Hírek

A sorozat előző részeit itt olvashatja.
Kriptoeszközökkel folytatott ügyletek áfakezelése (folyt.) 
Kriptoeszközre irányuló szolgáltatások (folyt.)
A kriptoeszközök tárolására és átutalására irányuló szolgáltatások (folyt.)
Amennyiben a digitálispénztárca-szolgáltatás áfakörbe tartozó ügyletnek minősül, vizsgálandó, hogy adóköteles-e, vagy vonatkozik-e rá adómentesség. Az Áfabizottság szerint e körben a héairányelv 135. cikk (1) bekezdésének d) vagy e) pontja szerinti adómentesség alkalmazása merül fel.
Az Áfabizottság a 892. sz. munkadokumentumban a Hedquist-ítélet 33-35. és 37. pontjai és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján rámutatott az alábbiakra:

Az adómentességek leírására használt kifejezéseket szigorúan kell értelmezni, mivel ezek kivételt jelentenek a főszabályhoz képest, miszerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden szolgáltatásnyújtás után héát kell fizetni.
E kifejezések értelmezésének azonban összhangban kell állnia a héairányelv 135. cikkének (1) bekezdésében foglalt adómentességek által elérni kívánt célokkal, és nem vezethetnek oda, hogy a mentességek ne tudják kifejteni hatásukat.
Emellett az ezen rendelkezések értelmében héamentességben részesülő ügyletek jellegüknél fogva pénzügyi ügyletek, jóllehet ezeket nem kell szükségszerűen bankoknak vagy pénzügyi intézményeknek teljesíteniük.

A 135. cikk (1) bekezdés e) pontja azon ügyleteket mentesíti az adó alól, amelyek „törvényes fizetőeszközként szolgáló devizára, bankjegyre és érmére vonatkoznak”. Az Áfabizottság rámutatott, hogy, amint az a C-264/14. sz. Hedquist-ügyhöz kapcsolódó főtanácsnoki indítvány 26. pontjában is szerepel, ezen adómentesség alkalmazási körét nem egyszerű meghatározni. A jogszabály szövegezése meglehetősen tágkörű értelmezést tenne lehetővé, mivel végső soron valamennyi pénzzel kifizetett ügylet vonatkozik fizetőeszközre is. Az EUB az ítéletben a kérdéses jogszabályhelyet a „törvényes fizetőeszközként” szolgáló devizák tekintetében vizsgálta, de nem tisztázta, mely ügyletek „vonatkoznak” devizára, és milyen körben alkalmazandó a mentesség.
Az Áfabizottság hivatkozott arra, hogy az „ügyletek […], amelyek […] vonatkoznak” („transactions concerning…”) kitétel a héairányelv 135. cikk (1) bekezdésének d) pontjában is szerepel, amelyre vonatkozóan az EUB a C-2/95. sz. SDC-ítéletben kifejtette: a különböző nyelvi változatok összehasonlítása azt mutatja, hogy a kérdéses kifejezés különböző nyelvi változatai között eltérések vannak. Nyelvi eltérések fennállása esetén kizárólag a szó szerinti értelmezés alapján nem állapítható meg az érintett kifejezés terjedelme. A kifejezés jelentésének tisztázása érdekében ezért tekintettel kell lenni a kifejezés szövegkörnyezetére, és rendszertani értelmezésre is szükség van.
Az Áfabizottság úgy ítélte meg, hogy a digitálispénztárca-szolgáltatók egyes szolgáltatásaira – ti. a virtuális devizák tárolását és az azokkal végzett műveleteket lehetővé tévő szolgáltatásokra – vonatkozóan a héairányelv 135. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti adómentesség alkalmazása összhangban lenne a mentesség jelenlegi, a hagyományos bankszektorban történő alkalmazásával, ami biztosítaná az adósemlegesség elvének érvényesülését. Például a bankok és pénzintézetek által nyújtott olyan szolgáltatások, amelyek keretében szolgáltatási díj ellenében bankszámlákat hoznak létre, amelyeken pénzt lehet tartani, és amely szolgáltatások hasonlítanak a kriptovaluta-pénztárcák útján nyújtott szolgáltatáshoz, szintén mentességet élveznek.
Mindenesetre a devizára vonatkozó szolgáltatásoknak magának a devizának a rendelkezésre bocsátásához kell szorosan kapcsolódniuk ahhoz, hogy adómentességet élvezhessenek. A Hedquist-ügyhöz kapcsolódó főtanácsnoki indítvány 52. pontja is kihangsúlyozza, hogy a „közvetlenül devizákra vonatkozó ügyletek” kapcsán merülhet fel az adómentesség. Amikor egy ügylet során a deviza csak az ellenérték megfizetésére szolgál, ez a kritérium nem teljesül. Ellenkező esetben minden olyan termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás, ahol az ellenértéket fizetőeszközzel térítik meg, adómentes lenne azon a jogcímen, hogy devizára vonatkozó ügyletnek minősül.
Összességében az Áfabizottság úgy ítélte meg, hogy a digitálispénztárca-szolgáltatások közvetlenül devizákra – konkrétan a kriptovaluták felhasználók számára történő hozzáférhetővé tételére – vonatkoznak, ezért a héairányelv 135. cikk (1) bekezdés e) pontja szerinti adómentességi jogcím alkalmazható lehet rájuk.