Hírek

Releváns jogszabály:
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

1. AZ ÜGYLET SZEREPLŐI ÉS TARTALMA
Egy belföldön letelepedett, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) általános szabályait alkalmazó áfaalany társaság (a továbbiakban: társaság) az általa végzett gyártási tevékenység érdekében használt csarnokot (a továbbiakban: csarnok) ki kívánja bővíteni, valamint a kibővített csarnokban két új gyártósort (a továbbiakban: gyártósorok) kíván telepíteni és üzembe helyezni. A csarnok bővítése, valamint a gyártósorok beszerzése, telepítése és üzembe helyezése érdekében a társaság külön-külön megállapodik egyrészt a magyar adószámmal, valamint belföldi telephellyel és fiókteleppel nem rendelkező japán anyavállalatával (a továbbiakban: anyavállalat), másrészt pedig egy belföldi áfaalany építési vállalkozóval (a továbbiakban: építési vállalkozó), továbbá két másik belföldi áfaalany vállalkozóval (a továbbiakban: „A” és „B” vállalkozó), olyan módon, hogy a fenti partnerek egymással nem állnak szerződésben, vagyis a társaság, mint megrendelő, illetve megbízó részére egymástól függetlenül, önálló ügyletek keretében teljesítenek.
A kérdéses partnerek által a társaság részére teljesített ügyletek az alábbi feltételek szerint valósulnak meg:
– a társaság megrendelése alapján az építési vállalkozó a csarnok építési hatósági engedélyhez kötött bővítésére irányuló ügyletet teljesít;
– a társaság a gyártósorokat az anyavállalattól darabokra bontva szerzi be olyan módon, hogy
= az anyavállalat a gyártósorokat Japánból a társaság nevére szóló rendeltetéssel Magyarországra fuvaroztatja, valamint a Magyarországra küldött, belföldön pár hónapot tartózkodó munkavállalói útján felügyeli a gyártósorok összeszerelését és üzembehelyezését;
= a gyártósorok Japánból Magyarországra irányuló és egyúttal belföldön történő szabad forgalomba helyezéssel megvalósuló behozatala során a társaság jár el importálóként, de közvetett vámjogi képviselőt kíván igénybe venni;
– a gyártósoroknak a gyártási folyamatba történő integrálása céljából az „A” vállalkozó egy szállító szalag tervezésére, helyszínre szállítására, helyszíni összeszerelésére és üzembe helyezésére irányuló ügyletet teljesít a társaság részére, amelynek megvalósításához nem szükséges hatósági engedély és bejelentés;
– a „B” vállalkozó a gyártósoroknak a telepítéséhez szükséges fizikai munkák elvégzésére – azaz a gyártósorok ipari csavarokkal történő talajhoz való rögzítésére és a víz-gáz-villamosenergia infrastruktúrájához való csatlakoztatására –, valamint ez utóbbi munkálatokkal kapcsolatos anyagmozgatásra és takarításra irányuló ügyletet teljesít a társaság részére.
A gyártósoroknak a csarnokba történő telepítéséhez és üzembe helyezéséhez a társaságnak a munkavédelmi hatóság irányában és a népegészségügyi hatóság irányában bejelentési kötelezettsége, az élelmiszerbiztonsági hatóság irányában pedig engedélyeztetési kötelezettsége merült fel, ugyanakkor a vonatkozó ágazati jogszabályok alapján ez utóbbi kötelezettségek keretében megtett bejelentések és a kiadott engedély nem a gyártósorok telepítéséhez szükséges építési-szerelési, egyéb szerelési munkálatokra, hanem gyártósorokkal végezni kívánt gyártási folyamatokra vonatkoznak.
Az alábbiakban azt mutatjuk be, hogy az anyavállalat, az építési vállalkozó, valamint az „A” és a „B” vállalkozó által végzett különféle tevékenységeket, illetve az azok keretében teljesített egyes ügyleteket az áfakötelezettség szempontjából milyen módon kell megítélni.
