Hírek

A sorozat előző részeit itt olvashatja.
Kriptoeszközökkel folytatott ügyletek áfakezelése (folyt.)
Kriptoeszközre irányuló szolgáltatások (folyt.)
A kriptoeszközök tárolására és átutalására irányuló szolgáltatások (folyt.)
A „cold hardware wallet” áfakezelésére álláspontom szerint nem alkalmazható a héairányelv 135. cikk (1) bekezdés e) pontja – illetve az azzal harmonizált Áfa tv. 86. § (1) bekezdés e) pontja – szerinti adómentesség, ugyanis az ügylet nem szolgáltatásnyújtásként kezelendő, hanem termékértékesítésként.
A hardveres tárca egy szoftvert tartalmazó fizikai eszköz. A következetesen képviselt magyar adóhatósági álláspont értelmében azokban az esetekben, amikor nem egyedi megrendelés alapján kerül sor a szoftver kifejlesztésére vagy a megrendelő igényei szerinti átalakítására, hanem sorozatgyártás keretében létrehozott adathordozón kereskedelmi forgalomban értékesítik a szoftvert, a vásárló pedig az adathordozón található program többszörözésére, átdolgozására és sokszorosítására nem, csupán a felhasználási szerződésnek megfelelő használatra jogosult, az ügylet termékértékesítést valósít meg.
A fentiek alapján a hardveres tárcák értékesítésére a termékértékesítésre vonatkozó szabályok alkalmazandóak. Az áfakezelés ennek megfelelően az alábbiak szerint alakul.
Amennyiben az eszközt belföldi készletről értékesítik belföldi vevő felé, az értékesítést 27%-os áfa terheli.
Ha az értékesítés egyik EU-tagállamból a másikba történik, akkor,

ha mindkét fél adóalany, az értékesítő Közösségen belüli termékértékesítést teljesít (amely a vonatkozó feltételek teljesülése esetén lehet adómentes), a vevő pedig Közösségen belüli termékbeszerzést valósít meg,
ha a vevő nem adóalany, akkor Közösségen belüli távértékesítés valósul meg.

Amennyiben az értékesítés EU-tagállam és harmadik ország között valósul meg, akkor,

ha az értékesítés EU-ból történik harmadik országba, az értékesítő exportot teljesít (amely a vonatkozó feltételek teljesülése esetén lehet adómentes), a vevő pedig a saját országa szabályai szerinti importot,
amennyiben az értékesítés harmadik országból történik az EU-ba, akkor,

ha a vevő is adóalany, az értékesítő a saját országának szabályai szerinti exportot teljesít, a vevő pedig importot,
ha a vevő nem adóalany, az import távértékesítés szabályai lesznek irányadóak az ügyletre.

Lényeges, hogy a digitális tárcákra vonatkozó adómentességet az Áfabizottság a virtuális devizák tárolását és az azokkal végzett műveleteket lehetővé tévő szolgáltatások tekintetében ítélte alkalmazhatónak. Amint arról a cikksorozat XXII. részében szó volt, a 892. sz. munkadokumentumban az Áfabizottság felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben a digitális pénztárcák más szolgáltatásokat is nyújtanak, azok áfakezelését egyedileg kell vizsgálni.
Az Áfabizottság 1060. sz. munkadokumentumában az NFT-hez kapcsolódó esettanulmányok egyikében a digitális műalkotást megtestesítő NFT megvásárlásakor az NFT a vásárló digitális tárcájába kerül, aki egyszersmind a szerződéses feltételeknek megfelelően jogot szerez a kép online közzétételére.
Ekkor az ügylet megfelel a XII. részben leírt kritériumoknak, ezért elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak minősül, és a cikksorozat XIII. részében leírtak szerint alakul az áfakezelése. A digitális tárca azonban ez esetben nem kriptovaluta, hanem kriptovalutának (következésképpen devizának) nem minősülő egyéb kriptoeszköz tárolására és azzal végzett műveletek elvégzésére szolgál. A szolgáltatás ezért nem felel meg a héairányelv 135. cikk (1) bekezdés e) pontja kritériumainak, ezért a fizetőeszközzel kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozó adómentesség nem alkalmazható.