Hírek

A sorozat előző részeit itt olvashatja.
Kriptoeszközökkel folytatott ügyletek áfakezelése (folyt.)
Tokenizált termékek értékesítése (folyt.)
Elektronikus úton nyújtott szolgáltatás (folyt.)
Ha egy ügylet elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak minősül, akkor a harmonizált héaelőírások értelmében, ha nem adóalany részére nyújtják a szolgáltatást, annak teljesítési helye főszabály szerint az a hely, ahol az igénybevevő letelepedett, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Ha ez az Európai Unió területére esik, akkor a szolgáltatásnyújtó a másik tagállambeli héabevallási és -fizetési kötelezettségét teljesítheti az OSS (One Stop-Shop) rendszer útján, vagy – ha az adott tagállamban ez lehetséges, és a szolgáltatásnyújtó megfelel a feltételeknek – 2025-től választhatja a kisvállalkozásokra vonatkozó, határon átnyúló („alanyi”) adómentességet is.
Az EU-n kívüli teljesítési hely esetén ilyen könnyítés nincsen. Megjegyzést érdemel azonban, hogy az uniós teljesítésihely-szabályok csak arról adnak információt, hogy a teljesítési hely a Közösség valamely tagállamában van-e. Nemleges válasz esetén az, hogy az adott harmadik országban ténylegesen keletkezik-e áfakötelezettsége a szolgáltatás nyújtójának, és ehhez kapcsolódóan be kell-e jelentkeznie az adott országban, az ottani jogszabályi előírások alapján állapítható meg.

Adóalany részére nyújtott szolgáltatás esetén az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó speciális teljesítésihely-szabály nem alkalmazható, és nincs lehetőség a másik tagállamban keletkezett héakötelezettség OSS rendszeren keresztül történő teljesítésére sem. A határon átnyúló alanyi adómentesség alól viszont ezen szolgáltatásnyújtások sincsenek kizárva (kivéve, ha az adott tagállam, élve a héairányelv 283. cikkében biztosított lehetőséggel, kizárja a kérdéses ügyleteket a kkv-héaszabályozás alól). 
Tokenizált szolgáltatások értékesítése
Az áfa rendszerében termékértékesítésről akkor beszélünk, ha birtokba vehető dolog átengedése valósul meg, amely tulajdonosként való rendelkezésre jogosít fel. Minden olyan áfakörbe tartozó tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek, az áfa rendszerében szolgáltatásnyújtásként sorolandó be.
Azokban az esetekben tehát, amikor fizikailag birtokba nem vehető „termékek” értékesítésére kerül sor, az ügyletet áfa tekintetében szolgáltatásnyújtásként kell kezelni. Ez a helyzet például a cikksorozat X. részében említett GIF-ek, zenék, digitális műalkotások vagy virtuális ingatlanok értékesítésekor. Ha ezeket tokenizálják, akkor tokenizált szolgáltatás értékesítése valósul meg.
Egyre gyakrabban kerül sor olyan tokenizációra, amelynek tárgya a köznapi értelemben is szolgáltatásnak számít. Ide tartoznak például a tokenizált bankbetétek, hitelkártyák, vagy éppen a tokenizált belépőjegyek.
Az Áfabizottságnak a cikksorozat X. részében hivatkozott 1060. számú munkadokumentumában [taxud.c.1(2023)1930643] kifejtett álláspontja szerint szolgáltatáshoz kapcsolt NFT esetében is lehetséges, hogy az NFT kizárólag a jogosultságot igazoló digitális tanúsítványnak minősül, tehát az ügylet tárgya nem az NFT, hanem a hozzá kapcsolt vagyonelem, mely esetben az ügylet áfakezelésének az NFT által képviselt vagyonelem (jelen esetben szolgáltatás) jellegéhez kell igazodnia.
Az NFT az áfa rendszerében minősülhet szolgáltatásra (ideértve a fizikailag birtokba nem vehető „termékeket” is) beváltható utalványnak is, ekkor a héakezelésnek az utalványokra vonatkozó előírásokat kell követnie.
Összetett ügyletek esetén a cikksorozat XII. részében leírtak szerint lehetséges, hogy

a tokenizált vagyonelem megszerzése minősül a főügyletnek, és ez határozza meg a héakezelést,
maga a token a főszolgáltatás, illetve
az NFT és a vagyonelem értékesítése egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkot, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne.

A három esetkör közül az első az egyetlen, amelynél egyáltalán felmerül az ügylet termékértékesítéskénti kezelése, ha a tokenizált vagyonelem fizikailag birtokba vehető termék. Ha azonban fizikailag birtokba nem vehető árucikket (például egy virtuális műalkotást vagy egy zeneszámot), vagy egy szolgáltatást (pl. bankbetét) tokenizálnak, és a tokenizált vagyonelem megszerzése a főügylet, akkor – amint arról a cikksorozat előző részében is volt szó – szolgáltatásnyújtás valósul meg, amelynek héakezelése a főügylethez igazodik.
Amennyiben maga a token a főszolgáltatás, mert az érték döntő részben az NFT mint eszköz által biztosított egyediségből adódik, az NFT értékesítésének héakezelését is ez határozza meg. A token fizikailag nem birtokbavehető dolog, ezért az áfa rendszerében szolgáltatásnyújtás valósul meg. Mivel a token digitális jellegű, és az interneten keresztül, minimális emberi beavatkozással nyújtják, az Áfabizottság álláspontja szerint az ügyletet a vonatkozó héaelőírások alapján elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak kell tekinteni.
Ez a helyzet akkor is, ha az NFT és a vagyonelem értékesítése egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkot, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne. Ez kizárólag akkor merülhet fel, ha a token és a vagyonelem szorosan egybefonódik, ami fizikai vagyontárgy (termék) esetében nem fordulhat elő, csak a tokenhez hasonló jellegű vagyontárgy esetében. Minthogy az ügylet tárgya nem fizikailag birtokba vehető dolog, szolgáltatásnyújtás valósul meg, méghozzá a fentebb leírtakra tekintettel elektronikus úton nyújtott szolgáltatás.