2. TERMÉK ÉRTÉKESÍTÉSE ÉS TERMÉK IMPORTJA
2.1. Az anyavállalat és a társaság között megvalósuló ügylet
Az anyavállalat, mint harmadik országbeli adóalany által a társaság, mint belföldi áfaalany részére teljesített, egyrészt a gyártósoroknak a Japánból Magyarországra történő fuvarozása és átadása útján, másrészt pedig a fenti termékek összeszerelésének és üzembe helyezésének a felügyelete útján megvalósuló ügylet esetében az áfakötelezettség megállapítása szempontjából elsőslegesen azt kell megvizsgálni, hogy a kérdéses ügylet Magyarországon teljesül-e vagy sem, valamint fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termékek értékesítésének minősíthető-e vagy sem.
Az Áfa tv. 9. § (1) bekezdésében foglalt főszabály értelmében termék értékesítésének minősül a birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet. Az Áfa tv. 13. § (1) bekezdése szerinti főszabály szolgáltatás nyújtásának minősít minden olyan ügyletet, amely az áfatörvény értelmében nem tekinthető termék értékesítésének. Az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja kimondja, hogy termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.
Az Áfa tv. 26. §-a a termékek küldeményként történő feladásával vagy elfuvarozásával megvalósuló termékértékesítések áfatörvény szerinti teljesítési helyére vonatkozó főszabályként előírja, hogy abban az esetben, ha a küldeményként történő feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, akkor a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeményként történő feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van. A fenti főszabálytól eltérően az Áfa tv. 32. §-a szerinti speciális teljesítési hely szabály külön rendelkezik arról, hogy abban az esetben, ha a küldeményként történő feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, és az értékesített termék olyan fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgál, amelyet az értékesítő maga vagy – javára – más végez, függetlenül attól, hogy azt kíséri-e próbaüzem vagy sem, akkor a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék fel- vagy összeszerelése, illetve annak üzembe helyezése történik.
Az Áfa tv. 32. §-a szerinti különös teljesítési hely szabály alá azok a speciális termékértékesítések tartoznak, amelyek keretében az adott termék, mint birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése mellett a terméknek
– egyrészt a beszerző, az értékesítő vagy a javukra eljáró más személy, szervezet által végzett küldeményként történő feladása vagy elfuvarozása,
– másrészt pedig az értékesítő vagy a javára eljáró más személy, szervezet által próbaüzemmel kísérve vagy anélkül elvégzett fel- vagy összeszerelése, illetve üzembe helyezése
valósul meg. Amennyiben a fenti feltételek nem teljesülnek maradéktalanul, illetve azok közül bármelyik nem képezi tárgyát az értékesítő és a beszerző közötti polgári jogi szerződésnek, megállapodásnak és ezáltal nem képezi elemét az áfatörvény szerinti teljesítésnek, úgy az adott ügylet az áfatörvény alkalmazásában nem minősíthető fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék értékesítésének.
Általánosságban elmondható, hogy a termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások együttes teljesítésével megvalósuló ügyleteknek a fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termék értékesítéseként történő minősítése szempontjából elsődlegesen a kérdéses ügyletek jellegadó tartalmát kell figyelembe venni, vagyis az adott ügylet teljesítését szabályozó polgári jogi szerződésben, megállapodásban foglalt jogok és kötelezettségek alapján meg kell állapítani azt, hogy az ügylet Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésnek, vagy az Áfa tv. 13. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatásnyújtásnak tekinthető. Tehát a kérdéses ügyletek esetében azt kell megvizsgálni, hogy a teljesítésre kötelezett fél pontosan mire vállal kötelezettséget,
– egy vagy több dolognak, illetve terméknek a megrendelő részére történő, bizonyos kapcsolódó szolgáltatások (például fuvarozás és szerelés) teljesítése mellett megvalósuló átadására, illetve értékesítésére; vagy
– egy bizonyos állapot, eredmény megvalósítását, illetve elérését célzó szolgáltatás nyújtására, amely szükségszerűen különféle termékeknek a legyártásával és a megrendelő részére történő átadásával jár együtt.
