Hírek

A pénzforgalmi elszámolásra vonatkozó jogszabályokat az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) XIII/A fejezete tartalmazza, az alábbiak szerint: a pénzforgalmi elszámolás az ezt választó, meghatározott éves árbevételt meg nem haladó áfa-alanyok részére lehetővé teszi, hogy az adókötelezettségüket az ügylet pénzügyi teljesítésének (ellenérték megfizetésének) időpontjáig elhalaszthassák, egyúttal ez az időpont határozza meg a választással élő adóalanyok számára az adólevonási joguk gyakorlásának kezdetét is.
A pénzforgalmi elszámolás választhatósága szigorú feltételeken alapul. Az adóalanyoknak meg kell felelniük a jogszabályban felsorolt együttes feltételnek, ugyanakkor tekintettel kell lenni a bevételi értékhatárra is. (Áfa tv. 196/C. § (1) bekezdés)
Az áfa-alany a pénzforgalmi elszámolás vonatkozásában abban az esetben élhet választási jogával, ha az összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték adó nélkül számított és éves szinten göngyölített összege sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen, sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetve ténylegesen nem haladja meg a 125 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeget. Mindez azt jelenti, hogy a bevételi értékhatár tekintetében az áfa-alanynak nemcsak a belföldi teljesítési helyű ügyleteit kell számba vennie, hanem az egyéb ügyleteit is, így pl. a külföldi teljesítési helyű vagy a fordított adózás hatálya alá tartozó általa teljesített ügyleteket is.
Az Áfa tv. tartalmazza azon kivételes ügyleteket, amelyek fejében megtérített (megtérítendő) ellenértéket a pénzforgalmi elszámolás választására jogosító felső értékhatárba nem kell beleszámítani, így pl:

tárgyi eszközként használt termék értékesítése,
immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges

átengedése,

a termék 89. § szerinti, közösségen belüli adómentes (termék)értékesítése,
a 85. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás,
a 86. § (1) bekezdés a)-g) pontjai szerinti adómentes, kiegészítő jellegű szolgáltatásnyújtás

fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték. (Áfa tv. 196/C. § (2) bekezdés)
A pénzforgalmi elszámolást a kizárólag belföldön letelepedett (ennek hiányában belföldi lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel rendelkező) olyan adóalany választhatja, aki a tárgy naptári év első napján kisvállalkozásnak minősül a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv.) szerint, vagy annak minősülne, ha a Kkv. hatálya alá tartozna. Az adóalany nem állhat csőd- vagy felszámolási eljárás hatálya alatt, s nem lehet alanyi adómentes jogállású. Az alanyi adómentes jogállást az is kizárja, hogy ezen jogállású adóalany főszabály szerint adófizetésre nem kötelezett és adólevonási jog sem illeti meg. (Áfa tv. 196/B. § (1) bekezdés)
A jogszabály szerint a választással élő adóalany a fizetendő adóját az adót is tartalmazó (bruttó) ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg. A fizetendő adó pénzforgalmi szemlélet szerinti megállapítását nem lehet általános jelleggel minden ügyletre kiterjesztően értelmezni, hanem az csak a törvényben meghatározott feltételek alapján teljesített ügyletek esetében alkalmazható. A feltételeknek nem megfelelő termékértékesítéssel, illetve szolgáltatásnyújtással kapcsolatosan a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany a fizetendő adóját az általános szabályok szerinti teljesítési időpontban állapítja meg (Áfa tv. 55-58. §).
Az ügylettel kapcsolatosan kiemelendő, hogy az adóalany az általa belföldön teljesített (és a kivételek közé nem sorolt) összes termékértékesítései, illetve szolgáltatásnyújtásai után állapíthatja meg a fizetendő adóját a pénzforgalmi adózás szabályai alapján, és csak azokra, melyeknek az Áfa tv. szerinti teljesítési időpontjai a pénzforgalmi elszámolás időszakára esnek.
Számla adattartalma
Az Áfa tv. 169. § tartalmazza, illetve sorolja fel a számla kötelező adattartalmára vonatkozó előírásait, melynek h) pontja szerint, a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanynak az általa teljesített ügyletről kibocsátott számlán fel kell tüntetnie a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést. (Áfa tv. 196/B. § (4) bekezdés)
Amennyiben a számla ezen adatot nem tartalmazza, a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany a fizetendő adóját az adott ügyletre vonatkozóan az általános szabályok (Áfa tv. 55-58. §-ok) szerint köteles megállapítani. A „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést nem tartalmazó számla alapján a vevő az adólevonási jogát az ügylet teljesítésének (azaz az adólevonási jog keletkezésének) időpontjában gyakorolhatja.
Tekintve, hogy a pénzforgalmi elszámolásra utalás hiányában a fizetendő adó megállapításának kötelezettsége a teljesítéskor bekövetkezik, a számla ezen hiányossága már később sem pótolható (illetve annak pótlása az adófizetési kötelezettség, valamint a vevő adólevonási joga keletkezésének időpontját nem befolyásolja). A hiányos adattartalmú számla kiállítása esetében a számla kibocsátó a bizonylatnak az előírásoktól eltérő módon való kiállítása miatt mulasztási bírsággal sújtható az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art) alapján.
Az adóalany pénzforgalmi elszámolást választott, ugyanakkor ezen tevékenysége mellett az Áfa tv. 85.§ szerinti mentes oktatási tevékenységet, valamint különös adózási módot is alkalmazott. Kérdés volt, hogy a számlán milyen adatot szabad és kell feltüntetni? Figyelemmel a már említett Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés a) pontjára, mely szerint abban az esetben, ha értékesítő választja a pénzforgalmi elszámolási módot, akkor az összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után – a kivételekre is figyelemmel- az általa fizetendő adót az adót is tartalmazó ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg. Ezen rendelkezés nem azt mondja, hogy az adóalany nem járhat el a pénzforgalmi elszámolás mellett különös adózást választó adóalanyként is vagy nem teljesíthet Áfa tv. 89. § szerinti adómentes Közösségen belüli ügyleteket, hanem csak azt rögzíti, hogy ezen tevékenységeire a pénzforgalmi elszámolás nem alkalmazható. Az Áfa tv. 169. § h) pontja szerint pénzforgalmi elszámolás esetén a számlán kötelezően fel kell tüntetni a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést. Így nem ellentétes az Áfa tv, valamint az Art. rendelkezéseivel, ha az adóalany egy számlán tünteti fel az adómentes, illetve a speciális/ különös, azaz Áfa tv. XVI. Fejezete szerinti adózási ügyleteit a pénzforgalmi elszámolást érintő ügyleteivel együtt. Ami fontos, hogy az ügyleteknek világosan elkülöníthetőnek kell lenniük, szerepelni kell minden esetben az Áfa tv. 169. § szerinti kötelező adattartalomnak. Mindemellett adózó könyveiben is egyértelműen beazonosíthatónak kell lenniük az egy bizonylaton feltüntetett, de az Áfa tv. szerint eltérően adózó ügyleteknek.
Pénzforgalmi elszámolás devizában
A belföldi tevékenység nem zárja ki a devizában kiállított számlát. Felmerülhet a kérdés, hogy ebben az esetben van-e speciális szabály, melyet figyelembe kell venni. A válasz az, hogy az adó alapjának Ft-ban történő megállapítására pénzforgalmi elszámolás választása esetén is az Áfa tv. 80. § (1) bekezdése a)-c) pontja szerinti időpontban, azaz

termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint a 60. §-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor,
az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor,
egyéb esetben pedig a teljesítéskor

érvényes árfolyamot kell megfelelően alkalmazni.
Tekintettel arra, hogy az Áfa tv. XIII/A Fejezet erre vonatkozóan speciális szabályt nem tartalmaz, így erre a kérdésre az Áfa tv. általános rendelkezéseit kell alkalmazni. (Áfa tv. 196/A. §)
Számlakorrekció
Az Áfa tv. speciális szabályokat ír elő a számla módosítása és érvénytelenítése tekintetében. A speciális szabályokat akkor kell alkalmazni, ha a számla érvénytelenítésére, módosítására tényleges pénzmozgás miatt kerül sor, így pl. az ellenérték, illetve egy része visszatérítésre kerül a beszerző részére, vagy a beszerzőnek további fizetési kötelezettsége keletkezik, s ezáltal az adót is tartalmazó (bruttó) ellenérték valamilyen irányban változik.
Abban az esetben, ha pénzforgalmi elszámolást választó adóalany terméket értékesít egy normál adóalany részére, számláján szerepelt a pénzforgalmi elszámolásra történő utalás és az értékesítő később visszatéríti az ellenértéket, akkor ez számlamódosítást eredményez a kibocsátó részéről. Ez pedig azt jelenti, hogy mind a pénzforgalmi elszámolást választó értékesítő, mind a normál szabályok szerint adózó adóalany az adókülönbözetet a visszatérítés időszakában számolja el, a terméket értékesítő fizetendő adót csökkentő tételként, a terméket beszerző pedig fizetendő adót növelő tételként. (Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés ca) pont)
Amennyiben a módosítás következtében az ellenérték az eredetihez képest nő, (mellyel az adó is nő), akkor a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának pótlólagos adófizetési kötelezettsége keletkezik, a terméket beszerzőnek, szolgáltatást igénybevevőnek pedig a levonható adója növekszik. Mind a pótlólagos áfa-fizetési kötelezettséget, mind pedig a levonási jog keletkezését a pénzforgalmi elszámolás rendelkezései szerint kell rendezni, azaz az akkor állapítandó meg, illetve keletkezik, amikor a pótlólagosan fizetendő ellenérték megtérítésre került, feltéve, hogy azon a számlán, mely módosításra került, a pénzforgalmi elszámolás kifejezés feltüntetésre került. (Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés cb) pont)
A törvény kimondja továbbá, hogy abban az esetben, ha a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany felé bocsátanak ki számlát, és az pénzmozgásra tekintettel módosításra is kerül, akkor azt szintén pénzforgalmi szemléletben kell elszámolni. (Áfa tv. 196/B. § 2) bekezdés cc) pont)
Pénzforgalmi elszámolás megnevezés elmulasztása a számlán
Adódhat a kérdés, hogy mi történik akkor, hogyan kell eljárni abban az esetben, ha egy szállító partner – akinek korábban szerepelt a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés a számláin – olyan számlát bocsát ki a befogadó részére, amelyen ez a kifejezés már nem szerepel, és a számla befogadója által nem állapítható meg, hogy az adott partner pénzforgalmi áfa elszámolására vonatkozó státusza változott meg, vagy esetleg mulasztás következtében maradt el a számláról a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezés. Kérdés az, hogy milyen szabályok szerint jogosult a számla befogadója a számla áthárított áfatartalmát levonásba helyezni? Levonásba helyezhető-e a számla áthárított áfatartalma a számla pénzügyi rendezésétől függetlenül, az általános szabályok szerint vagy sem?
Az Áfa tv. 119. §-a szerint az előzetesen felszámított adó levonásának joga akkor keletkezik, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő adót fizetendő adóként meg kell állapítani. Tekintve, hogy a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanynak a pénzforgalmi elszámolás időszakában az általa teljesített ügyletei után a fizetendő adót akkor kell megállapítani, ha a vevőtől az ellenértéket átvette, jóváírták, így a vevőnek – függetlenül attól, hogy ő pénzforgalmi elszámolást választott-e vagy sem – a levonási joga is ezen időpontban keletkezik.
Az Áfa tv. 196/B. § (3) bekezdés a) pontja alapján, ha az ellenérték jóváírása, kézhezvétele részletekben történik, akkor a pénzforgalmi adózást alkalmazó adóalanynak a fizetendő adót az adott részlet jóváírásakor, kézhezvételekor, legalább a megfizetett részlet erejéig meg kell állapítani. Ezzel összhangban, ha a pénzforgalmi elszámolást választótól beszerző adóalany a termékbeszerzés és/vagy szolgáltatás-igénybevétel ellenértékét részletekben fizeti meg, akkor a beszerzés során rá áthárított adó tekintetében a levonási jogot a megfizetett részlet erejéig gyakorolhatja.
Az Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés a) pontja szerint abban az esetben, ha az adóalany él az (1) bekezdésben említett pénzforgalmi elszámolás választásának jogával, az általa belföldön, a pénzforgalmi elszámolás időszakában teljesített összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után – ide nem értve a termék 10. § a) pontja és 89. §-a szerinti értékesítését, valamint azon termékértékesítéseket, szolgáltatásnyújtásokat, amelyekre az adóalany a törvény Második részében meghatározott más különös rendelkezéseket alkalmazza – az általa fizetendő adót az adót is tartalmazó ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg. Nem vonatkozik a pénzforgalmi elszámolás az adóalany által fizetendő adóra akkor, ha azt nem az általa teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után kell megállapítani és fizetni. Ilyen például a belföldi fordított adózás (Áfa tv. 142. §) szerinti ügylet. Az Áfa tv. 196/B. § (4) bekezdése alapján a (2) bekezdés a) pontja nem alkalmazható arra a termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra, amely teljesítését tanúsító számlán az adóalany a 169. § h) pontja szerinti hivatkozást, utalást nem tüntette fel.
Ha a számlakibocsátó adóalany a számlán nem tünteti fel a pénzforgalmi elszámolás tényét, akkor nem alkalmazhatja a számla alapjául szolgáló termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra a pénzforgalmi elszámolást. Ebben az esetben a fizetendő adót az Áfa tv. 55-58. §-ait alkalmazva, a teljesítés időpontjában kell megállapítania. Az ilyen számla alapján a vevő adóalany adólevonási joga is az ellenérték kifizetésétől függetlenül, a teljesítéskor keletkezik. A pénzforgalmi elszámolásra utalás hiányában a fizetendő adó megállapításának kötelezettsége a teljesítéskor bekövetkezik, a számla ezen hiányossága ezt követően már nem pótolható, annak pótlása az adófizetési kötelezettség, valamint a vevő adólevonási joga keletkezésének időpontját nem befolyásolja. Az sem vizsgálandó, hogy milyen okból történt a mulasztás.