Hírek

Releváns jogszabály:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részét itt találja.
Az ingyenes ügyletek esetkörei (folyt.)
Ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes ügyletek (folyt.)
Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó ingyenes ügyletek
Adólevonásra nem jogosító állapotban történő felhasználás (folyt.)
A C‑299/11. sz. Gemeente Vlaardingen ügy vonatkozásában személy szerint sokkal inkább elfogadhatónak tartom a főtanácsnoki indítványnak a levezetését és végkövetkeztetését, mint az EUB által végül meghozott döntést.
Az alapügy tényállása szerint Vlaardingen önkormányzata a tulajdonában álló füves sportpályákat héamentesen adta bérbe különböző sportegyesületeknek. 2003 folyamán az önkormányzat vállalkozókat bízott meg azzal, hogy műburkolattal fedjék le az említett, eredetileg füves sportpályákat. Miután 2004-ben e munkákat átvette, továbbra is héamentesen adta bérbe ugyanezeket a pályákat azoknak a sportegyesületeknek, amelyek korábban is bérelték őket. A munkálatokhoz kapcsolódóan rá áthárított héa összegét nem vonhatta le, mivel a szóban forgó pályákkal kapcsolatos tevékenysége, azaz e pályák sportegyesületeknek való bérbeadása mentes volt a héa alól.
A holland adóhatóság álláspontja az volt, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő, immár műburkolattal ellátott pályáknak az adómentes bérbeadási tevékenységhez történő felhasználása a holland jog értelmében héakötelezettséget keletkeztet, és az adóalap meghatározásakor a földterület értékét is figyelembe kell venni, amelyen a pályák elhelyezkednek.
A Hoge Raad der Nederlanden előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette az EUB elé:
„Úgy kell-e értelmezni a hatodik irányelv 5. cikkének (5) bekezdésével és 11. cikke A. része (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikke (7) bekezdésének a) pontját, hogy a tagállam héát vethet ki valamely ingatlan dolognak az adóalany általi, adómentes célra történő felhasználására akkor, ha:
– ez az ingatlan dolog az adóalany saját telkén és megbízásából valamely harmadik személy által ellenérték fejében elkészített dolog (építmény), és
– az adóalany ezt a telket korábban (ugyanazon) héamentes vállalkozási célra használta fel, és e vonatkozásban még nem élt adólevonással,
minek következtében az adóalany saját telkére, illetve annak értékére héát vetnek ki?”
Ján Mazák főtanácsnok indítványában kifejtette, hogy a hatodik irányelvnek a „termékek” értékesítésével kapcsolatos 5. cikke (7) bekezdése a) pontjának célja véleménye szerint – csakúgy, mint a 6. cikkének (3) bekezdésében szereplő, a saját vállalkozás részére nyújtott „szolgáltatásokra” vonatkozó hasonló rendelkezés célja – a verseny torzulásának elkerülése. A héamentes tevékenységet folytató adóalany, aki emiatt nem vonhatja le a korábban e tevékenység céljára beszerzett termékek után fizetett adót, e termékeknek a saját vállalkozása keretében történő előállításával gazdasági előnyhöz jutna az ugyanezen adómentes tevékenységet folytató más olyan kereskedőkkel szemben, akik az e célra szükséges termékeket nem tudják – illetve nem akarják – maguk előállítani. Ezért született az a rendelkezés, hogy a saját vállalkozása keretében termékeket előállító adóalany is köteles héát fizetni.
A főtanácsnok álláspontja szerint egyáltalán nem egyértelmű, hogy a szóban forgó sportpályák a műfűvel vagy aszfalttal való újraburkolásuk után a hatodik irányelv 5. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében véve újonnan „előállított” terméknek tekinthetők-e, vagy azokat úgy kell tekinteni, mint ugyanazon, egyszerűen továbbfejlesztett, megújított termékeket. Előbbi esetben alkalmazható a hatodik irányelv 5. cikke (7) bekezdésének a) pontja, utóbbi esetben nem. A főtanácsnok rámutatott, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz ennek konkrét eldöntése, figyelembe véve többek között azt, hogy az új pályákat mire használják.