Ha az adott ügylet a jellegadó tartalma alapján termék értékesítéseként azonosítható, akkor az Áfa tv. 32. §-ában meghatározott feltételek fennállásától függően minősíthető fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termék értékesítésének. Amennyiben azonban az ügylet a jellegadó tartalma alapján szolgáltatás nyújtásaként azonosítható, akkor a fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termék értékesítéseként történő minősítés fel sem merülhet.
Az Áfa tv. 138. §-a az adófizetésre kötelezett személyének megállapítására vonatkozó főszabályként kimondja, hogy termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adót az az adóalany fizeti, aki/amely az adott ügyletet a saját nevében teljesíti (ún. „egyenes adózás”), feltéve, hogy az áfatörvény másként nem rendelkezik. Ezzel szemben az Áfa tv. 139. §-ában foglalt speciális szabály külön rendelkezik arról, hogy az Áfa tv. 32. §-a szerinti különös teljesítési hely szabály alapján belföldön teljesülő, fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termékek értékesítésére irányuló ügyletek esetében a termék beszerzőjének keletkezik adófizetési kötelezettsége azzal a feltétellel, hogy
– a terméket értékesítő adóalany nem rendelkezik Magyarországon gazdasági célú letelepedési hellyel, illetve lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, továbbá
– a termék beszerzője belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak minősül.
Ez utóbbi különös szabály tehát a termék beszerzőjeként eljáró belföldön nyilvántartásba vett adóalanyokat nevesíti adófizetésre kötelezettként, vagyis az áfatörvény általános szabályai szerinti „egyenes adózástól” eltérően az ún. „határon átnyúló fordított adózás” alkalmazását írja elő.
A kérdéses esetben a gyártósoroknak az anyavállalat által a társaság részére teljesített értékesítése nem minősíthető az Áfa tv. 32. §-a szerinti fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék értékesítésének, figyelembe véve azt a körülményt, hogy az anyavállalat munkavállalói csupán felügyelik a gyártósor összeszerelését és üzembehelyezését, a tényleges szerelési munkálatokat pedig az anyavállalattól függetlenül eljáró „B” vállalkozó végzi el, vagyis nem tekinthető úgy, hogy az anyavállalat, mint értékesítő végzi el az összeszerelést. Az anyavállalat az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésnek minősülő ügylet keretében értékesíti a gyártósorokat és emellett az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, a fenti termékértékesítéshez kapcsolódó, illetve azzal azonos adójogi megítélés alá eső járulékos mellékszolgáltatásként felügyeleti tevékenységet is végez. Az anyavállalat által teljesített termékértékesítés, illetve az annak járulékaként megvalósuló felügyeleti szolgáltatás áfatörvény szerinti teljesítési helyének az Áfa tv. 26. §-a alapján a gyártósorok fuvarozásának megkezdési helye szerinti állam, vagyis Japán minősül és így az adott ügylet nem tartozik az áfatörvény hatálya alá. A fentiekre tekintettel sem az anyavállalatnak, sem pedig a társaságnak nem merül fel áfafizetési kötelezettsége Magyarországon a gyártósorok értékesítésével, illetve az ahhoz kapcsolódó felügyeleti tevékenységgel összefüggésben.
2.2. A társaság által közvetett vámjogi képviselő útján megvalósított termékimport
A gyártósoroknak a Japánból Magyarországra irányuló behozatala az áfatörvény alkalmazásában az alábbi feltételek szerint azonosítható a társaság, illetve az általa igénybe venni kívánt közvetett vámjogi képviselő részére áfakötelezettséget keletkeztető termékimportként.
