás érdekében működtetik, tehát nemcsak a konkrét vevők próbálják ki, hanem általánosan hasznosítják, használják az egész vállalkozást szolgálva, az értékesítési tevékenység elősegítése érdekében.
A Kúria szerint, amennyiben nem közvetlenül szolgálja a továbbértékesítést a bemutatóautó, akkor a gépkocsi vállalkozás érdekében való működtetése az egyéb módon történő hasznosításnak felel meg, és a felperes nem jogosult az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja szerint az előzetesen felszámított adó levonására. A felperes által hivatkozott körülményeknek, így annak, hogy az importőr előírása alapján kötelező bemutatóautókat tartania, azok az értékesítés részét képezik, új közlekedési eszközök, nem volt jelentőségük, mert az adójogi minősítés során a törvényi kritériumoknak, a – közvetlen – továbbértékesítésnek van szerepe, amely a jelen esetben nem valósult meg.
A Kúria Kfv.I.35.249/2010/6. számú döntése nem azonos, hanem hasonló tényálláson alapult, különbség, hogy abban az ügyben a tesztautók mindaddig kizárólag tesztvezetésre voltak használhatók, amíg azok értékesítéséről az ügyvezetők nem döntöttek. Ezen eseti döntés elvi alapját a Kúria irányadónak tekintette a perbeli esetben is. E döntésben a Kúria kimondta, hogy a szabályozás „kizárja az olyan beszerzést, illetve értékesítést, amellyel összefüggésben saját célú használat vagy hasznosítás valósul meg (…), abban az esetben sem engedi megállapítani a továbbértékesítési célt, ha az elsődleges továbbértékesítési cél mellett másodlagosan vagy mellékesen valósul meg saját célú használat vagy hasznosítás”.
A Kúria ítéletének elvi tartalmát az alábbiakban foglalta össze: „A személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított áfa akkor vonható le, ha az autó igazoltan továbbértékesítési célt szolgál, amely akkor állapítható meg, ha saját használat vagy egyéb módon való hasznosítás nélküli értékesítése történik. Ha az autókereskedésben lévő autó nem az adott értékesítés vevőit szolgálja, hanem tesztautóként vagy bemutatóautóként az egész vállalkozás érdekében hasznosítják, akkor a közvetlen továbbértékesítési cél nem állapítható meg és az áfa nem vonható le.”
Habár az ítéletben a tesztautók és a bemutatóautók szinonimaként szerepelnek, álláspontom szerint ennek csak az az oka, hogy a felperes bemutatóautóknak nevezte az érintett járműveket. Tartalmilag azonban arról van szó, hogy ha az adóalany a saját nevére forgalomba helyezteti a személygépkocsit, és azokat tesztvezetésre használja, akkor megnevezéstől függetlenül olyan járművekről van szó, amelyek tekintetében a továbbértékesítési cél a vállalkozás érdekében történt hasznosítás miatt nem teljesül. Az eredetileg továbbértékesítésre beszerzett autók ilyen használata az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja alapján áfakötelezettséget keletkeztet.
Az olyan bemutatóautókra, amelyeket a kereskedő telephelyén (pl. autószalonban) kiállítanak, de azokat csak megtekinteni lehet, kipróbálni nem, az autókat nem helyezik forgalomba, az ítélet levezetése és konklúziója véleményem szerint nem vonatkozik. Ezek tekintetében a vállalkozás érdekében történő hasznosításra nem kerül sor (hasonlóan például az üzletek eladóterében a polcokra kitett termékekhez, amelyeket a potenciális vevők csak megnézhetnek, de ki nem próbálhatnak). A továbbértékesítési cél ezért ekkor nem sérül, az autók ilyen kiállítása nem keletkeztet áfakötelezettséget az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja alapján.