Ha a kérdést előterjesztő bíróság megerősíti, hogy az új sportpályákat valóban a hatodik irányelv 5. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében vett újonnan előállított terméknek kell tekinteni, akkor a főtanácsnok szerint a hatodik irányelv 5. cikke (7) bekezdésének a) pontja alkalmazandó az adóalany által rendelkezésére bocsátott anyagokból harmadik személy által előállított termékekre is, azzal, hogy a kettős adóztatás elkerülése érdekében – a fizetendő összeg kiszámítása során – figyelembe kell venni azt, hogy az adóalany már fizetett héát a harmadik személy által az előállított termékről kiállított számla alapján.
A főtanácsnok álláspontja szerint azonban olyan esetben, amikor az adóalany (önkormányzat) az anyagokat már átalakításuk vagy egy új termékbe történő beépítésük előtt is adómentes tevékenysége végzéséhez használta, az adóhatóságoknak figyelembe kell venniük ezt a körülményt a hatodik irányelv 5. cikke (7) bekezdése a) pontjának alkalmazása kapcsán. Más szavakkal, ezen anyagok (azaz a telek) értéke nem foglalható bele a héaszámítás céljából alkalmazott adóalapba. Mivel a szóban forgó sportpályákat már a fejlesztésük előtt is évekig bérbe adták, a kérdést előterjesztő bíróság előtt fekvő helyzet gazdasági szempontból teljesen eltér attól a helyzettől, amely akkor állna fenn, ha az önkormányzat ma egy harmadik személytől vásárolna pályákat. Ezért az alapügy tárgyát képező helyzet nem kezelhető ellenérték fejében történő termékértékesítésként.
A főtanácsnok szerint a hatodik irányelv 5. cikke (7) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az adóalany által valamely ingatlan adómentes tevékenység folytatása céljából történő használata esetén a tagállamok akkor vethetnek ki héát, ha ez az ingatlan dolog az adóalany saját telkén és megbízásából valamely harmadik személy által ellenérték fejében elkészített dolog (építmény), minek következtében e telek értékét beszámítják a héa adóalapjába – kivéve, ha a szóban forgó telket már korábban is ugyanazon adómentes gazdasági tevékenysége céljára használta.
Az EUB azonban a korábbi héamentes gazdasági tevékenységhez történt felhasználásra vonatkozó gondolatot egyáltalán nem emelte be az ügyben hozott ítélet levezetésébe. Az sem szerepel az ítéletben, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak újra kellene értékelnie azt a kérdést, hogy újonnan előállított termékekről van-e szó, tekinttel arra, hogy – amint arra a főtanácsnok indítványának 58. pontja rámutat – amennyiben az alapügy tárgyát képező sportpályákat a kérdést előterjesztő bíróság végül mégsem minősítené új termékeknek, akkor a hatodik irányelv 5. cikke (7) bekezdésének a) pontja nem lenne alkalmazható.
Az EUB a hatodik irányelv 5. cikke (7) bekezdésének a) pontjának alkalmazhatósága szempontjából csak azt tartotta kizáró tényezőnek, ha az önkormányzat az alapügybeli adómegállapítást megelőzően fizetett héát azon földterület értéke után, amelyen a szóban forgó sportpályák elhelyezkednek. Ha pedig a hivatkozott jogszabályhely alapján elvi szinten megállapítható adó, akkor az EUB szerint meg kell győződni arról, hogy nem esnek-e e területek az irányelv 13. cikk B. részének h) pontjában szabályozott adómentesség körébe.
Az ítélet konklúziója szerint a hatodik irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikke (7) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha az adóalany héamentes gazdasági tevékenység céljára használja a tulajdonában lévő, harmadik személlyel átalakíttatott pályákat, e hasznosításra ki lehet vetni a héát, amelynek alapja azon föld értéke, amelyen e pályák elhelyezkednek, és azok a költségek, amelyekkel e pályák kialakítása járt, feltéve hogy az említett adóalany ezen érték és költségek után még nem fizetett héát, valamint hogy a szóban forgó területek nem tartoznak az említett irányelv 13. cikke B. részének h) pontjában szabályozott adómentesség körébe.