Hírek

Lám, nem oly rossz a nép, mint hirdetitek. A bűnök, melyekkel vádoljátok nem a nép, de az éhség bűnei.
(részlet a Krónika két pénzdarab sorsáról című elbeszélésből)
A cikksorozat előző részében a fiatal Madách Kossuth Lajossal és Dessewffy Emillel folytatott sajtóvitáiról volt szó, illetve a Tragédia családdal és tulajdonnal, valamint a megélhetéssel kapcsolatos gondolatait idéztük meg.

Kis ibolyák! – Vegyenek, uraim! – Illusztráció a Tragédia XI. London színéhez (AI-Midjourney, 2022)
Szegénység
A megélhetés témakörében is írtunk már a szegénységről. Ilyen volt az V. (Athéne) színben, amikor a felszabadított rabszolga gyermekei napi betevőjének biztosítása érdekében pénzért elárulja jótevőjét, vagy XI. (London) színben a koldusok egymás közti viaskodása. (Lásd ezeket a 3.1 részben.)
A felszabadított rabszolga esetében Éva (mint Miltiadész felesége, Lucia) felmenti a bűn alól Kriszposzt („megbocsájtok, hogyha éhezel”), mivel a nélkülözés felülírhatja a hálát.
Ezt a hozzáállást Madách más műveiben is kifejti, ennek legszebb példái (mondatai) a Krónika két pénzdarab sorsáról című elbeszélésében találhatóak. A következő kiemelt részek, mondatok a nyomor miatt elkövetett bűnről és büntetésről szólnak. Madách álláspontja egyértelmű: az éhező szegény által elkövetett bűn az éhség bűne, nem az emberé!

Az angyalfejeket test nélkül festik; nem csoda, ha jók maradnak. A gazdagnak sincs gyomrára gondja; és jó marad-é mind? A nép pedig éhezik, fejét elforgatják; és mégsem ördög. Lám, nem oly rossz a nép, mint hirdetitek. A bűnök, melyekkel vádoljátok nem a nép, de az éhség bűnei.
A pórt nem csatolja honához édes örök, neki sajátja nincs más, mint a sír.
Nem emeli keblét polgárerény; hajdúparancs alatt ki gyakorolja azt?
Viruló jólét, haladás számára csak súly, mint Atlasz vállára nehézkedő földgömb; ő csak adóját szenvedi.
A pórnak eszét, lelkét, vámpírként üli a setét; földi léte árnyának kiszakíták fényét.
Ő csak ezt tanulja az erkölcsből: ha pofon ütnek, tartsd más arcodat.
A jogból: van akasztófa.
A hitből: van pokol.
Az igazság drága, nem szegénynek való. De nem, van ingyen igazság is – ingyen akasztatunk.
Láttam lápos vidéket, messziről édennek tartanád, de fuss, kerüld ki mesze, mert élő teremtés nem jő ki belőle.
Első léptednél a föld inogni látszik; ijedve tovább lépsz, és lábad besüllyed; erővel rántod ki, míg másik mélyebben feneklik. Rémülten küzdesz minden erővel a szörnyű elem ellen, és minden erőlködésed mélyebben és mélyebben süllyeszt; míg fejed felett összecsap a haláltorkú láp.
Így van az ember a nyomorral.
Így van a nyomor a bűnnel.
Vajh, mi hívatlan vendég a szegény e földön! De rabszolga váltság nélkül nem hagyhatja el láncait. A szegény is, ha el akar búni az anyaföld ölébe: aranykulcs nyitja csak meg e zárt is.

A tehetős emberek ezt nehezen tudják felfogni is, mivel a sárga porért (aranyért) folytatott küzdelem náluk csak a meglévő vagyont növeli, nem szorul arra, hagy a napi betevőért bűnt kövessen el. A szegénynek legfeljebb a katonaság lehet a mentsége, feltéve, hogy életkora ehhez megfelelő.

Pénz mindent tehet. Minek a szegény, ha nem, hogy a gazdag bűnterhét is vállára vegye – azon sárga porért, mely a szegényt éh-haláltól menti meg, a gazdag kincshalmának legfeljebb súlyát növeli.
 
A magasb polgári osztályok embere, ha sorsa túlzsarolja, fellázad ellene, s szerez magának nyugtató halált. A pór megszokta a százféle nyűgöt, tűri éltét is, mint ős-fátumot, s ha ifjúsága erősebb nyomoránál: katona lesz.
Ki a kényelmet megszokta, nehéz annak azt nélkülözni. Visszaszerzésére odaadja az ördögnek lelkét.

Ercsei Lenke – Madách (terrakotta, 19×27 cm, 2022)
A pénz hatalma
A pénzre egészen a VIII. (Prága) színig csak egyetlen halvány utalást tartalmaz a Tragédia, mikor Athénban (V. szín) megvesztegetik a népet. Nem mellékes, hogy a korrupciónak két összeműködő szereplője van, mindkettőt elítéli Madách.

MÁSODIK A NÉPBŐL
Uram, rekedt vagyok, s kiáltani
Szeretnék.
MÁSODIK POLGÁR
Itt van, kend meg torkodat.
MÁSODIK A NÉPBŐL
Aztán mit mondjak?
MÁSODIK POLGÁR
Mondj halált fejére.

A pénz szó először tehát a prágai színben jelenik meg, és rögtön kiemelt szerepet is kap a színben a pénz, a vagyon hatalma. A gazdagságra, nemességre vonatkozó első figyelmeztetést Rudolf császártól kapja Kepler/Ádám:

RUDOLF
Nem halmozálak-é kegyekkel el,
Atyád, tudod jól, korcsmáros vala
S nemességed kétség fölül helyeztem,
Pedig bizony elég bajomba telt.
Fölemelélek trónomhoz, s csak így
Jutál Müller Borbála szép kezéhez.

