Hírek

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam.
(Egyébként javasolom, hogy Karthágó pusztíttassék el. – Marcus Porcius Cato Maior)
A főispán elnevezés visszahozatalára már az Antall-kormány is kísérletet tett, de az akkori parlamenti erőegyensúly mellett a javaslat gyorsan elbukott. Megjegyzem, a ’90-es évek első felében több más javaslat is született, amely az úri világ visszahozatalát célozta meg, illetve alkotmánybírósági beadványok is születtek, amelyek az 1945-1989 közötti időszak egyes jogszabályi rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésével célozták meg ugyanezt. Ezek a kezdeményezések – akkoriban – mind elbuktak.
Nem kétséges, hogy a jelenlegi biztos kétharmad mellett a benyújtott javaslatot az Országgyűlés megszavazhatja.
Mivel ’éles’ a helyzet, nem árt egy kicsit körbejárni a témát.
Egy kis etimológia
Az ispán szó eredetére a szakirodalom kétféle magyarázattal szolgál.
Győrffy György tekintélyes monográfiájában (István király és műve, 102. o.) a kifejezést az úr, elöljáró jelentésű szláv pan, span, zsupán szócsoportból származtatja, amely kapcsolódik a zsupa ’területi egység’ szóhoz is. A hasonló hangzás ellenére sem valószínű ez az eredet.
Sokkal inkább elfogadható Körmendi Ferenc magyarázata, amely szerint az ógörög nyelvben az isz jelentése erő, hatalom, a pán értelme pedig teljes. A hosszas levezetés és indoklás lényege az, hogy az ispán a király felhatalmazásával, nevében és képviseletében, meghatározott területen teljhatalommal eljáró személy (a részletes leírást lásd a mellékletben).
A jelentéstartalom változásai
A XIX. század végén összeállított törvénygyűjteményben (Corpus Juris Hungarici) már jó néhány helyen szerepel az ispán kifejezés, például itt:

Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve
2. Fejezet a püspökök egyházi hatalmáról
Akarjuk, hogy a püspököknek legyen hatalmok az egyház ügyeit ellátni, igazgatni és kormányozni, és az egyházban sáfárkodni, a kánonok tartása szerint.
1. § Akarjuk, hogy a világiak az egyházak igazgatásában, az árvák és özvegyek oltalmazásában az ő szolgálatjokhoz alkalmaztassák magokat, és engedelmesek legyenek nekik a keresztyén vallás megtartásában.
2. § És az ispánok és birák legyenek az egyház előljáróival egyetértők az igazságtételben, mint Isten törvénye parancsolja.
3. § És az igaz törvényt se valakinek hazugsága vagy hamis tanusága, se hitszegés vagy jutalom, semmiképen meg ne vesztegesse.

Természetesen szó sincs arról, hogy Szent István törvényeiben az ispán szó szerepelt volna, ez már a XIX. századi fordítás ’terméke’. A latin nyelven megfogalmazott törvényekben a comes szót fordították ispánra. A comes jelentése egyébként gróf. Az viszont figyelemre méltó, hogy a törvénycikkben az ispán feladatköre is (részben) említésre kerül, és az egyházi elöljárókkal egyetértést elvárja az ítélkezés során.

Salamon király és Géza herceg viszályát ábrázoló miniatúra a Képes Krónikában. Vid ispán (kardokkal a kezében) ekként uszítja Salamont a herceg ellen: „Miképpen két éles kard nem férhet meg egy hüvelyben, úgy egy országban nem országolhattok ti ketten.” (A háttérben Géza herceg a hódoló bizánciakkal.)
Az Árpád-házi királyok idejében az ispánokat a király nevezte ki a vármegyék élére, őket bármikor vissza is hívhatta. Az ispán legfőbb hivatása a királyi gazdaságok felügyelete, hozadékuk összegyűjtése, telepítés, újabb falvak alapítása révén a király jövedelmeinek növelése. Behajtotta az adókat, a vám- és vásári illetékeket, s Szent Mihály napjáig beszolgáltatta a királyi udvarnak. Minden jövedelem 1/3-a az ispánt illette. Igazságot szolgáltatott a várhoz tartozó népnek, és karhatalmat adott a királyi és az egyházi bírák ítéletének végrehajtásához.
(Katolikus lexikon).
Hadjárat esetében az ispán vezette a vármegyei hadakat.
Összefoglalva tehát, az ispán közigazgatási, igazságszolgáltatási és kormányzási feladatokat látott el.
A főispán elnevezés a török időkben jelent meg. A főispán feladatkörét a XV. századtól az alispán és más segítők vették át. A főispáni feladatkör ugyan nem változott, de a feladatokat elvégző személyek igen. A főispáni cím a legnagyobb, legvagyonosabb nemeseket illette meg, később még örökölhetővé is vált. Egyes titulusokhoz automatikusan ’járt’ a főispáni cím is, így volt például József nádor egyben Pest megye főispánja is volt.

