Hírek

A család s tulajdon lesz a világnak kettes mozgatója, melytől minden kéj s kín születni fog. És e két eszme nő majd szüntelen, amíg belőle hon lesz és ipar, szülője minden nagynak és nemesnek, és felfalója önnön gyermekének.
(Lucifer szavai a III. színben)
Madách Imre születésének 200. évfordulójához kapcsolódó cikksorozatunk első részében az életét ismertettük röviden, majd a 2.1. részben fő művéről a tragédia keletkezéséről, kiadásáról, utóéletéről adtunk közre kevésbé ismert, de azért nagyon is fontos tényeket, a 2.2. részben a Tragédia melletti irodalmi tevékenységét mutattuk be.
Madách a gazdaságról alkotott nézeteit saját gazdálkodási tevékenysége, korának e témában megjelent hazai és külföldi írásai, illetve tanulmányai, olvasmányai alapján szerzett ismeretei alapozták meg.
Művei alapján tudjuk, hogy ismerte a következő tudományos elméleteket:
– Hegel dialektikája és idealizmusa;
– Feuerbach materializmusa;
– Charles Fourier utópista szocialista elképzelései (falanszter-elmélet);
– mechanikus materializmus (a világ, mint gépezet – örökös körforgás);
– fagyhalál-elmélet (entrópia-elv – a Naprendszer kihűlése);
– frenológia (koponyatan);
– Büchner determinizmusa;
– Darwin fajelmélete.
Olvasmányaiból megismerte a nagy francia forradalom történetét, a XVIII. század, és a XIX. század első felének legjelentősebb francia és német gondolkodóinak írásait is. Nyelvtudása lehetővé tette, hogy a legújabb, külföldön megjelent könyveket, folyóiratokat is tanulmányozza.
Madách gazdaság természetű gondolatai máig feldolgozatlanok. Ebben a cikkben és a folytatásban teszünk némi kísérletet ennek bemutatására.

Illusztráció a Tragédia V. Athéné színéhez (AI-Midjourney, 2022)
Két ifjúkori vitacikket, illetve Politikai hitvallomásának egy részletére való utalást követően elsősorban Az ember tragédiája fő gazdasági gondolatairól szólunk, ahol lehet, Madách egyéb műveinek idézeteivel is színesítve az elmondottakat.
Ifjúkori vitacikkek
Madách nemcsak ismerte Széchenyi és Kossuth írásait, de vitába is szállt velük. Mindössze 21 éves volt, amikor cikket írt a telekadó ellen.
Ennek megértéséhez röviden érdemes bemutatni az 1840-es évek elejének fő gondolatait is:
– szorgalmazták a földbirtokok felszabadítását a jogi kötöttségek alól, ennek részeként az ún. ősiség eltörlését;
– a nemesség közteherviselésbe való bevonását is célként tűzték ki a reformkorban;
– az elmaradott hazai ipar védelme érdekében Védegyletet hoztak létre (1844 végén).
Több javaslat is született a közteherviselés megváltoztatására, ezek közül a legjelentősebbek voltak a házi adó és a telekdíj.
A házi adó a megyék ellenállásán gyorsan megbukott, fennmaradt viszont a közgondolkodásban a Széchenyi javasolta telekdíj. Valójában ez is adó volt (a földterület alapján), de a könnyebb elfogadtathatóság érdekében ’átkeresztelték’ telekdíjra. Széchenyi 1843-ban cikksorozatot írt a Jelenkor számaiba a telekdíjról, majd ez 1844-ben könyv alakban is megjelent Adó és két garas címmel. A javaslatot (bizonyos feltételekkel) Kossuth is támogatta.
Madách nem értett egyet a telekdíjjal (helyette a házi adót tartotta elfogadhatónak), és nézeteit ki is fejtette egy viszonylag hosszú írásban a Társalkodó c. lap 1844. évi 31. számában (122-124.oldalak). A cikk meglehetősen jó logikai felépítésű, érvelései is eléggé világosak (még ha nehezen is olvasható ma már a régies nyelvezete). A cikk záró jelszava a következő volt: Házi adó minden áron, Telekdíj sehogy.
Kossuth válaszolt a cikkre, bár gondosan ügyelt arra, hogy az akkor még jóformán ismeretlen vidéki földbirtokos Madách nevét nehogy egyszer is leírja. A Pesti Hírlap 1844. évi 348. számának (május 2.) 291-292. oldalain Madách érvelését fogalomzavarosnak minősítette.
Madách nem hagyta magát, és újabb vitacikkel védte meg igazát a Társalkodó 1844. évi 38. számának (május 16.) 157. oldalán.
A vita részleteibe nem bonyolódunk bele, a hivatkozott cikkek megtalálhatóak Győrffy Miklós Irodalomjegyzékben szereplő írásában.
Hogy kinek volt igaza? E cikk írója szerint Madáchnak abban mindenképp igaza volt, hogy a telekdíj nem jelenthetett megoldást. Ezt egyébként a későbbi, az eredeti javaslathoz képest igencsak csökevényes bevezetése is bizonyította.
Szintén 1844-ben jelent meg Madáchnak az a vitacikke, amelyben kiállt a Védegylet szükségessége mellett, is vitába szállt gróf Dessewffy Emil Védegyletet támadó írásával. Dessewffy írása a Budapesti Híradó 1844. október 20-i (64.) számában, Madách cikke a Pesti Hírlap november 17-i (405.) számában jelent meg.
Dessewffy amellett érvelt, hogy a Védegylet (amely ekkor már megalakult; gróf Batthyány Kázmér volt az első elnöke, Kossuth Lajos az igazgatója) célja és tevékenysége torzítani fogja a piaci viszonyokat, kijátszási technikák fognak megjelenni, így nemhogy segítené a hazai ipar fellendülését, hanem károsan fog arra hatni. Dessewffy válaszolt, amire Madách – igen udvariasan – viszontválaszolt.
Itt valószínűleg nem Madáchnak volt igaza. A piaci viszonyokba való beavatkozás – legyen az a kormányzat részéről, vagy egy társadalmi kezdeményezés alapján – valóban torzítja a piac működését, ennek számos, akár XXI. századi példáját is fel lehetne sorolni.
A vita részleteibe itt sem megyünk bele, ez megtalálható az Irodalomjegyzékben feltüntetett Madách összkiadásában.
Érdekesség, hogy mikor Madáchot a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, éppen gróf Dessewffy Emil volt az MTA elnöke.
A feudális előjogok eltörlése mellett Madách nemcsak irodalmi műveiben, de megfogalmazott politikai céljaiban is megnyilatkozott. Országgyűlési képviselővé választása előtt írt Politikai hitvallomásában szerepel a következő mondat: ’Az egyenlőség alatt értem a törvények alatti egyenlőséget, a vallások egyenjogúságát sminden feudális visszaemlékezések megszüntetését’.
A „feudális visszaemlékezések” eltörlése egyértelműen jelenti a nemesi adómentesség megszüntetését, az ősiség megszüntetését, de minden valószínűség szerint Madách utalása az egyházi tized megszüntetésére is vonatkozott.

Vermes Andrásné – A tudás és az élet fája (akril, 40×40 cm, 2022)
Család és tulajdon
Az ember tragédiájának III. színének (A paradicsomon kívül) elején szerepel a következő részlet:

ÁDÁM
Ez az enyém. A nagy világ helyett
E tér lesz otthonom. Birok vele,
Megvédem azt a kártevő vadaktól,
És kényszerítem nékem termeni.
ÉVA
Én meg lugost csinálok, éppen ollyat,
Mint az előbbi, s így körénk varázsolom
A vesztett Édent.
LUCIFER
Vajh, mi nagy szavat
Mondottatok ki. A család s tulajdon
Lesz a világnak kettes mozgatója,
Melytől minden kéj s kín születni fog.
És e két eszme nő majd szüntelen,
Amíg belőle hon lesz és ipar,
Szülője minden nagynak és nemesnek,
És felfalója önnön gyermekének.