Az Áfa tv. 2. § c) pontja kimondja, hogy az áfatörvény alapján adót kell fizetni a termék importja után. Az Áfa tv. 24. § (1) bekezdésében foglalt főszabály alapján termék importjának minősíthetők azok az ügyletek, amelyek kertében az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 24. cikke szerint szabad forgalomba nem helyezett termékeket hoznak be vagy juttatnak be egyéb módon a Közösség területének, illetve az egyes közösségi tagállamok államterületének azon részére, amely az Áfa tv. 4. § (2) bekezdésében és az Áfa tv. 1. számú mellékletben foglaltak alapján a hozzáadottérték-adó kötelezettség, illetve az áfakötelezettség szempontjából a Közösség területének minősül (a továbbiakban: a Közösség „áfa-területe”). A fenti ügyletek során a termékek a közösségi tagállamnak nem minősülő harmadik országok területéről, valamint az Áfa tv. 1. számú melléklet 3./a)–d) pontjában meghatározott, a Közösség „áfa-területének” nem minősülő és a Közösség vámterületéhez nem tartozó tagállami területekről érkeznek a Közösség „áfa-területére”.
A termékimport tárgyát olyan termékek képezik, amelyek vámjogi értelemben véve nincsenek szabad forgalomban. Egy adott termék akkor minősül szabad forgalomban lévőnek, ha a vele kapcsolatos import formalitások lezárultak és a fizetendő – vámvisszatérítéssel nem érintett – vámterheket kivetették. A termék importja a termék szabad forgalomba helyezése által valósul meg. A termékeket az azok felett rendelkezésre jogosult személyek kérelme alapján helyezik szabad forgalomba. A termékek szabad forgalomba helyezésére általában a Közösség „áfa-területére” történő beléptetésük helye szerinti tagállamban kerül sor, ugyanakkor a különleges vámeljárások alatt álló és a különleges vámjogi helyzetben lévő termékeket végül abban a tagállamban helyezik szabad forgalomba, ahol kikerülnek a speciális vámeljárás alól, illetve amelyben speciális vámjogi helyzetük megszűnik.
Az Áfa tv. 155. § (1) bekezdésében foglalt főszabály szerint termék importja esetében az adót a vámhatóság állapítja meg, illetve veti ki az adófizetésre kötelezettre, ezért termék importja kapcsán önadózásra kizárólag akkor kerülhet sor, ha a vámhatóság az adózó által előterjesztett kérelem alapján az adózó részére engedélyezi, hogy az általa teljesített termékimport kapcsán az adót önadózással állapítsa meg. Az Áfa tv. 156. § (2)–(8) bekezdése rendelkezik azokról a követelményekről, amelyeket az adózóknak a termék importja kapcsán történő önadózásra vonatkozó vámhatósági engedély (a továbbiakban: import áfa önadózási engedély) kiadásához teljesíteniük kell. Az Áfa tv. 145. § (1) bekezdésében foglalt főszabály értelmében a termék importja esetében az adót az importálónak kell megfizetnie. Importálónak minősül az a személy vagy szervezet, aki/amely az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i, 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Uniós Vámkódex) rendelkezései alapján vámadósként – ide nem értve a közvetett vámjogi képviselőt – behozatali vámtartozás megfizetésére kötelezett, vagy kötelezett lenne abban az esetben, ha a termék importja vámköteles lenne. Az Uniós Vámkódex III. címe alatti, a vámtartozás keletkezéséről szóló 1. Fejezete rendelkezik arról, hogy a termék behozatalakor a vámtartozás mikor keletkezik, illetve, hogy az egyes esetekben ki minősül adósnak. Ha az adóalany közvetett vámjogi képviselőt vesz igénybe és a közvetett vámjogi képviselő a saját jogán import áfa önadózási engedéllyel rendelkezik, akkor az Áfa tv. 145. § (2) bekezdése szerint a termék importja kapcsán felmerülő adóbevallási és áfafizetési kötelezettséget az importáló helyett a közvetett vámjogi képviselő teljesíti önadózás keretében. Amennyiben a közvetett vámjogi képviselőnek nincs a saját jogán import áfa önadózási engedélye, úgy a termék importja kapcsán az áfát a vámhatóság kivetéssel állapítja meg, azonban az adót ez utóbbi esetben is a közvetett vámjogi képviselőnek kell megfizetnie. Közvetett vámjogi képviselő igénybevétele esetén a termék importja kapcsán teljesítendő adófizetési és adóbevallási kötelezettség szempontjából nem bír relevanciával az a körülmény, hogy a közvetett vámjogi képviselőt megbízó adóalany import áfa önadózási engedéllyel rendelkezik-e vagy sem.
