Hírek

Vonatkozó jogszabály:
Áfa tv.: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0700127.tv
– – –
Kriptoeszközökkel folytatott ügyletek áfakezelése (folyt.). A sorozat előző részeit itt olvashatja.
A kriptoeszközök tárolására és átutalására irányuló szolgáltatások
A kriptoeszközökhöz tartozó biztonsági kódok tárolására az ún. digitális pénztárcák szolgálnak. A hagyományos pénztárcáktól eltérően a digitális pénztárca nem magát a kriptoeszközt tárolja (az végig a blokkláncon marad), hanem azokat a biztonsági kódokat (a nyilvános/publikus és a privát kulcsokat), amelyek segítségével a felhasználó kapcsolódhat a blokklánchoz és tranzakciókat hajthat végre.
Az Áfabizottság a 892. számú munkadokumentumában [taxud.c.1(2016)689595] részletesen elemezte a kriptoeszközök tárolására és átutalására irányuló szolgáltatások áfakezelését.
A munkadokumentum szerint a felhasználók digitális pénztárcák útján vezetik a kriptovaluta-számlájukat, tartják nyilván az egyenlegüket és lépnek kapcsolatba más felhasználókkal. (A munkadokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben a digitális pénztárcák más szolgáltatásokat is nyújtanak, azok áfakezelését egyedileg kell vizsgálni.)
A digitális pénztárcák jellemzően harmadik felek által biztosított szoftverfelületek, amelyek tárolhatóak offline módon a felhasználó saját számítógépén, vagy – és ez a gyakrabb – online kapcsolaton keresztül történik a tárolás és a hozzáférés. A digitális pénztárcák lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy virtuális fizetőeszközök küldésével és fogadásával tranzakciókat bonyolítsanak le egymással. A digitálispénztárca-szolgáltatók a szolgáltatás nyújtásáért díjat számíthatnak fel a felhasználók felé.
A 892. számú munkadokumentum a cikksorozat XIX. részében leírt módon

első lépésben azt vizsgálta, hogy áfakörbe tartozik-e a digitálispénztárca-szolgáltatók által nyújtott szolgáltatás:

ellenérték fejében végzett termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról van-e szó,
amelyet adóalany végez, ilyen minőségében;

második lépésben pedig azt, hogy ha igen, akkor vonatkozik-e rá adómentesség.

Azokban az esetekben, amikor a szolgáltató ingyenesen biztosítja a digitális pénztárca használatát, nem ellenérték fejében történik a szolgáltatás nyújtása, ezért az ügylet nem tartozik az áfa tárgyi hatálya alá.
A munkadokumentum ehhez kapcsolódóan megemlíti, hogy kivételt képeznek a héairányelv 26. cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti esetkörök. Az idézett jogszabályhely értelmében ugyanis ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősül az adóalany által ingyenesen végzett szolgáltatásnyújtás saját, illetve alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy általában vállalkozásidegen célokra.
[A magyar szabályozás – az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése – értelmében ugyanakkor az ingyenes szolgáltatásnyújtás kizárólag akkor tekintendő ellenértékesnek, ha a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyt részben vagy egészben adólevonási jog illette meg. A következetes magyar adóhatósági jogértelmezés szerint pedig az eleve ingyenes ügylethez kapcsolódó input áfa nem vonható le. Ha tehát a szolgáltató eleve ingyenesen tervezi biztosítani a digitális pénztárca használatát a felhasználók számára, akkor nem illeti meg levonási jog, következésképpen a saját, illetve alkalmazottai szükségleteinek kielégítésére vagy általában vállalkozásidegen célokra történő ingyenes szolgáltatásnyújtás sem tekintendő ellenérték fejében nyújtottnak.]
Ha a szolgáltató díjat kér a digitálispénztárca-szolgáltatásért, a 892. számú munkadokumentumban leírtak szerint az Áfabizottság úgy ítélte meg, hogy ez a szolgáltató és az ügyfél közötti jogviszony keretében valósul meg, amely a felek között kölcsönös teljesítést és kötelezettségeket von maga után. Az is egyértelműnek tűnik, hogy a díj képezi a digitálispénztárca-szolgáltató által nyújtott szolgáltatás ellenértékét. Ez esetben pedig teljesülnek az EUB ítélkezési gyakorlatában az ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtás fennállására vonatkozóan meghatározott kritériumok.
Ami a szolgáltató adóalanyi minőségét illeti, a munkadokumentum szerint a héairányelv 9. cikk (1) bekezdésében az „adóalany” fogalmához kapcsolódóan meghatározott kritériumoknak megfelel az, ha szoftveres platformot fejlesztenek ki és úgy hasznosítják, hogy kriptoeszköz-használók részére ellenérték fejében biztosítják annak használatát. A digitálispénztárca-szolgáltatók ezért adóalanynak tekinthetőek.
Szerző: dr. Németh Szilvia