Madách a tulajdonnal kapcsolatban Rousseau gondolatait öntötte versbe. Lucifer megállapításai nem szorulnak magyarázatra, igazságát több ezer évnyi emberi történelem bizonyítja.

Kass János – III. szín (rézkarc, 1980)
Megélhetés
A Tragédiában többször visszatérő gondolat a megélhetés, az emberek napi szükségleteinek megteremtése. Ennek érdekében akár alantas cselekedetek is történhetnek.
Az első ilyen epizód az V. (Athéné) színben következik be, amikor a Miltiadész által felszabadított rabszolga, Kriszposz halált kiált jótevőjére. Mikor Éva (Lucia, Miltiadész felesége) ezt számon kéri, akkor családja megélhetésére hivatkozik:

ÉVA
S te is, vén Kriszposz, kit rabszolgaságból
Mentett ki férjem, most halált kiáltasz?
KRISZPOSZ
Engedj meg, asszonyom, kettőnk közül
Csak egyik élhet. Három gyermekemmel
Tart, aki így szavaztat.
ÉVA
Jaj neked,
Ha sorsod, Kriszposz, így lealjasít!
Bár megbocsájtok, hogyha éhezel.

Ugyancsak a megélhetés jelenik meg a XI. (London) színben, ahol a szabad verseny gyalázatos vagy méltatlan helyzeteket idéz elő. Ezt jól szemlélteti a következő két idézet, amelyben a koldusok marakodnak egymással, illetve a rossz zenész Ádámnak adott válasza:

ELSŐ KOLDUS
E hely sajátom, itt van engedélyem.
MÁSODIK KOLDUS
Könyörülj rajtam, másként meghalok,
Már két hete, hogy nem dolgozhatom.
ELSŐ KOLDUS
Igaz koldus sem vagy hát eszerint,
Kontár sehonnai, rendőrt hivok.
(A második koldus elsompolyog. Az első helyet foglal.)
Krisztusnak öt sebére, alamizsnát
A szenvedőnek, édes uraim!
 
ÁDÁM (egyik zenészhez)
Miért bánsz így a művészettel, ember!
Mondd, tetszik-é, amit húzasz, magadnak?
A ZENÉSZ
Dehogy tetszik, dehogy! Sőt végtelen kín
Ezt húzni napról napra, s nézve nézni,
Miként mulatnak kurjongatva rajta.
E vad hang elhat álmaimba is.
De mit tegyek, élnem kell, s nem tudok mást.

(A szabad verseny szélsőségeiről a későbbiekben lesz szó.)

Gérné Mezősi Aranka – Londonban (bronzlemez, 15×26 cm, 2022)
A megélhetés a XII. (Falanszter) színben már tudományos eszmévé ’nemesül’, ennek elméletét a Tudós fejti ki Ádám kérdésére:

ÁDÁM
Mondd, mi hát az eszme,
Mely egy ily népbe egységet lehel,
Mely, mint közös cél, lelkesítni tud?
TUDÓS
Ez eszme nálunk a megélhetés.
Midőn az ember földén megjelent,
Jól béruházott éléskamra volt az:
Csak a kezét kellett kinyújtani,
Hogy készen szedje mindazt, ami kell.
Költött tehát meggondolatlanul,
Mint a sajtféreg, s édes mámorában
Ráért regényes hipotézisekben
Keresni ingert és költészetet.
De már nekünk, a legvégső falatnál,
Fukarkodnunk kell, általlátva rég,
Hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.
Négy ezredév után a nap kihűl,
Növényeket nem szül többé a föld;
Ez a négy ezredév hát a mienk,
Hogy a napot pótolni megtanuljuk.

