Hírek

Releváns jogszabály:
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A fentieknek megfelelően a fordított adózás alkalmazása esetén az eladó áfa felszámítása nélkül állítja ki a számláját a vevő felé, így az eladónak ebből az ügyletből nem is keletkezik áfafizetési kötelezettsége. A vevő a kapott számla ellenértéke után maga számítja fel az adót, amelyet – amennyiben jogosult az áfa levonására – ugyanabban a bevallásban le is vonhat. Ennek a speciális adózási mechanizmusnak a bevezetése elsősorban az adócsalások visszaszorítását és az állami bevételek védelmét szolgálja. Az egyenes adózás rendszerében ugyanis gyakori visszaélés volt, hogy az értékesítő eltűnt a felszámított áfa befizetése nélkül, miközben a beszerző a be nem fizetett adót levonásba helyezte. Azzal, hogy a fordított adózás esetében ugyanaz a szereplő válik az áfa fizetésére kötelezetté és a levonásra jogosulttá, a jogalkotó sikeresen semlegesítette ezt a kockázatot, hiszen teljes áfalevonási jog esetén az ügylet tényleges áfafizetési kötelezettséget nem generál.
Az uniós szabályozással összhangban az Áfa tv. 138. §-a úgy rendelkezik, hogy termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adót főszabály szerint az az adóalany fizeti, aki (amely) az ügyletet saját nevében teljesíti. Ez az ún. egyenes adózás. Az értékesítő által áthárított általános forgalmi adót a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybe vevője levonásba helyezheti, amennyiben a terméket, szolgáltatást adóköteles tevékenységhez használja, hasznosítja. Ha a termék, szolgáltatás csak részben szolgál adóköteles tevékenységet, akkor a levonási jog is csak az adóköteles hasznosítás arányában áll fenn. Az egyenes adózás rendszerében tehát az áfa fizetésére kötelezett és a levonási jogot érvényesítő személye elválik egymástól. Ez az esetek nagy részében nem jelent problémát. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egyes területeken a szereplők visszaélnek az adózási mechanizmus által biztosított lehetőségekkel: az értékesítő eltűnik anélkül, hogy teljesítené áfa-fizetési kötelezettségét, miközben a beszerző levonásba helyezi az értékesítő által be nem fizetett áfát.
Ezt a közösségi jogalkotó is felismerte, ezért bizonyos esetkörökben lehetővé tette az ún. fordított adózás alkalmazását.
A fordított adózás feltételei két csoportba sorolhatóak:

tárgyi feltételek
személyi feltételek

A fordított adózás esetköreit két nagy kategóriába sorolhatjuk:

belföldi adóalanyok közötti, az Áfa tv. 142. §-ának hatálya alá tartozó ügyletek;
külföldi vonatkozású (nemzetközi) fordított adózás alá eső, az Áfa tv. 139-140. §-aiban – uniós szinten a Héa irányelv 195-196. cikkeiben – szabályozott ügyletek.

A belföldi fordított adózás személyi feltételeit a 142. § (3) bekezdése tartalmazza, mely kimondja, hogy a vevőre, igénybe vevőt csak akkor terheli áfa, ha

az ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany, és
egyiküknek sincs olyan, az Áfa tv.-ben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.

A fordított adózás első személyi feltétele, hogy a felek mindegyikének belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak kell lennie. Ez kettős feltétel:

mindkét fél adóalany kell, hogy legyen,
és mindkettőjüknek szerepelnie kell a magyar adóalanyok nyilvántartásában, más szóval magyar adószám alatt kell eljárniuk.

A fordított adózás második személyi feltétele az, hogy a felek egyikének sem lehet olyan, az Áfa tv.-ben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.
Az Áfa tv. 139-140. §-a külföldi vonatkozású fordított adózás esetén az adózási mechanizmus személyi feltételeként azt írja elő, hogy

a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen,
a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany pedig belföldön gazdasági céllal ne legyen letelepedve, gazdasági célú letelepedés hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ne legyen belföldön.

