Hírek

Releváns jogszabályok:– 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
– 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

Jogszabályi háttér

A sorozat előző részét itt találja.
Munkaviszony és ekho együtt
Adott egy Társaság, melynek tevékenysége kulturális rendezvények, koncertek, ünnepségek, fesztiválok, sporteseményeken egy másik adóalany jogi személytől megrendelt, a rendezvény megvalósításához szükséges rendezvény eszközök telepítésének irányítása, a kivitelezési munka megszervezése és irányítása. A rendezvény után a helyszíni bontási munkálatokat is a Társaság szervezi és irányítja.

A Társaság feladata mindezek mellett a helyszínen történő dekorációs munkák végzése és irányítása is.
Dekorációs munkák alatt a díszletek készítése és kihelyezése, a helyszíni takarítások kivitelezése, a rendezvényeszközök helyszíni dekorációja stb. értendő. Rendezvények az alábbiak lehetnek: fesztiválok, koncertek, állami ünnepségek, sportesemények.

A Társaság munkaviszonyban foglalkoztat munkavállalókat, akik nem a rendezvényszervezéshez kapcsolódóan végeznek tevékenységet munkaszerződés keretében a Társaság javára (pl. karbantartás).
Mindezek mellett a rendezvények szervezéséhez kapcsolódóan, az Ekho tv. szerinti tevékenységet is terveznek végezni a Társaság részére a magánszemélyek.

A két tevékenység élesen elkülönül, a munkaviszonyban az e jogviszonyra jellemző vonások merülnek fel (utasítási jog, alá-fölérendeltség), míg a vállalkozási jogviszonyban nem ez a jellemző. Megbízási jogviszony lényegi vonásait lentebb részletezzük.
A vállalkozási és a megbízási szerződést a kockázati elv szerint határolja el egymástól tanulmányában Harmathy Attila elemzése: „A Ptk. szabályozásával kapcsolatban tehát azt lehet elmondani, hogy a tevékenység végzésre szóló szerződés két alaptípusa jön számításba, s az egyes szerződések vagy az egyik, vagy a másik típusba sorolandók. Az általánosan elfogadott vélemény szerint a két típus között az eredmény elérése tekintetében van különbség. Az eredmény elérésének hiánya nem felelősségi kérdésként jelentkezik, hanem kockázati kérdésként. Ez azt jelenti, hogy az elmondottakat másként megfogalmazva az eredmény elmaradásának kockázatát a vállalkozásnál a vállalkozó viseli, a megbízásnál a megbízó. […] A tevékenység végzésére szóló szerződéseket egy egységként lehetne szemlélni. Ezen belül két egymást kiegészítő kategóriát lehet megkülönböztetni. Az egyik a vállalkozás, amelynél a vállalkozó viseli annak kockázatát, hogy a szokásosan gondos magatartással végzett tevékenység nem vezet el ahhoz a célhoz, amit a felek megjelölnek, és ilyenkor nem kap munkájáért díjat. A másik kategória a megbízás, amelynél a cél el nem érésének kockázatát a megbízó viselné, aki a várt eredmény elmaradása esetén is fizetné a megbízott díját”.
A fentiekből is látszik, hogy előfordulhat az is, hogy a magánszemélynek olyan a munkaköre, amely nem jogosítja fel az ekho választására, de a munkáltatója megbízza olyan feladat ellátására, melyre már választható az ekho és ezt a tevékenységét megbízási szerződés alapján látja el. Elméletileg nem kizárt az, hogy a munkáltató egy vele munkaviszonyban álló munkavállalóval meg­bízási jogviszonyt létesítsen. A szerződési szabadság elve alapján a feleknek jogukban áll eldönteni azt, hogy milyen típusú, illetve milyen tartalmú jogviszonyt kívánnak létrehozni. Ez alapján a szerződést kötő felek közös akaratuknak megfelelően szabadon választhatnak a különféle szerződéstípusok között. A szerződéstípus megválasztásának joga ugyanakkor nem korlátlan jogosultság. Ha ugyanis a felek által létrehozott jogviszony tartalmi jellemzői valójában arra utalnak, hogy közöttük a valóságban nem polgári jogi jogviszony (pl. megbízási jogviszony), hanem munkaviszony jött létre, nem tehetik meg azt, hogy a létrehozott jogviszonyt e tényre tekintet nélkül a polgári jog szabályainak hatálya alá sorol­ják be. A felek tehát nem alkalmazhatják a közöttük fennálló jogviszonyra tetszésük szerint az egyik vagy a másik jogág rendelkezéseit. A jogviszonyokat nem a felek által adott elnevezésük (pl. megbízási jogviszony) szerint kell megítélni, hanem a tényleges jellemzőik alapján.
Adott pl. egy munkavállaló, aki a Társaságnál karbantartást végez, majd a munkáltatója megbízza Ekho tv. alá tartozó tevékenység végzésével (FEOR 3714). A 3714 FEOR számhoz tartozó „Díszletező, díszítő” tevékenységi kört vizsgálva – a KSH honlapján közzétett leírás szerint –, az ezt végző személy elkészíti és elhelyezi a díszleteket és egyéb kellékeket a színpadi, a televíziós és a filmgyári produkciók számára, és az előadásnak megfelelően mozgatja ezeket. Jellemző munkakörökként az alábbiak szerepelnek:

Alsógépezet-kezelő
Díszletépítő
Díszletkasírozó
Díszletkészítő
Díszletmakett-készítő
Díszletmodellező
Színházi díszítő
Színházi kellékes, bútoros
Zsinórpadlás-kezelő

Az Ekho tv. 3. § (3a) bekezdése szerint elnevezésétől függetlenül is az ekho választására jogosít az a tevékenység, amely a FEOR-08 osztályozási szempontjai szerint tartalma alapján megfelel a (3) bekezdés szerinti foglalkozásoknak, munkaköröknek. A jogszabály ezzel a rendelkezéssel annak a lehetőségét teremti meg, hogy azon tevékenység is ekho-ra jogosító tevékenységnek minősüljön, melynek ugyan az elnevezése nem, viszont annak tartalma megfelel a (3) bekezdésben meghatározott foglalkozásoknak, munkaköröknek.
További feltételként fogalmazza meg azonban a jogszabály azt, hogy az Ekho tv. 3.§ (3) bekezdés szerinti foglalkozásúnak minősülő magánszemély – munkakörének elnevezésétől függetlenül – akkor választhatja az ekho-t, ha tevékenysége alapján a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel vesz részt. Az Ekho tv-ben is ezen elv mentén kerültek kiválasztásra azok a foglalkozások, munkakörök, amelyek ennek a szempontnak megfelelnek.
Természetesen a magánszemélynek a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22. § (1) bekezdés g) pontját figyelembe kell venni, mely szerint az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni: azon egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) alap 50 százalékát, 2008. január 1-jétől 61 százalékát, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék.