Hírek

Releváns jogszabály:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.
Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)
Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)
Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek
Adólevonásra nem jogosító állapotban történő felhasználás (folyt.)
A szakirodalomban találkoztam olyan állásponttal is, amely szerint az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja kizárólag akkor alkalmazandó, ha az eredetileg továbbértékesítési céllal – tehát levonási jog mellett – beszerzett személygépkocsi vagy lakóingatlan nem minősül át tárgyi eszközzé. Ha a termék tárgyi eszközzé minősül át, akkor nem az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja alapján keletkezik egyösszegű áfafizetési kötelezettsége az adóalanynak, hanem az Áfa tv. 135. § alkalmazásával a figyelési időszak alatt kell évente időarányosan visszafizetni a levont adót.
Álláspontom szerint azonban ilyenkor valóban alkalmazni kell ugyan az Áfa tv. 135. §-át, de nem az említett módon.
A 135. § a tárgyi eszközök beszerzési áfájának levonására vonatkozó utólagos korrekcióról szól az adólevonásra jogosító/nem jogosító tevékenységhez történő használatra tekintettel, míg a nem tárgyi eszköz céljára beszerzett termék esetében, ha a továbbértékesítési cél a saját használat vagy hasznosítás miatt nem teljesül, akkor az eredeti beszerzés áfáját „korrigálja” a jogalkotó a 11. § (2) bekezdés b) pontja révén.
A 120. § e) pontja az adóköteles tevékenységet szolgáló mértékben levonási jogot biztosít a 11. § (2) bekezdésének b) pontjában említett termékértékesítéséhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított áfa tekintetében.
Az áfa rendszerében tárgyi eszközzé átminősülő termékek, például az adómentes bérbeadásra használni kezdett lakóingatlan tekintetében megindul a 240 hónapos figyelési idő, és ha az alatt a vállalkozás adólevonásra jogosító módon kezdi használni a terméket, például adókötelessé teszi a lakóingatlan bérbeadását, időarányos utólagos kiigazítás keretében érvényesíthető a levonási jog. Ha ugyanis az adólevonásra nem jogosító állapotban történő felhasználás eredményeként a személygépkocsi, illetve a lakóingatlan immár tárgyi eszköznek minősül, akkor a társaság 120. § e) pontja szerinti adólevonási joga tárgyi eszközhöz kapcsolódik, tehát a levonási jog tárgyi eszközökre vonatkozó különös szabályai – az Áfa tv. 135-136. §-át – alkalmazandóak.
Ha tehát az eredetileg továbbértékesítési céllal beszerzett személygépkocsit vagy lakóingatlant az adóalany úgy használja fel a gazdasági tevékenységének folytatásához, hogy amennyiben a terméket ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg, akkor a felhasználás az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja alapján áfafizetési kötelezettséget keletkeztet. Minthogy a termék előállításakor, beszerzésekor a termék még nem minősült tárgyi eszköznek, az adólevonási jog korrekciója ezen a ponton még nem történhet az Áfa tv. 135. alkalmazásával, a kiigazításra a 11. § (2) bekezdés b) pontja szerinti adófizetési kötelezettség szolgál. Az így megállapított áfa levonhatóságának viszont a 120. § e) pontja megteremti az elvi alapját, ezért a felhasználás pillanatától immár tárgyi eszköznek minősülő termék tekintetében a figyelési idő alatt már alkalmazandóak a 135-136. § különös szabályai.
Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazása üzemanyagok kapcsán is felmerülhet.
Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés a) pontja általános levonási tilalmat állapít meg a motorbenzin tekintetében. A tilalmat a 125. § (1) bekezdés a) pontja továbbértékesítési célú beszerzés esetében feloldja. Előfordul azonban, hogy például egy motorbenzin kiskereskedelmével foglalkozó adóalany a továbbértékesítési célból beszerzett motorbenzint a vállalkozás tulajdonában álló gépjárművek üzemeltetéséhez használja fel. Eredetileg a továbbértékesítési célra tekintettel megillette az áfa levonásának joga. Ha azonban más adóalanytól kifejezetten saját célú felhasználásra szerezte volna be a motorbenzint, akkor annak áfáját nem helyezhette volna levonásba.
Teljesül tehát az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontjának azon kitétele, hogy az adóalany a vállalkozásában kitermelt terméket (motorbenzin) gazdasági tevékenységének folytatásához (céges gépjárművek üzemeltetéséhez) használja fel, de ha a terméket ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg. A felhasználás ezért az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja értelmében áfafizetési kötelezettséget generál.
A gyakorlatban kérdésként merült fel az is, hogy ha egy társaság saját napelemes rendszerrel rendelkezik, amelynek fő funkciója az, hogy elektromos árammal lássa el az üzemet, de egyszersmind a villamos energiát céges elektromos autók feltöltésére is használják, akkor a személygépkocsik töltése áfafizetési kötelezettséget keletkeztet-e. A válasz álláspontom szerint az, hogy igen. Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés b) pontja értelmében ugyanis nem vonható le a motorbenzinen kívüli egyéb üzemanyag áfája, ha az üzemanyag személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemeltetéséhez szükséges. A tilalom valamennyi motorbenzinnek nem minősülő üzemanyagra kiterjed, így az elektromos áramra is.
Az adóköteles termelést szolgáló villamos energia előállításának input áfája az Áfa tv. 120. §-a értelmében levonható. Amennyiben viszont a vállalkozás másik adóalanytól szerezte volna be a villamos energiát a céges személygépkocsik töltésére, az áfára levonási tilalom vonatkozna.
Teljesül tehát az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontjának azon kitétele, hogy az adóalany a vállalkozásában kitermelt terméket (villamos energiát) gazdasági tevékenységének folytatásához (céges autók töltésére) használja fel, de ha a terméket ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg. Következésképpen, amennyiben a vállalkozás a saját napelemes rendszerében előállított villamos energiát céges személygépkocsik töltésére használja, az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja szerinti adófizetési kötelezettséget keletkeztető termékértékesítés tényállása megvalósul.