József nádor, aki nádori tiszténél fogva egyben Pest megye főispánja is volt
Kezdetekben az alispánokat is a király nevezte ki, később a megyei nemesség elérte, hogy a főispán jelöltjei közül ők választhassák meg.
Ismert még az örökös főispáni cím is, de ez csak titulust jelentett, feladatkört nem (1870:42. tc.).
Az évszázadok alatt sokat változott a jelentéstartalom, a feladatkör, ennek részletezése már könyv-terjedelmű lenne.
A főispáni és alispáni elnevezések ténylegesen eltörlésre nem kerültek, de használatuk a tanácsrendszerben értelmetlenné vált. A tartalmi kiüresítést a megyei tanácsok, valamint a budapesti városi tanács felállításáról és működésének megkezdéséről szóló 143/1950. (V. 18.) MT rendelet 1.§-a valósította meg:

1.§ (4) A tanács működésének megkezdése napjától kezdődően az alábbi szervek tennivalóit a tanács és végrehajtóbizottság látja el:
a) megyékben: a főispán és a megyei önkormányzat összes szervei …

Az örökös főispáni címet az egyes rangok és címek megszüntetéséről szóló 1947. évi IV. törvénycikk szüntette meg (még a kommunista hatalomátvétel előtt!).
Egy kis adózási kitérő
Az ispán elnevezést nem csak a vármegyék első emberére használták, de ispán állt a királyi udvartartás (udvarispán), a királyi kápolna (kápolna ispán), a pénzügyigazgatás különböző szintjei (harmincadispán, pénzverőispán, sókamaraispán, urburaispán), élén is. Az úri nemzetségek, egyes kiváltságolt népcsoportok vezetőit (besenyők ispánja, székelyispán), a királyi uradalmak első embereit szintén ispánnak hívták.
A harmincadispán a harmincadnak nevezett vámok, a pénzverőispán a királyi pénzverésért és a kötelező pénzcseréhez kapcsolódó kamara hasznának, a sókamaraispán a só raktározásáért és kereskedéséért, illetve az utána járó adó, az urburaispán a bányászati tevékenység illetékének beszedéséért volt felelős.

Kinizsi Pál temesi ispán, alsómagyarországi főkapitány pecsétje
A folyamatban lévő törvénymódosítás indoklása
A Magyarország 2023. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló T/360 számú törvényjavaslat számos törvényben lecseréli a kormánymegbízott szót főispánra.
A törvényjavaslat az alábbi indoklást nem kevesebb, mint öt helyen (copy+paste) tartalmazza:

A javaslat az érintett ágazati törvényekben a kormánymegbízott elnevezését – a történelmi hagyományok tisztelete és újjáélesztése jegyében – főispánra módosítja.
A főispán kifejezés visszaépítése a magyar jogrendbe lehetőséget teremt arra, hogy a mai magyar közigazgatás több szállal kötődjön a kommunizmus előtti magyar államigazgatás fogalmi készletéhez és ezáltal az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek.
Az európai országok esetében is számos példát találunk korábbi korokba visszanyúló kifejezések modern kori használatára. Az angolszász országokban több helyen a mai napig is használják a helyi önkormányzatok választott vezetőire az Alderman (a londoni City, Dél-Afrika, Kanada egyes kisebb települései) kifejezést, ami városatyát jelent és egy szép, régies, a hivatás szakralitását megragadó szinonimája a bürokratikusabb hangzású és érzelmű polgármester szónak.
Hasonló példa, hogy Hollandiában a területi közigazgatásban végrehajtó pozíciót betöltőket nem tanácsosnak, hanem Wethoudernek, magyarra fordítva jogtartónak (jogbírónak) hívják.