Az Áfa tv. 53. §-ában foglalt főszabály szerint termék importja esetében a teljesítés helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a „Közösség áfa-területére” történő behozatalakor vagy egyéb módon való bejuttatásakor van. A fenti főszabály értelmében a termék importjának tekinthető ügyletek az azok tárgyát képező, szabad forgalomban nem lévő termékek beléptetésének helye szerinti közösségi tagállamban teljesülnek, feltéve, hogy ebben a tagállamban szabad forgalomba helyezik azokat. Az Áfa tv. 54. § (1) bekezdés a)–d) pontjában foglalt különös rendelkezések alapján, ha a termék importja úgy valósul meg, hogy a Közösség „áfa-területére” behozott, illetve egyéb módon bejuttatott termékeket a beléptetés helye szerinti közösségi tagállamban nem helyezik szabad forgalomba, hanem azok
– vámjogi helyzetüket tekintve vám elé állítást követően átmeneti megőrzés alatt állnak;
– vámszabadterületi eljárás vagy vámszabadraktári eljárás hatálya alá vonandók;
– vámraktározási vagy aktív feldolgozási eljárás hatálya alá vonandók;
– teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás hatálya alatt állnak; vagy
– külső árutovábbítási eljárás hatálya alatt állnak;
akkor a termékimport abban a közösségi tagállamban teljesül, ahol a termékeknek a fentiekben említett vámjogi helyzete megszűnik, illetve ahol a termékek a fentiekben meghatározott eljárások hatálya alól kikerülnek.
Az adóköteles termékimport adóalapjaként az Áfa tv. 74. § (1) bekezdésében foglalt főszabály értelmében az importált termékeknek a termékimport teljesítésekor hatályos vámjogi rendelkezések szerint megállapított vámértékét kell szerepeltetni. Az importált termékeknek, mint importált áruknak a vámértékéről, illetve annak megállapításáról az Uniós Vámkódex II. címe alatti, az áruk vámértékéről szóló 3. fejezete rendelkezik. Az Áfa tv. 75. § (1) bekezdés a) és b) pontja értelmében a termékimport adóalapjába beletartoznak
– a termékimport teljesítési helyének minősülő közösségi tagállamon kívül felmerülő, valamint a termékimporthoz kapcsolódóan kivetett adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések (kivéve magát az e törvényben szabályozott adót);
– a termékimport teljesítési helyének minősülő közösségi tagállamon belül az első rendeltetési helyig (a továbbiakban: első rendeltetési hely) felmerülő járulékos költségek (különösen a bizományi vagy egyéb közvetítői költségek, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek),
feltéve, hogy azokat az importált termékeknek, mint importált áruknak a vámértéke nem tartalmazza. A fentiek mellett az Áfa tv. 75. § (2) bekezdése szerint adóalapot képeznek az első rendeltetési helyen kívüli, a teljesítéskor már ismert további közösségi tagállami rendeltetési helyig felmerülő járulékos költségek is. Első rendeltetési hely alatt a fuvarlevélen vagy az importált terméket kísérő egyéb okiraton ilyen értelemben szereplő helyet kell érteni. Ilyen értelmű jelzés hiányában, vagy, ha az egyértelműen nem állapítható meg, első rendeltetési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol az első le- vagy átrakodás történik az importáló közösségi tagállamban. Az Áfa tv. 76. § a) és b) pontja alapján a termékimport esetében nem képez adóalapot
– az eredeti esedékesség lejáratához képest az ellenérték előrehozott megtérítésére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény és
– a korábban beszerzett termék mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény.
Az adóköteles termékimport esetében az importált termékek jellegétől függően a 83. § (1)–(3) bekezdése szerinti 5, 18 és 27%-os adómértéket kell alkalmazni.
