Barion Pixel

Kriptoeszközök az áfában (XI. rész)

Releváns jogszabály:
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

A sorozat előző részeit itt olvashatja.
Kriptoeszközökkel folytatott ügyletek áfakezelése (folyt.) 
Tokenizált termékek értékesítése (folyt.)
Jogcímet tanúsító okiratok
Ami a tulajdonjog átruházására vonatkozó jogcímet tanúsító okiratot illeti, az Áfabizottság az ingatlanadásvételeket hozta fel példaként. Ingatlan adásvétele során az ügyletről adásvételi szerződés készül, amely tanúsítja – az adott országban érvényes szabályoktól függően – a tulajdonszerzés jogcímét, azonban magának az ügyletnek nem ez az okirat a tárgya, hanem az ingatlan maga.
Megjegyzést érdemel, hogy Magyarországon az ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az (ügyvéd vagy közjegyző által ellenjegyzett) adásvételi szerződés mellett a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. De például a közraktári jegy olyan értékpapírnak minősül, amelynek átruházása magát a termék tulajdonjogának átruházását eredményezheti. A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény 24-26. §-ai értelmében ugyanis a közraktári jegy összefüggő, de egymástól elválasztható két részből, árujegyből és zálogjegyből áll, amelyeknek csak együttes birtoklása jogosít ugyan a közraktárban elhelyezett áru kiszolgáltatásának igénylésére, viszont a közraktári jegy együttes, illetve árujegy részének forgatása áfafizetési kötelezettséget eredményez. A forgatás a közraktári jegy vagy egy részének az átruházása a jegy hátoldalára írt átruházó nyilatkozattal és az átruházó (cégszerű) aláírásával. Az árujegy átruházásával (forgatásával) tehát átszáll az áru feletti tulajdonjog, a tulajdonos forgató az árujegy forgatásával elveszíti a rendelkezési jogát az áru felett. Az árujegy forgatásakor pedig nem maga az értékpapír az ügylet tárgya, hanem az a dolog, amelyet megtestesít, az árujegy lényegében csak a tulajdonjog igazolására szolgál.
Az 1060. számú munkadokumentum 2.1. pontja szerint az NFT jellegét tekintve egy digitális egység (közismert nevén token), amely azonosítókódból és metaadatból áll. Az azonosítókód szolgál az NFT azonosítására, a metaadat pedig arra az eszközre utal, amelyet az NFT digitális formában megtestesít. A metaadat számos elemet tartalmazhat, például eredetiségigazolást, az NFT nevét, az NFT leírását, adott esetben URL-címet.
Az eszköz eredetéről digitális információt hordozó NFT ugyanúgy igazolhatja az eszköz tulajdonjogát, mint egy hagyományos okirat. Az Áfabizottság véleménye szerint ezért az NFT-k hasonlóságot mutathatnak a jogcímet igazoló dokumentumokkal.
Az Áfabizottság úgy ítélte meg, hogy amennyiben az NFT-t kizárólag a tulajdonjogot igazoló digitális tanúsítványoknak tekintjük (tehát az ügylet tárgya nem az NFT, hanem a hozzá kapcsolt vagyontárgy), az ügylet áfakezelésének az NFT által képviselt vagyonelem jellegéhez kell igazodnia. Ez esetben tehát az NFT ellenérték fejében történő értékesítésekor tartalmilag az NFT-hez kapcsolt vagyonelem (amely lehet termék vagy szolgáltatás is) értékesítése valósul meg, és az erre vonatkozó szabályok (teljesítési hely, áfakulcs, adózási mechanizmus, különbözet szerinti adózás stb.) alkalmazandóak.
Például, ha NFT-t másodlagos piacon értékesítenek, és az NFT-hez rendelt vagyontárgyra az Áfa tv. előírásai alapján különbözet szerinti adózás vonatkozik (pl. fizikai formában létező műalkotás, régiség), akkor az Áfabizottság által leírtak alapján az NFT értékesítésére árrésadózás alkalmazandó.
Ha pedig például Magyarországon kialakulnak annak a jogi keretei, hogy NFT útján lehessen ingatlant vásárolni, akkor a fentiek alapján az NFT értékesítésére az ingatlan értékesítésére vonatkozó szabályok lesznek irányadóak: az ügylet belföldön fekvő ingatlan esetén Magyarországon minősül teljesítettnek, és adóalany eladó esetén attól függően lesz adómentes vagy áfás, utóbbi esetben egyenes vagy fordított adózás alkalmazása mellett, hogy teljesülnek-e az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j)-k) pontjában az adómentességre vonatkozóan meghatározott kritériumok, ha igen, adókötelessé tette-e az ingatlanértékesítéseit az adóalany, és fennállnak-e a fordított adózás személyi feltételei.
Hangsúlyozandó azonban, hogy a fentiekben leírtak az Áfabizottság álláspontját tükrözik, a kérdésben egyelőre sem a NAV nem tett közzé hivatalos álláspontot, sem az EUB-nek nem született a tagállamok jogértelmezését segítő döntése.
Utalványok
Amint arról a cikksorozat VIII. részében már volt szó, az Áfabizottság 1060. számú munkadokumentuma szerint bizonyos NFT-k az áfa rendszerében utalványnak tekinthetőek.
Ha a megvásárolt NFT-t a birtokosa egy meghatározott termékre vagy szolgáltatásra válthatja be, és a beváltás után az NFT-t véglegesen kivonják a forgalomból (ezt nevezik az NFT „elégetésének”), akkor egycélú utalványként kezelendő. Ez esetben az NFT átruházása kezelendő termékértékesítésként, szolgáltatásnyújtásként, míg a beváltáskor az utalvány ellenében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem minősül adóztatandó ügyletnek.
Ha az utalványnak minősülő NFT metaadatait a birtokos megváltoztathatja, mert pl. az NFT megvásárlásakor arra szerez jogot, hogy különböző termékek vagy szolgáltatások közül válasszon, akkor az NFT többcélú utalványként kezelendő. Ez esetben az utalvány beváltásakor valósul meg adóztatandó ügylet.
Az Áfabizottság kihangsúlyozta a munkadokumentumban, hogy minden olyan esetben, amikor az NFT utalványnak minősül, a héakezelésnek követnie kell az utalvány kezelését, hogy a fizetendő héa megegyezzen azzal, amelyet akkor alkalmaztak volna, ha a termékeket vagy szolgáltatásokat nem NFT felhasználásával értékesítik.