Nem könnyű szubjektív vélemény nélkül értékelni az indoklás mondatait.
A történelmi hagyományok tisztelete ebben az esetben valószínűsíthetően az előterjesztők véleménye. Kevéssé valószínű, hogy ezt a megítélést széles néptömegek osztanák, vagy magukévá tennék. Az úri világban kiszolgáltatott helyzetben lévők a legkevésbé.
A kormánymegbízott elnevezés – amelynek helyébe lép majd a főispán titulus – egyébként a rendszerváltozást követően jelent meg a magyar joganyagokban, főleg 2010 után, tehát az Orbán-kormányok alatt. Így a kormánymegbízott elnevezést nehezen lehetne a kommunizmusban alkalmazottként beállítani.
Az igazsághoz tartozik, hogy néhány nemzetközi szerződés fordításában – teljesen más értelemmel – szerepel a kormánymegbízott szó, illetve még egy jogszabályban, a Közellátási Kormánybizottság újjászervezéséről és feladatairól szóló 21/1956. (XII. 13.) Korm. határozatban, de itt is eltérő értelemben, mint ahogyan az 1990-et követően használatba került.
A nemzetközi példákra való hivatkozás akkor állja (állná) meg a helyét, ha Magyarországon is folyamatosság érvényesült volna a főispáni cím használatában, illetve közmegbecsülés övezné az ezzel a címmel rendelkezőket.
Nem lesz könnyű dolguk a fordítóknak, amikor a magyar jogszabályokat le kell fordítaniuk más nyelvekre. Vajon hogyan fordítják majd le a főispán szót?

Zounuk ispan szobra Szolnokon – a Zounok-ból származik a város neve
Hova vezet mindez?
A napokban megjelent cikkekben olvasható olyan értelmezés, hogy ez csak elnevezésbeli változás, és nem kell ehhez semmilyen tartalmi következményt hozzágondolni.
Ha így lenne is, akkor is furcsa egy háromnegyed évszázada a feledés homályába került fogalmat újjáéleszteni.
Hogy ennél is többről lehet szó, azt jól mutatja a T/361. számú törvényjavaslat, amely Magyarország Alaptörvényének tizenegyedik módosítása címet viseli. Ez a javaslat a megye szó helyében a vármegye szó visszahozását fogalmazza meg. Az indoklás hasonló a T/360-as javaslatnál olvasottnál:

A magyar közigazgatás alapvető területi egységei az államalapítástól kezdődően egészen 1949-ig a vármegyék voltak. A vármegye szó használatát a korábbi magyar alkotmányos és államigazgatási rendszerrel teljesen szakítani kívánó diktatórikus kommunista rendszer szüntette meg. A vármegye szó használatának visszaállítása a mai magyar jogrendbe biztosítja, hogy az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek.
Emellett a vármegye szó használata a nemzeti összetartozás eszméjét, közös történelmi emlékeink megőrzését és egyben a magyar demokrácia nemzeti karakterét is erősíti. A vármegye kifejezés használatával jobban hangsúlyozható, hogy a magyar államszervezés és államszerkezet központi gondolati motívuma a nemzeti szuverenitás és ezen keresztül az európai civilizáció sarokköveinek megvédése.

