Hírek

A sorozat előző részeit itt olvashatja.
Kriptoeszközökkel folytatott ügyletek áfakezelése (folyt.)
Kriptoeszközök adásvétele
Kriptoeszközök adásvétele során kriptoeszközt vásárolnak vagy adnak el törvényes fizetőeszköz vagy másik kriptoeszköz fejében.
A tranzakció lehet a felek elsődleges célja, ez a helyzet például akkor, amikor valaki értékpapír-tokent vagy NFT-t vásárol, vagy éppen befektetési célra vesz Bitcoint. De megvalósulhat a kriptoeszköz-adásvétel egy másik, főcélt jelentő ügylethez kapcsolódóan is, például amikor a törvényes fizetőeszközben meghatározott ellenértéket a vevő, szolgáltatást igénybe vevő megtérítheti kriptovalutával is, és az átváltáshoz a kereskedő harmadik fél pénzváltási szolgáltatását veszi igénybe. Ilyen esetben a kereskedő számára a főcél az, hogy értékesítse a termékét vagy szolgáltatását, és a kriptoeszközváltásra annak érdekében kerül sor, hogy minél szélesebb célközönség elérésére legyen lehetőség.
A kriptoeszközök adásvétele az egyetlen ügylettípus, amelyhez kapcsolódóan már született EUB-döntés: a cikksorozat IV. részében hivatkozott Hedquist-ítélet Bitcoin és hagyományos devizák közötti, ellenérték fejében történő át- és visszaváltásra vonatkozóan mondja ki, hogy a tranzakció az áfa rendszerében szolgáltatásnyújtásnak tekintendő, és alkalmazható rá a héairányelv 135. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti adómentesség [amelynek magyar szabályozásbeli megfelelője az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés e) pontja szerinti áfamentesség].
Más kriptoeszközök átváltására vonatkozóan az ítéletben foglaltak akkor tekinthetőek egyértelműen irányadónak, ha az EUB levezetésében szereplő kritériumok teljesülnek:

az adott kriptoeszközt a felek a törvényes fizetőeszköz alternatívájaként elfogadták, és azoknak nincs más céljuk, mint az, hogy fizetőeszközként használják őket, valamint
az át- illetve visszaváltás a kriptoeszköz és valamely hagyományos deviza között történik, ellenérték fejében.

Egyre szélesebb körben válik lehetővé kriptovaluták egymás közötti átváltása, ezeknél az ügyleteknél viszont már nem beszélhetünk hagyományos deviza és kriptoeszköz közötti átváltásról. Álláspontom szerint azonban az ítélet levezetéséből az következik, hogy még ezen esetekre is alkalmazható lehet a héairányelv 135. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti adómentesség.

Maga a jogszabály azon ügyletekre nézve határoz meg áfamentességet, amelyek „törvényes fizetőeszközként szolgáló devizára, bankjegyre és érmére vonatkoznak”. Az ítélet ehhez kapcsolódóan levezeti, hogy a nem hagyományos devizákat – vagyis az egy vagy több országban törvényes fizetőeszközöktől eltérő pénzeket – érintő ügyletek pénzügyi ügyletnek minősülnek annyiban, amennyiben e devizákat az ügylet felei a törvényes fizetőeszköz alternatívájaként elfogadták, és azoknak nincs más céljuk, mint az, hogy fizetőeszközként használják őket. Ebből véleményem szerint levezethető az, hogy ha az átváltási tranzakció mindkét oldalán az ügylet felei által a törvényes fizetőeszköz alternatívájaként elfogadott és ilyenként használt deviza áll, az is megfelel a fenti feltételnek.
Az ítélet levezetése szerint továbbá az olyan ügyletek sajátos esetében, mint az átváltási ügyletek, az adóalap és a levonható héaösszeg meghatározásával kapcsolatos nehézségek ugyanazok lehetnek, akár a héairányelv 135. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében általában adómentes hagyományos devizaátváltásról, akár egyrészt az ilyen devizák, másrészt a kétirányú áramlást biztosító olyan virtuális devizák át‑ és visszaváltásáról van szó, amelyek anélkül, hogy törvényes fizetőeszközök lennének, az ügylet felei által elfogadott fizetőeszközök. Ezen gondolatmenet logikailag továbbvezethető akként, hogy ezen nehézségek akkor is ugyanazok lehetnek, ha az ügylet felei által a törvényes fizetőeszköz alternatívájaként elfogadott, kifejezetten fizetőeszköz célt betöltő virtuális devizák egymás közötti átváltása valósul meg, tehát – a héairányelv céljaira és rendszertani felépítésére tekintettel – e körben is indokolt a mentesség alkalmazása.

Az Áfabizottság is hasonló következtetésre jutott: A kriptoeszközök áfakezelése tárgyában kiadott iránymutatás [GUIDELINES RESULTING FROM THE 120TH MEETING of 28 March 2022 DOCUMENT B – taxud.c.1(2023)3625373 – 1045, VAT treatment of crypto-assets, in: GUIDELINES RESULTING FROM MEETINGS OF THE VAT COMMITTEE] 4. pontja rögzíti, hogy az Áfabizottság csaknem egyhangú álláspontja szerint a kriptovaluták fiat valutára (törvényes fizetőeszközre) történő cseréje mellett a más kriptovalutára történő cseréjük is áfakörbe tartozik, de a héairányelv 135. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján adómentesség vonatkozik rá.
Mindazonáltal, ha egy szolgáltató kriptovaluták közötti közvetlen átváltást kíván szolgáltatásként nyújtani az ügyfeleinek, előzetesen célszerű lehet az adóhatóság vagy az illetékes minisztérium (amely 2025-től ismét Nemzetgazdasági Minisztérium) megerősítését kérni arra nézve, hogy az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés e) pontja szerinti adómentesség jogszerűen alkalmazható az átváltási tranzakciókra.
Abban az esetben, ha kriptovalutáért nem másik kriptovalutát, hanem egyéb kriptoeszközt vásárolnak (pl. Bitcoinnal fizetnek egy értékpapír-tokenért vagy egy NFT-ért), akkor már nem virtuális devizák közötti átváltásról van szó. Ekkor a kriptovalutával történő fizetés maga – a cikksorozat V. részében leírtak szerint – nem valósít meg áfakörbe tartozó ügyletet; a másik fél által történő kriptoeszköz-értékesítés tekintetében pedig ügyletenként, az adott kriptoeszköz természete alapján dönthető el, hogy termékértékesítés vagy szolgáltatás valósul-e meg, és ha igen, az adóköteles, vagy vonatkozik rá mentességi szabály.
Úgyszintén nem pénzváltás valósul meg akkor, ha törvényes fizetőeszközért nem kriptovalutát, hanem egyéb kriptoeszközt vásárolnak. A törvényes fizetőeszközzel történő fizetés ekkor sem áfás, a kriptoeszköz értékesítésének áfakezelése pedig az értékesített eszköz jellemzőitől függ.