Hírek

Releváns jogszabályok:
– 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról
– 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
– 2000. évi C. törvény a számvitelről

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontja értemében az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is –, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra. A Tao. tv. 3. számú melléklete példálózó jellegű felsorolást tartalmaz egyrészt az elismert, másrészt az el nem ismert költségekre nézve.

A Tao. tv. alanya a tulajdonában lévő vagy általa bármely más jogcímen (például bérleti szerződés, pénzügyi lízing címén) használt gépjármű (cégautó) beszerzési, fenntartási, karbantartási, javítási, valamint üzemanyag-költségeit a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) előírásának megfelelően kizárólag szabályszerűen kiállított számlák alapján érvényesítheti. [Szt. 165. § (2) bekezdés]. Az ilyen módon dokumentált költségeket a Tao. tv. az adóalapnál is elismeri. A Tao. tv. 3. számú melléklet B) fejezet 6. pontja alapján a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak minősül a cégautó használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költség, ráfordítás, ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is. E rendelkezés alapján a társas vállalkozásnak társasági adó fizetési (adóalap növelési) kötelezettsége nem keletkezik, függetlenül attól, hogy a cégautóval megvalósul-e a magáncélú használat.
Amint említettük, az Szt. 165. §-ának (2) bekezdése értelmében a társas vállalkozás költségeit kizárólag szabályszerűen kiállított számlák alapján érvényesítheti. A 40/1998. Számviteli kérdés szerint a szabályszerű bizonylat alapvető kritériuma, hogy az adott gazdasági eseményre vonatkozóan az a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza az adatokat. Az üzemanyagköltség elszámolásához szabályszerű bizonylattal szükséges alátámasztani azt, hogy az üzemanyagot

vásárolták (mikor, hol, milyen minőségben, mennyit és mennyiért) és
felhasználták (mennyiségben és értékben mikor, hol, mennyit és milyen célra),

azaz két gazdasági eseményről van szó.
Az Szt. hatálya alá tartozóknak tehát az Szt. előírásai szerint kell az üzemanyagköltséget (a beszerzést és a beszerzett üzemanyag felhasználását) bizonylatolni. Az üzemanyag beszerzésének a bizonylata értelemszerűen kizárólag az üzemanyag-beszerzésről szóló – például a töltőállomás által szabályszerűen kiállított – számla lehet.
Lényeges, hogy az üzemanyag felhasználás elszámolásának módját sem az Szt., sem pedig a Tao. tv. nem határozza meg. Ezzel szemben például a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) a magánszemélyeknél (ideértve az őstermelőt és az egyéni vállalkozót is) előírja az útnyilvántartás vezetését, továbbá járművenként az üzemi célú futás kezdő és záró kilométeróra állásának feljegyzését [a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 3. sz. melléklet IV. 6. pont; valamint 11. sz. melléklet III. 9. pont].
Az Szt. ugyanakkor rendelkezik a számviteli politika részét képező legfontosabb szabályzatok, így az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat elkészítéséről [Szt. 14. § (5) bekezdés c) pont, illetve (6) és (7) bekezdés]. Az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatban azonban a gazdálkodó – saját adottságaira és működési feltételeire tekintettel – maga alakíthatja ki a rá vonatkozó részletszabályokat. Tehát kizárólag a vállalkozás hatáskörébe tartozik az is, hogy meghatározza az üzemanyag felhasználás elszámolásának módját, melyet az önköltségszámítási szabályzatban rögzíteni kell.
Látható tehát, hogy az üzemanyag-fogyasztás jogosságát, azaz a felhasznált (beszerzett) üzemanyag-mennyiség indokoltságát a cégen belül hitelt érdemlő módon – a cégen belüli szabályzatban rögzítettek szerint – dokumentálni, igazolni szükséges. Az igazolás módja, dokumentuma többféle lehet, így lehet akár az Szja tv. rendelkezéseihez hasonlatosan többek között az útnyilvántartás is, míg a felhasznált üzemanyag-mennyiség indokoltságát a futott kilométer és az üzemanyag-fogyasztásinorma szorzata igazolhatja.
A gépjárművek alapnormáját a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet alapján kell megállapítani.
Az említett kormányrendelet 2. § (1) bekezdése alapján nincs lehetőség a kizárólag elektromos, illetve hibrid járművek alapnormájának meghatározására. Az ilyen típusú gépkocsik esetén a Rendelet 2. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével, a következők szerint lehet az alapnormát meghatározni:
„Az 1. mellékletben fel nem tüntetett típusú, valamint az 1/A. melléklet alapján meg nem határozható alapnormájú, illetőleg a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemelő gépjárművek esetében az alapnorma értékét a gyártó vagy
a) a gyártó adatai, vagy
b) az üzemanyag-fogyasztás mérése
alapján műszaki szakértő állapíthatja meg.”
Miután az elektromos töltés „a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú” üzemanyagnak tekinthető, ezért a társaság felhasznált üzemanyag-mennyiség indokoltságát a gyártó által megadott adatokkal vagy műszaki szakértői véleménnyel tudja alátámasztani és a számlák alapján elszámolni.
A személyi jövedelemadóban 2022-től találhatóak meg az elektromos és hibrid járművek fogyasztási norma-átalány szabályai. A magánszemélynek, egyéni vállalkozónak lehetősége van az Szja tv. 3. számú melléklet IV. fejezete és 11. számú melléklet III. fejezete szerint az elektromos és hibrid járművek üzemanyagköltségét elszámolni a megállapított alapnorma, illetve számla alapján (számlával igazolt üzemanyag-vásárlás, illetve elektromos töltés számlával igazolt költsége).