Farkas András – A falanszterben (tusrajz, 1972)
Két színnel később az eszkimó jelenetben (XIV. szín), a megélhetés már drámaivá fokozódik. Az eszkimó szinte egyedüli gondolat a napi megélhetés biztosítása, ennek érdekében embertársai meggyilkolásától sem riad vissza. Lucifer szembesíti Ádámot azzal, hogy a szükség olyan helyzeteket is teremthet, ami más körülmények között vállalhatatlan lenne:

AZ ESZKIMÓ (leborulva)
Kegyelem, uram!
Az első fókát néked áldozom,
Mit elfogok, csak hallgass meg, s ne ronts el.
LUCIFER
Hát ahhoz a fókához mily jogod van,
Hogy éltével váltod meg a tiédet?
AZ ESZKIMÓ
Hogy bírok véle: hisz látom, körűlem
Miként eszi a férget fürge hal,
Halat a fóka, a fókát meg én.
LUCIFER
S a nagy szellem veled táplálkozik.
AZ ESZKIMÓ
Tudom, tudom, de a kicsíny időt,
Melyben mozogni hágy kegyelmesen,
Vásárolom meg véres áldozattal.
ÁDÁM
Mi gyáva nézlet!
LUCIFER
S mást tevél-e te?
Az a különbség csak közöttetek,
Hogy ő fókát, te embert áldozál
Az istenségnek, mellyet alkotál
Saját képedre, mint ez az övére.
AZ ESZKIMÓ
Látom, haragszol, és érzem, miért.
Ínségemben hogy fel mertem sohajtni
A nap jótékony istenéhez, aki
Nem kér, csak ád, ki ős regénk szerint
Itt is parancsolt egykor. – Óh, bocsáss meg,
S elátkozom örökre.
ÁDÁM
Ím, nagy Isten,
Tekints le és pirulj, mi nyomorult,
Akit remeknek alkotál, az ember!
AZ ESZKIMÓ
Nagyon haragszik társad, éhes ő is?
LUCIFER
Sőt, mert nem éhes, épp azért haragszik.
ÁDÁM
Mi helytelen faragsz rosz élceket!
LUCIFER
Igazság az, nem élc. Okoskodásod
A jóllakotté, míg itt társadé
Éhes gyomornak filozófiája.
Okokkal egymást meg nem győzitek,
De egyetérttek rögtön, hogyha te
Kiéhezél, vagy ő majd jóllakott.
Igen, igen, akármint képzelődöl,
Mindég az állat első bennetek,
És csak midőn ezt el birád csitítni,
Eszmél az ember, hogy nagy-gőgösen
Megvesse azt, mi első lényege. –
…
ÁDÁM
Sokan tengődtök-é még e vidéken?
AZ ESZKIMÓ
Sokan bizon, többen, mint ujjamon
Számíthatok. – Szomszédimat, igaz,
Agyonverém már mind, de hasztalan,
Mindég kerülnek újak; s oly kevés
A fókafaj. – Ha isten vagy, tegyed,
Könyörgök, hogy kevesb ember legyen,
S több fóka. –

Madách a Tragédiában, de más írásaiban is kiáll a szükséget szenvedő ember mellett, felmenti őt akár a bűnök alól is, ha a szegénység, a nélkülözés kényszere hatására cselekszik. Erről a sorozat következő részében (is) lesz szó.
A cikk illusztrációiról
Ebben a cikkben is (mint az előző részekben) a Madách-200 kiállítás anyagából válogattunk (a részleteket lásd az 1. rész végén).
Irodalom:
Győrffy Miklós: Elkallódott Madách-Kossuth vita (Irodalomtörténet, 50. évf. 1. sz., 1962., 152-159.o.)
Harsányi Zsolt: Ember,küzdj’…, Madách életének regénye (I. , II. , III.)
Madách Imre összes művei (Révai, Budapest, 1942)
Rakodczay Pál: Madách Imre élete és költészeteThe post Madách-200 – Madách gazdasági nézetei (3.1. rész) appeared first on Adó Online.