A két javaslatot közvetlenül egymást követően, ugyanazon a napon nyújtották be, így joggal feltételezhető, hogy egyeztetett álláspontokról van szó.
Hogy mennyire erős ez utóbbi javaslat, jól mutatja az, hogy a vezető kormánypárt frakcióvezetője az aláírója, benyújtója, illetve a kormánypártok több meghatározó képviselője is csatlakozott az indítványhoz (tudni kell azt, hogy a benyújtó személye, illetve az, hogy kinek ’engedik meg’ a csatlakozást, egyfajta politikai elismertséget, rangot is jelent).
A vármegye kifejezés még kevésbé tükrözi azt a tartalmat, amely a közigazgatási területet jellemezheti. Vajon hány (vár)megyeszékhelynek van még vára?
Alig telt el egy nap, és az egyik ellenzéki párt (Mi Hazánk), amely kimondottan kívülről támogatja a kormányzatot, közleményt jelentetett meg a csendőrség visszaállításáról. Nem kétséges, hogy ez is törvényjavaslatot fog eredményezni!
A folyamat tehát még éppen, hogy csak elkezdődött. Hogy hol áll meg, arra vonatkozóan nehéz lenne jóslásokba bocsátkozni. Minden esetre ajánlom az olvasóknak egy korábbi írásomat is, ha így folytatódik a múlt megidézése, akkor a korábban alkalmazott megszólításokat is gyakorolnunk kell: kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes.
Abban biztos vagyok, hogy ezekkel az anakronisztikus elnevezésekkel és tartalmakkal nemigen lehet megszólítani a jövő nemzedékét. Az ő szótárukba már az online meeting, a webex, a tiktok, az instagram, az internetes vásárlás, a chat épülnek be. Elképzelhetetlennek gondolják világunkat internet, mobil nélkül. Az elektromos önvezető autók, a napelemek korában elég nehéz lesz megérteniük, hogy miért kell a közigazgatásban a lovaskocsihoz és taligához visszatérni.
Irodalom:
Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)
Csendőrséget a vármegyékbe!
Györffy György: István király és műve (Gondolat, 1983, Budapest)
Körmendi Ferenc: Földrajzi neveink és jövevényszavaink más megközelítésben
T/360. számú törvényjavaslat Magyarország 2023. évi központi költségvetésének megalapozásáról
T/361. Magyarország Alaptörvényének tizenegyedik módosítása
Melléklet
Körmendi Ferenc: Földrajzi neveink és jövevényszavaink más megközelítésben c. tanulmányából az ispán szó eredetére vonatkozó rész
Nem kevésbé tanulságos jövevényszavunk, az ispán eredetét vizsgálhatjuk meg hasonló érdeklődéssel. Gyakorlatilag minden magyar etimológiai szótárban, egészen a legújabbakig e szót a szláv zsupánból eredeztetik, bármilyen bizonyíték említése nélkül. E feltételezés ellen szól azonban számos tény. Az ógörög nyelvben az isz jelentése erő, hatalom, a pán értelme pedig teljes, így az iszpán magyar jelentése egyértelműen teljhatalom. Tudjuk, az ispán a magyar államigazgatásban a király teljhatalommal felruházott képviselője volt egy megyében, minden más személy az ispán alatt állt. Aki az ispánt megsértette vagy megtámadta, az a királyt sértette vagy támadta meg. Mivel e szó megfejtése száz százalékban összhangban áll az ispánok által betöltött tisztséggel, e tény már önmagában is elég kellene hogy legyen a görög eredet elfogadására. De még további cáfolhatatlan bizonyítékokat sorolhatunk fel; így VII. Konstantin bizánci császár könyvében ír egy Iszpánosz nevű személyről, ami írott formában bizonyítja e szó ismert mivoltát a középkori Bizáncban. További, döntő értesüléseket kapunk az ispán szóval kapcsolatban Spanyolország történelméből. Tudjuk, az iszpán már az ókori időkben átkerült a görög nyelvből a latinba hispan, hyspan alakban, változatlan jelentéssel. Megjegyezzük, a h betű a latin alakban azért jelent meg, mert a görög kiejtésben az i magánhangzó a szó elején úgynevezett erős hehezetet kap, vagyis hi-ként hangzik, amit a latinok fonetikusan írtak le. A spanyol történetíróktól olvashatjuk, hogy amikor a rómaiak kb. 150 évvel időszámításunk kezdete előtt meghódították a Pireneusi félsziget (mai Spanyolország) egy kisebb részét, azt mindjárt két ispánságra osztották, majd újabb területek gyarmatosításával számuk tovább nőtt, míg végül ezen területeket együtt Hispaniának, Hyspaniának nevezték el. Érdekes megjegyezni, a Pallas Nagy Lexikona cikkírója Ispán címszó alatt megemlíti, hogy középkori kódexekben ispán, hyspan, hispány, espan, span alakban található e szó írott formában, de sem eredetét, sem e változatok származását nem tárgyalja. A fent elmondottakból azonban egyértelmű görög eredete, s ennek magyar változata az ispán, latin alakja a hyspan (magyarosan hispány), spanyol az espan (innen az Espana=Spanyolország), a span pedig a szlávban máshonnan átvett jövevényszó. Annak téves feltételezését, hogy e szó magyar változata a szláv zsupán szóból ered, nemcsak a közölt tények cáfolják, hanem a zsupa jelentése is. Egyértelműen mutatja ezt a horvát katolikus egyház belső igazgatásában évszázadok óta változatlan használata, ahol a zsupa községet jelent. Ahol együtt élnek magyarok és horvátok, ott a katolikus egyházközségi hivatal horvátul „zsupni ured katolicske crkve” szavakkal van lefordítva, melyben a zsupni=községi. Koszovóban a szerbek zsupa alatt falut értenek. A zsupanija jelentése több község közösségének területe (kerület), s a világi igazgatásban, vezetésben legkorábban ennek ura volt a zsupán, akkor, amikor – VII. Konstantín megjegyzése szerint – a szlávoknak még fejedelmeik sem voltak, csak zsupánjaik. Ők tehát eredetileg törzsfőnökök lehettek, nem a (nem létező) király teljhatalmú képviselői.
Az ispán szót III. Béla hozhatta magával Magyarországra Bizáncból, ahol nevelkedett, mert az ő uralkodása utáni időből való az első levél, melyben az Ispán mint személynév megjelenik. Tudjuk, ő alakította át a megyerendszert is, amikor a megyék számát majd kétszeresére növelte.The post Jönnek az ispánok – a középkor feltámadása? appeared first on Adó Online.