Az Áfa tv. 120. § c) pontjának, valamint ca) és cb) alpontjának rendelkezései lehetővé teszik az adóalanyok számára, hogy abban a mértékben, amilyen mértékben adóalanyi minőségükben eljárva a különféle termékeket adóköteles termékértékesítéseik, szolgáltatásnyújtásaik érdekében használják, egyéb módon hasznosítják, az általuk fizetendő adóból levonják azt az adót, amelyet a termékek importjához kapcsolódóan maguk vagy közvetett vámjogi képviselőik megfizettek, illetve maguk vagy közvetett vámjogi képviselőik fizetendő adóként megállapítottak. A termék importját terhelő – az adóalany vagy a közvetett vámjogi képviselője által megfizetett, illetve fizetendő adóként megállapított – előzetesen felszámított adóra vonatkozó adólevonási jog gyakorlásához szükséges tárgyi feltételeket az Áfa tv. 127. § (1) bekezdés c) pontja, valamint ca) és cb) alpontja külön nevesíti. Az Áfa tv. 129–130. §-ában foglalt előírások „Az adólevonási jog engedményezése” alcím alatt szabályozzák a termékimporthoz kapcsolódó adólevonási jognak a közvetett vámjogi képviselőre történő engedményezését. A fenti szabályok 2025. március 1-jétől hatályos átfogói módosításai az engedményezéshez kapcsolódó adócsalási mechanizmusok kizárása érdekében az engedményezést megszigorították és új feltételrendszert vezettek be annak alkalmazására. Az importáló helyett a közvetett vámjogi képviselője csak akkor szerezhet és gyakorolhat adólevonási jogot a termék importjához kapcsolódó előzetesen felszámított adó tekintetében, ha az importáló és a közvetett vámjogi képviselő egyaránt megfelel a személyére, illetve az adójogi jogállásra vonatkozóan az Áfa tv. 129–130. §-ában meghatározott feltételeknek, valamint a közvetett vámjogi képviselő az őt megbízó importálóra vonatkozóan partnerellenőrzést végez.
A kérdéses esetben a gyártósoroknak Japánból, mint harmadik országból Magyarországra irányuló, belföldön történő szabad forgalomba helyezéssel megvalósuló behozatala az Áfa tv. 2. § c) pontja és a 24. § (1) bekezdése alapján Magyarországon termék importja jogcímén adófizetési kötelezettséget keletkeztet. A fenti ügylet kapcsán a társaság közvetett vámjogi képviselője
– egyrészt az Áfa tv. 145. § (2) bekezdése szerint jogosult ilyen minőségben adófizetésre kötelezettként eljárni,
– másrészt pedig az Áfa tv. 120. § c) pontjában és az Áfa tv. 129–130. §-ában meghatározott feltételek alapján adólevonási jogot gyakorolni (feltéve, hogy az adólevonási jognak az áfatörvényben szabályozott egyéb feltételei is fennállnak).
A társaság, illetve a közvetett vámjogi képviselő által megvalósított termékimport esetében az Áfa tv. 74. § (1) bekezdése és az Áfa tv. 75. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint az adó alapjába tartozik
– a gyártósoroknak, mint az importált termékeknek a teljesítéskor hatályos vámjogi rendelkezések szerint megállapított vámértéke, valamint
– a fenti érték által nem tartalmazott adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, amelyek egyrészt az importáló közösségi tagállamon kívül merülnek fel, másrészt, amelyeket a termék importjához kapcsolódóan vetnek ki (kivéve magát az áfatörvényben szabályozott adót), továbbá a járulékos költségek, amelyek Magyarországon, mint az importáló közösségi tagállamon belül az első rendeltetési helyig merülnek fel (különösen a bizományi vagy egyéb közvetítői költségek, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek).
Boda Péter cikkében, amely az Áfa kalauz 2025/3-as számában jelent meg, a fentieken túl olvashat még a termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások együttes teljesítéséről és a belföldi fordított adózás alkalmazásáról is. Az Áfa kalauz 2025/3-as számában szó van még az áfalevonási jog megtagadásának kérdéséról az Európai Bíróság újabb ítélete tükrében, valamint számos fontos kérdésre válaszolnak szakértőink.