Hírek

A sorozat előző részeit itt olvashatja.
Kriptoeszközökkel folytatott ügyletek áfakezelése (folyt.) 
Tokenizált szolgáltatások értékesítése (folyt.)
Digitális műalkotások értékesítésének áfakezelése (folyt.)
A művészek által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó adómentesség a héairányelv 371. cikke alapján állhatna fenn, amely lehetőséget ad azon tagállamok részére, amelyek 1978. január 1-jén mentesítették a X. melléklet B. részében felsorolt ügyleteket, hogy az egyes érintett tagállamokban az említett időpontban fennálló feltételek mellett továbbra is mentesíthetik azokat.
A kérdéses rendelkezés kapcsán az 1080. számú munkadokumentumban [taxud.c.1(2024)1916657] az Áfabizottság kifejti, hogy a héairányelv ezen mentességet lehetővé tevő rendelkezése ún. standstill klauzula, következésképpen 1978. január 1. után a hatálya nem terjeszthető ki. A Közösséghez 1978. január 1-je után csatlakozó államok a csatlakozási tárgyalások során kaphattak lehetőséget az eltérésre (ezek szerepelnek a héairányelv eltérésekre vonatkozó XIII. cím 1. Fejezetének 2. szakaszában).
A művészek által nyújtott szolgáltatások a X. melléklet B. részében felsorolt olyan ügyletek közé tartoznak, amelyeket a tagállamok mentesíthetnek, a fent említett feltételek mellett. Az Áfabizottság álláspontja szerint azonban nem egyértelmű, hogy a művészek által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó mentesség alkalmazható-e a kriptoművészetre.
Egyrészt, amint a munkadokumentum rámutat, a kriptoművészet 1978-ban, illetve a később csatlakozó tagállamok többségének csatlakozásakor még nem létezett. A „továbbra is mentesíthetik” kitétel pedig nem értelmezhető olyasmire, ami korábban nem is létezett, következésképpen mentesítve sem volt.
A X. melléklet B. része 2) pontjának a) alpontja továbbá kifejezetten kizárja a mentesíthető szolgáltatások köréből a szabadalmak, ipari és kereskedelmi védjegyek és hasonló jogok átruházását, valamint az említett jogokkal kapcsolatos licencek megadását. Az Áfabizottság álláspontja szerint azt a kérdést, hogy a kriptoművészeti alkotások a mellékletben említett „hasonló jogoknak” minősülnek-e, eseti alapon kell eldönteni, az egyes ügyletek tényállásától függően.
A fentiek alapján az Áfabizottság szerint kifejezetten kétségesnek tűnik, hogy a művészek által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó adómentesség alkalmazható lenne a kriptoműalkotásokra.
Az Áfabizottság a 1080. munkadokumentumban leírtak alapján kiadott iránymutatásában [GUIDELINES RESULTING FROM THE 124 TH MEETING of 11 April 2024 DOCUMENT A – taxud.c.1(2024)5318839 – 1086 (1/1), Crypto art and VAT, in: GUIDELINES RESULTING FROM MEETINGS OF THE VAT COMMITTEE] az alábbiak szerint foglalta össze a kriptoműalkotásokkal kapcsolatos álláspontját:

Az Áfabizottság egyhangú véleménye alapján, mivel a kriptoművészeti alkotásoknak más gyakorlati célja is van, mint hogy fizetőeszközként használják őket, a héairányelv cikk (1) bekezdésének e) pontja tekintetében nem minősülnek fizetőeszköznek, így az ott szabályozott adómentesség sem alkalmazható a kriptoműalkotások értékesítésére.
Az Áfabizottság egyhangú véleménye alapján, minthogy a kriptoműalkotások nem szerepelnek a héairányelv melléklet A. részének felsorolásában, és a lista valamely eleméhez hasonlónak sem tekinthetőek, a héairányelv 311. cikk (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott műalkotásokra vonatkozó árrésadózás sem alkalmazható rájuk. Ugyanezen okból az Áfabizottság egyhangú véleménye alapján a héairányelv 103. cikke – 2025-től a III. mellékletének 26. pontja – szerinti kedvezményes adómérték sem alkalmazható a kriptoműalkotásokra.
Az Áfabizottság tagjainak csaknem egyhangú véleménye szerint a héairányelv 371. cikke szerinti, a művészek által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó adómentesség sem alkalmazható a kriptoművészeti alkotásokra, mivel ez a mentesség egy standstill klauzulán alapul, amelynek hatálya az 1978 előtt adómentességet élvező alkotásokra korlátozódik, mely időpontban a kriptoművészet még nem létezett.

A digitális műalkotásokat megtestesítő NFT értékesítése tehát – fizikailag birtokba nem vehető „termékek” értékesítéséről lévén szó – áfakezelés tekintetében egyértelműen szolgáltatásnyújtás, mégpedig az Áfabizottság véleménye szerint elektronikus úton nyújtott szolgáltatás (ennek a cikksorozat XIII. részében leírtak szerint akkor van jelentősége, ha a digitális műalkotás vevője nem adóalany), a fizikailag birtokba vehető műalkotásokhoz kapcsolódó speciális héaszabályok (árrésadózás, kedvezményes áfakulcs, adómentesség) azonban vélhetően nem alkalmazhatóak ezen tranzakciókra, és az ügylet adómentes pénzügyi szolgáltatásnak sem tekinthető.