Hírek

A sorozat előző részeit itt olvashatja.
Kriptoeszközökkel folytatott ügyletek áfakezelése (folyt.) 
Tokenizált szolgáltatások értékesítése (folyt.)
Digitális műalkotások értékesítésének áfakezelése (folyt.)
Az Áfabizottság az 1080. számú munkadokumentumban [taxud.c.1(2024)1916657] az adómentes pénzügyi szolgáltatásként történő besorolás tekintetében a cikksorozat IV. részében tárgyalt Hedquist-ítéletet vette alapul, és azt vizsgálta, hogy a kriptoművészeti alkotások a héairányelv 135. cikk (1) bekezdésének e) pontja tekintetében fizetőeszköznek minősülnek-e.
Kiemelte, hogy az ítélet értelmében a fizetőeszköznek tekinthető virtuális devizák kulcsfontosságú jellemzője az, hogy nincs más céljuk, mint hogy fizetőeszközként használják őket. A kriptoműalkotásokról ugyanakkor ez nem mondható el, mivel azokat számos más célra vásárolják: hogy gyönyörködjenek bennük, hogy gyűjtsék azokat, hogy támogassák a művészt, de akár befektetési céllal is. Még ha termékért vagy szolgáltatásért kriptoműalkotással fizetnek is, az nem minősül a kriptovalutákhoz hasonló fizetőeszköznek.
Ebből következően a kriptoműalkotások értékesítésére nem alkalmazható a héairányelv 135. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti adómentesség.
A műalkotásokra vonatkozó árrésadózás szabályai kapcsán az Áfabizottság rámutatott, hogy annak szabályait a héairányelv 311-315. cikkei tartalmazzák, és az irányelv kifejezetten rögzíti, hogy e szabályok a IX. melléklet A. részében felsorolt tárgyakra vonatkoznak.
A IX. melléklet A. része a műalkotások tekintetében taxatív felsorolást tartalmaz, amelyben a kriptoműalkotások nem szerepelnek. A felsorolás egyébként is kizárólag fizikailag birtokba vehető termékeket tartalmaz, míg a kriptoműalkotások nem vehetőek fizikailag birtokba; és az irányelv több műalkotásnál kifejezetten előírja, hogy kézzel készített és/vagy szignózott legyen, alacsony számú példány létezzen belőle, és mechanikai vagy fotomechanikai eljárással készült tárgyak nevesítetten ki vannak zárva e körből.
Alapvető különbségek vannak tehát az árrésadózással érintett műalkotások és a kriptoműalkotások között, ami szintén azt támasztja alá, hogy az árrésadózás nem alkalmazható a kriptoműalkotások esetén.
A szabályozás hátterét képező összefüggések tekintetében pedig az Áfabizottság azt állapította meg, hogy a műalkotásokra vonatkozó különös szabályozás a kilencvenes évekből származik, amikor a kriptoművészet még nem létezett, a jogalkotó célja tehát vélhetően nem terjedt ki a kriptoműalkotások árrésadózás alá vonására.
Az Áfabizottság ugyanakkor megjegyzi, hogy ha a héairányelv 314. cikkében hivatkozott műalkotásokhoz hasonló kriptoműalkotásokat általános szabályok szerinti adózás alá sorolnak, akkor az kettős adóztatáshoz vezethet, mivel azok értékesítését a gazdasági körforgás egy korábbi pontján már héa terhelte, amelyet nem lehetett levonásba helyezni. Ennek kiküszöböléséhez azonban először is ki kellene terjeszteni a műalkotásokra vonatkozó jelenlegi árrésadórendszert.
A munkadokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy a kriptoműalkotások értékesítője, ha megfelel a feltételeknek, 2025-től választhat a kisvállalkozásokra vonatkozó, határon átnyúló („alanyi”) adómentességet.
A műalkotásokra vonatkozó kedvezményes adómérték alkalmazása tekintetében az Áfabizottság a héairányelv 103. cikkének rendelkezését vizsgálta, amely a 98. cikk szerinti kedvezményes adómértéket engedte alkalmazni a 311. cikk (1) bekezdésének 2., 3. és 4. pontjában meghatározott műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek importja esetén is. Amint arra a munkadokumentum is rámutat, a 103. cikket 2022.04.06-tól hatályon kívül helyezte a 2006/112/EK és az (EU) 2020/285 irányelvnek a hozzáadottértékadó-mértékek tekintetében történő módosításáról szóló 2022/542 tanácsi irányelv, és a kedvezményes adómérték választásának lehetőségét ezen időponttól a héairányelv III. mellékletének 26. pontja biztosítja.
Mivel a héairányelv korábbi 103. cikke a 311. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott műalkotásokra, a jelenleg hatályos III. melléklet 26. pontja pedig a IX. melléklet A. részében felsorolt műalkotásokra hivatkozik a kedvezményes adómérték tárgyi hatályának megjelölésekor, az árrésadózásnál leírt okokból a kedvezményes adómérték sem alkalmazható a kriptoműalkotások értékesítésére.