Barion Pixel

Kriptoeszközök az áfában (VIII. rész)

A sorozat előző részeit itt olvashatja.
Kriptoeszközökkel folytatott ügyletek áfakezelése (folyt.)
Ellenérték megfizetése kriptoeszközzel (folyt.)
Minősülhet-e kriptoeszköz utalványnak? (folyt.)
Kérdésként merül fel, hogy amikor egy termék vagy szolgáltatás árát kriptoeszközzel fizetik ki, a kriptoeszköz utalványnak minősül-e, azaz vonatkoznak-e rá az utalványokra irányadó speciális jogszabályi előírások.
Az Áfabizottság 983. számú munkadokumentumának [taxud.c.1(2019)7743273] 4.2.2. pontja a felhasználói tokenek kapcsán kifejti, hogy azok áruk vagy szolgáltatások beszerzésére használhatóak, egyetlen digitális platformon vagy digitális platformok korlátozott hálózatán belül. A munkadokumentum még problémaként veti fel, hogy a felhasználói tokenek fogalmát nem határozza meg uniós jogszabály, ezért nem lehet biztosan tudni, hogy mik az alapvető jellemzőik. Mindazonáltal az Áfabizottság az Európai Parlament egy tanulmánya alapján úgy ítélte meg, hogy a felhasználói tokenek hibrid jellegűek, mivel egyrészt a digitális érmékhez (coinokhoz) hasonlóak, másrészt van egy befektetési komponensük is.
Az utalványkénti minősítést a munkadokumentum elvetette. Ennek egyik okaként azt jelölte meg, hogy a felhasználói tokenek esetében nem teljesül az utalványok két fogalmi eleme:

egyrészről, hogy termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként kell elfogadni,
másrészről, hogy magán az eszközön vagy a kapcsolódó dokumentációban – ideértve az eszköz általános szerződési feltételeit is – fel van tüntetve a beszerezhető termékeknek, igénybe vehető szolgáltatásoknak vagy azok lehetséges értékesítőinek, szolgáltatóinak a megnevezése.

Az utalvány, ha nem lehetséges beváltani, elveszíti az értékét, mivel az szorosan kapcsolódik a felhasználási kört jelentő termékekhez, szolgáltatásokhoz. A felhasználói tokenek azonban jövőbeni termékekre, szolgáltatásokra való felhasználásra biztosítanak jogot, amelyek esetleg soha nem jönnek létre, de a tokennel a másodlagos piacon ekkor is továbbra is lehet kereskedni, mivel az áruk vagy szolgáltatások nyújtásának ellenértékeként történő felhasználáson túlmutató funkciója is van. Emiatt az Áfabizottság nem látta teljesítettnek az utalvány első fogalmi elemét.
Emellett úgy ítélte meg, hogy a második fogalmi elem sem minden esetben áll fenn, mivel magán az eszközön vagy a kapcsolódó dokumentációban nem feltétlenül van feltüntetve az a termék-, szolgáltatás- vagy beváltói kör, amely tekintetében a felhasználás biztosított.
A fenti gondolatmenetet kisebb pontosításokkal a 993. számú munkadokumentum [taxud.c.1(2020)1245810] 3.1.2. pontja is tartalmazza. Az Áfabizottság ebben a dokumentumban kihangsúlyozta,  hogy bár elméleti síkon nem zárható ki, hogy a felhasználói tokenek utalványnak minősülhessenek, mindazonáltal a felhasználói token más eszközzé alakíthatósága ellentétesnek tűnik az utalvány természetével, miszerint a kibocsátás pillanatában meghatározott célja van, vagyis a szállítandó áruk vagy szolgáltatások ismerete vagy a potenciális szállítók személyének feltüntetése mindenképpen szükséges.
Az Áfabizottság végül a kérdésben kiadott iránymutatásában [GUIDELINES RESULTING FROM THE 116TH MEETING of 12 June 2020 DOCUMENT B – taxud.c.1(2023)4439781 – 1043, Questions raised following implementation of the Voucher Directive & further analysis, in: GUIDELINES RESULTING FROM MEETINGS OF THE VAT COMMITTEE] az alábbiakra jutott.
Az utalványkénti minősítéshez elengedhetetlen, hogy magán az eszközön vagy a kapcsolódó dokumentációban – ideértve az eszköz általános szerződési feltételeit is – fel legyen tüntetve a beszerezhető termékeknek, igénybe vehető szolgáltatásoknak vagy azok lehetséges értékesítőinek, szolgáltatóinak a megnevezése. Ami a tokeneket illeti, azok az Áfabizottság egységes álláspontja értelmében főszabály szerint nem minősülnek a héairányelv szerinti utalványnak. Mindazonáltal abban is egységes álláspont alakult ki, hogy a kérdésben eseti megközelítés alkalmazandó, tehát minden esetben kizárólag a token konkrét jellemzőinek és felhasználási céljának ismeretében állapítható meg, hogy az adott token utalványnak minősül-e.
A munkadokumentumok keltét követően elfogadott MiCA 3. cikkének 9. pontja már tartalmazza az Áfabizottság által hiányolt definíciót. E szerint „felhasználói token”: a kriptoeszközök olyan típusa, amelynek rendeltetése kizárólag a kibocsátója által nyújtott áruhoz vagy szolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása.
Az e definíciónak megfelelő token álláspontom szerint már megfelelhet az utalvány fogalmi elemeinek, hiszen a kibocsátás pillanatában a felhasználói tokennek meghatározott szállító (a kibocsátó) által nyújtott árura vagy szolgáltatásra történő felhasználás a célja, vagyis egyrészt az értékesítés ellenértékeként kell elfogadni, másrészt az értékesítői kör is meg van határozva.
Szintén utalványnak minősülhetnek a MiCA hatálya alá nem tartozó kriptoeszközök közül a termékre, szolgáltatásra beváltható NFT-k. Ilyenkor jellemzően a kapcsolódó dokumentációban fel van tüntetve, hogy mire lehet beváltani az NFT-t. Ha pedig az NFT kizárólagos funkciója az ellenértékkénti elfogadás (a beváltáskor “elégetik”, véglegesen kivonják a forgalomból) akkor teljesülnek az utalvány fogalmi kritériumai. Az NFT attól függően minősülhet egy- vagy többcélú utalványnak, hogy a kibocsátáskor ismert-e az értékesítés teljesítési helye és az alkalmazandó adómérték.
Az Áfabizottság 1060. számú munkadokumentumában [taxud.c.1(2023)1930643] az egycélú utalványra példa az, amikor egy NFT egy meghatározott termékre vagy szolgáltatásra váltható be, míg a többcélú utalványra az ún. „dinamikus NFT-k” („dynamic NFTs”), amelyek metaadatait a birtokos megváltoztathatja, mert különböző termékek vagy szolgáltatások közül jogosult választani. Az ún. „NFT-ajándékkártyák” („gift card NFTs”) szintén minősülhetnek egy- vagy többcélú utalványnak.