Az Áfa tv.  142. § (1) bekezdés a)-c) pontjai szerint az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti
a) a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében;
b) a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, az ingatlan bontással történő megszüntetésére és rendeltetésének megváltoztatására (a továbbiakban együtt: ingatlanra vonatkozó tevékenység) irányul, feltéve, hogy az ingatlanra vonatkozó tevékenység hatósági engedélyhez vagy hatósághoz történő bejelentéshez kötött, amelyről a szolgáltatás adóalany igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának, azzal, hogy ha a hatósági engedély vagy hatósághoz történő bejelentés a szolgáltatásnyújtó által végzett, ingatlanra vonatkozó tevékenységhez kapcsolódik, a nyilatkozattétel az utóbbit terheli a szolgáltatás adóalany igénybevevője felé;
c) munkaerő kölcsönzése, kirendelése, rendelkezésre bocsátása esetén, amely az a) pont szerinti termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtásnak minősülő olyan építési szerelési és egyéb szerelési munkához kapcsolódik, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve a bontással történő megszüntetését is – irányul.
Elmondható, hogy az a) pont alapján a generálkivitelező, a b) pont alapján az alvállalkozók vagy önálló vállalkozók, a c) pont alapján pedig az építőipari munkaerő-kölcsönzés adózhat fordítottan, amennyiben az adózási mechanizmus egyéb feltételei is fennállnak.
A három tényállás közül az a) pont alá kizárólag termékértékesítésnek, a b) és c) pont alá kizárólag szolgáltatásnyújtásnak minősülő ügyletek tartoznak.
A 2024. január 1-jétől hatályos módosítások eredményeként az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja
– az ingatlan egyéb megváltoztatására irányuló tevékenységet már külön nem nevesíti, hanem a fenti tevékenység esetében a 2023. december 31-éig példálózó jelleggel említett bontással történő megszüntetést és az ingatlan rendeltetésének megváltoztatását az ingatlan létrehozatalára, bővítésére és átalakítására irányuló tevékenységekkel együtt ingatlanra vonatkozó tevékenységként nevesíti;
– a szolgáltatásnyújtói minőségben eljáró adóalanyok részére nyilatkozattételi kötelezettséget ír elő az általuk végzett ingatlanra vonatkozó tevékenységhez kapcsolódó hatósági engedélyek, bejelentések esetében.
Az ingatlanra vonatkozó tevékenység hatósági bejelentéshez vagy engedélyhez kötöttnek tekinthető akkor, ha a tevékenység vagy az azzal érintett ingatlan „egészére”, vagy a fenti tevékenységgel érintett ingatlan valamely szerves részére, alkotórészére, vagy az azzal kapcsolatos valamely munkálatra, részmunkálatra olyan építési vagy egyéb tartalmú hatósági engedély vagy bejelentés vonatkozik, amelyet a hatályos ágazati jogszabályok alapján a kérdéses tevékenység elvégzését, illetve megkezdését megelőzően kell kiadni, illetve megtenni.
A belföldi fordított adózás egyik legkritikusabb és legtöbb kockázatot rejtő pontja az építőiparban annak megítélése, hogy a kivitelezési munka hatósági engedélyhez vagy bejelentéshez kötött-e. Ennek gyakorlati jelentősége abban áll, hogy egyetlen téves minősítés milliós áfakockázatot jelenthet a teljes beruházási láncolat számára.
Jogeset- Vadászház felújítása
A Kúria Kfv.I.35.301/2022/7. számú ítéletének alapjául szolgáló esetben egy cégvezető tulajdonában álló vadászházat újított fel egy megbízott kivitelező (Kft.), amely az elvégzett munkákról egyenes adózással, áfát felszámítva állított ki számlát, amit az adózó (a megrendelő cég) le is vont. Az adóhatóság azonban egy ellenőrzés során megállapította, hogy a felek tévesen alkalmazták az egyenes adózást, mivel az építési munka a fordított adózás hatálya alá tartozott volna. Az adóhatóság az érvelését arra alapozta, hogy a vadászház nemcsak alapterületében, hanem térfogatában is megnövekedett (a homlokzat megemelése és a tető belmagasságának növelése révén), amit a helyszíni fotók egyértelműen igazoltak. Mivel az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény (Étv.) és az OTÉK alapján a térfogatnövelő bővítés építési engedélyköteles, a hatóság szerint teljesült az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feltétel, így a számlát áfa nélkül, fordított adózással kellett volna kiállítani a megrendelő felé.
A peres eljárásban az adózó azzal védekezett, hogy egy építési tevékenység engedélykötelességének megítélése szakkérdés, amelyben a szakhatóság (az építésügyi hatóság) álláspontja az irányadó, és az adóhatóság vagy a bíróság nem vonhat le laikus következtetéseket pusztán fényképfelvételek alapján.
A Kúria a döntésében az adózónak adott igazat, és az alábbi fontos megállapításokat tette a fordított adózás és az adóhatóság bizonyítási terhe kapcsán:

A térfogatnövelés megállapítása önmagában nem elég. Bár a térfogatot növelő bővítés a vonatkozó jogszabályok szerint a fordított adózás körébe tartozhat, ehhez elengedhetetlen, hogy a konkrét tevékenység ténylegesen építési hatósági engedély-köteles, építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz vagy egyszerű bejelentéshez kötött legyen. A tevékenység jellege önmagában nem elégséges a törvényi feltétel teljesüléséhez.
A szakhatóság megkeresése kötelező: ha az adóigazgatási eljárásban vitatottá válik, hogy az adott tevékenység építési hatósági engedélyköteles volt-e, az adóhatóság nem mellőzheti az építésügyi hatóság hivatalos megkeresését és a tájékoztatás kérését. Bár az adóigazgatási eljárásban formálisan nincs mód szakhatóság bevonására, ez nem zárja ki, hogy a konkrét tényállás bemutatásával az adóhatóság tájékoztatást kérjen más hatóságoktól.
A bizonyítási eljárás hiányosságai: a Kúria rögzítette, hogy az adóhatóság hibázott, amikor az építésügyi hatóság korábbi eljárásának eredményét megkapva nem pontosította a kérdéseit, hanem a saját egyéb bizonyítékaira (például a fotókra) alapozva hozta meg a döntését az engedélykötelességről. Az eljárás során pontos paraméterek megadásával kell tájékoztatást kérni az építésügyi hatóságtól arról, hogy a tevékenység engedélyköteles volt-e, és a határozatot csak ehhez az információhoz képest lehet meghozni.

A döntés legfőbb tanulsága a gyakorlat számára tehát az, hogy a fordított adózás feltételeinek vizsgálatakor az adóhatóság nem veheti át az építésügyi hatóság szakmai kompetenciáját, és a bizonyítási terhet nem teljesítheti pusztán vizuális bizonyítékok saját értelmezésével, hanem hivatalos állásfoglalást kell kérnie az engedélykötelesség kérdésében.