Hírek

Releváns jogszabály:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.
Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)
Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)
Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek
Adólevonásra nem jogosító tevékenységhez történő felhasználás (folyt.)
A 2012/7. Adózási tanácsban szereplő példában az adóalany saját maga állította elő az ingatlant, de az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja alapján keletkezhet áfafizetési kötelezettség abban az esetben is, ha az ingatlant az adóalany mástól vásárolta áfásan. Előfordul például, hogy ingatlanértékesítéssel foglalkozó adóalany továbbértékesítési céllal beszerez új ingatlanokat, amelyeket az eladó az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontjának kivételszabályaiból fakadóan egyenes áfásan értékesít a részére. Az adóalany még az új ingatlanokra vonatkozó kétéves időszakon belül, szintén kötelezően áfásan tervezi értékesíteni az ingatlanokat. Néhány ingatlant azonban már csak akkor tud eladni, amikor azok már nem minősültek beépített új ingatlannak. Ha az adóalany a használt ingatlanok értékesítését nem tette adókötelessé, ezen ingatlanok értékesítésére „tárgyi” adómentesség vonatkozik.
Ekkor, mivel az adóalany az ingatlanokat továbbértékesítési céllal szerezte be, azok készletnek minősültek, az adóalany az ingatlanokat nem vette használatba tárgyi eszközként. A tervezett adóköteles továbbértékesítésre tekintettel a beszerzéshez kapcsolódó áfa levonható volt. Az ingatlanok „tárgyi” adómentes értékesítéshez történő felhasználása mindezek alapján megvalósítja az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja szerinti adóköteles termékértékesítési tényállást.
A Kúria Kfv.V.35.207/2016/7. sz. ítéletében kifejtettek értelmében szintén az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja alkalmazandó akkor, ha az adóalany továbbértékesítési céllal vásárol ingatlant, azt lízingbe adja, majd visszavásárolja és adómentesen értékesíti. A lízingbe adott ingatlan a lízingbe adónál nem minősül tárgyi eszköznek, az nála készlet, mivel nem szolgálja tartósan a vállalkozás tevékenységét, és a beszerzés, illetve az értékesítés között változatlan állapotban marad. A továbbértékesítési célra tekintettel az adóalanyt adólevonási jog illette meg. Az ingatlan adómentes értékesítéshez történő felhasználása az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja értelmében adófizetési kötelezettséget von maga után.
A Kúria kiemelte, hogy az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontjához fűzött törvényi indokolás szerint: „Az áfa jellegénél fogva a végső fogyasztás során realizálódik költségvetési bevételként. Bár a beszerzés eredetileg az adóalany gazdasági tevékenységének folytatása céljából történt (ezért volt az adó levonható), az végső soron mégsem azt a célt szolgálta, vagy olyan gazdasági tevékenységet szolgál, mely nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, így levonható adó sem kapcsolódhat hozzá. A törvény rendelkezéseinek a célja, hogy korrigálja az áfa-t, de nem az által, hogy a levonási jogot tagadja meg visszamenőleg, hanem azáltal, hogy előírja az adófizetési kötelezettséget”.
E rendelkezés alkalmazására tehát akkor kerül sor, amikor az adóalany által beszerzett – tárgyi eszköznek nem minősülő – termék előzetesen felszámított adója a beszerzéskor jogszerűen levonható volt (lízingbe adáshoz vették meg), azonban később adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenység során – azaz adómentesen – történt meg az adózónál a felhasználása.
A lakóingatlan értékesítésével annak hasznosítása a Kúria álláspontja szerint a lízingbeadó felperesnél megvalósult. Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja alapján az adótárgy nem a lakóingatlan értékesítése, hanem annak adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységhez való felhasználása, ezért az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja szerinti, az ingatlan adómentességére vonatkozó szabály a Kúria ítélete értelmében nem alkalmazható.
Adólevonásra nem jogosító tevékenységhez történő felhasználásra tekintettel keletkezhet adófizetési kötelezettség abban az esetben is, ha a korábban adólevonással érintett, tárgyi eszköznek nem minősülő terméket az adóalany utóbb például kompenzációs felárra jogosító mezőgazdasági tevékenységhez használja fel.
Nem tartozik viszont ide az az eset, ha az áfakörbe tartozó adóalany alanyi mentes státuszt választ. Az alanyi adómentesség ugyanis személyhez köthető mentességi forma, az Áfa tv. 187. § (2) bekezdés b) pontja értelmében pedig az alanyi adómentesség időszakában az adóalany alanyi adómentes minőségében az előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult. Az adóalanyt tehát alanyi adómentesség választása esetén nem az általa folytatott tevékenység, hanem a saját speciális adójogi státusza nem jogosítja adólevonásra. Az adóalanynak ezért az alanyi adómentesség választása miatt az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja szerinti jogcímen nem keletkezik áfakötelezettsége az áfás időszakban beszerzett készletei után.