János, nekem szükségem volna pénzre – Illusztráció a Tragédia VIII. Prága színéhez (AI-Midjourney, 2022)
De Müller Borbála – miközben titkos légyottban szervezkedik – pénzt követel Keplertől. A pénz előteremtése nem könnyű egy udvari csillagásznak, bizony a számára legalantasabb dolgokra is rákényszerül, miközben legszívesebben a magas tudományokkal foglalkozna.

ÉVA
János, nekem szükségem volna pénzre.
ÁDÁM
Egy fillérem sincs, mind elhordtad immár.
ÉVA
Örök szükséget tűrjek-é tehát?
Az udvarhölgyek pávaként ragyognak,
Szintúgy szégyellek köztük megjelenni.
Valóban, hogyha egy-egy udvaronc
Felém hajolva, mosolyogva mond,
Hogy a királyné köztük én vagyok,
Szégyenkezem miattad, aki a
Királynét így állítod udvarába.
ÁDÁM
Nem fáradok-e éjet és napot,
Elárulom tudásomat miattad,
Megfertőzöm, midőn haszontalan
Időjóslást, horoszkópot csinálok,
Eltitkolom, mit lelkem felfogott,
És hirdetem, mit jól tudok, hamis.
Pirulnom kell, mert rosszabbá levék,
Mint a szibillák, kik hivének abban,
Amit jósoltak, míg én nem hiszek.
De megteszem, hogy leljem kedvedet.
Hová teszem, mit bűndijul kapok?
Hisz nékem nem kell semmi a világon,
Csak az éj és tündöklő csillaga,
Csak a szférák titkos harmóniája
Tiéd a többi.
Ámde ládd, ha a
Császár pénztára többnyire üres
Sok kérelemre rendetlen fizetnek.
Tiéd lesz most is, mit reggel kapok,
S te hálátlan vagy, ládd, ez fáj nekem.
ÉVA
Szememre hányod, hogy mit áldozasz,
S nem áldozék-e én is eleget,
Miattad? én, nemes háznak leánya,
Midőn kétséges rangodhoz csatoltam
Jövőmet, és nem általam jutál-e
Jobb társaságba? Hálátlan, tagadd el.
…
ÉVA
Jó éjt – reggelre ne feledd a pénzt.

A prágai színben jelenik meg leghangsúlyosabban Madách és felesége, Fráter Erzsébet kisiklott kapcsolata. Igaz, hogy 1854-ben elváltak, de azt követően is többször találkoztak, leveleztek egymással. Fráter Erzsébet utoljára Madách halála előtt két hónappal is még levelet írt volt férjének.
Madách a prágai színben „felmenti” feleségét az ellene elkövetettek alól, a nőt felmagasztalja, miként tette ezt Madách egész életében és minden nőkkel való kapcsolatában. (Ez alól van egy fontos kivétel, az akadémiai székfoglaló beszéde nem volt szerencsés, később emiatt Veres Pálné levélben szemrehányást tett Madáchnak, aki bocsánatot kért sértő szavaiért.)
A nő „felmentését” Ádám VIII. (első prágai) színben elmondott szavai tükrözik, amire Éva szavai ráerősítenek a X. (második prágai) színben:

ÁDÁM
Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.
…
ÉVA
Óh, jaj, ti addig gúnyoljátok a nőt,
Míg szűz erénye ősi hagyományát
Előitéletként ledobja, s akkor
Kicsínyelő mosollyal nézitek
Önbűnötöknek aljas eszközéül.

Kepler mindent megtesz, hogy felesége óhaját teljesítse, utasítja famulusát (Lucifert), hogy az akkor már tudománytalannak tekintett horoszkópokat készítse el:

ÁDÁM
Hej, famulus!
LUCIFER
Parancsolsz, mesterem?
ÁDÁM
Időjóslatra és nativitásra
Vagyon szükségem, készíts íziben.
LUCIFER
Természetes, csillámlót, fényeset;
Ki venne pénzeért rideg valót.
ÁDÁM
De ne olyant, mely szinte képtelen.
LUCIFER
Olyat nem is bírnék tán feltalálni,
Min megbotránkoznának a szülők,
Nem messiás-é minden újszülött,
Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak,
S csak későbben fejlik szokott pimasszá.

Lucifer ismét velősen fogalmaz: a pénzért meg kell küzdeni, aztán a valóság majd egészen más is lehet.
Szabad verseny
Az ember tragédiájának leghosszabb, legbonyolultabb színe a XI., londoni szín. Nem egy-két történetet tartalmaz, hanem sok mozaikot, amelyben Madách saját korának társadalombírálata jelenik meg.
Ez a kor a szabad verseny kora, amikor „ember embernek farkasa”, a kíméletlen haszonszerzés mellett a lehangoló nyomor is uralkodik. A szép elv, a verseny szabadsága csak kívülről, távolról tetszetős, de ha ezt meg kell tapasztalni, akkor kiderülnek árnyoldalai is. A londoni vásárba megérkezve erre hívja fel Ádám figyelmét Lucifer:

ÁDÁM
Ez az, ez az, miért mindég epedtem,
Pályám mindeddig tömkeleg vala,
Az élet áll most teljesen előttem,
Mi szép, mi buzdító versenydala.
LUCIFER
Szép a magasból, mint a templomének,
Bármily rekedt hang, jajszó és sohaj
Dallamba olvad össze, míg fölér.
Így hallja azt az Isten is, azért
Hiszi, hogy jól csinálta e világot.
De odalent másképpen hallanók,
Hol közbeszól a szív verése is.

Mindent csak pénzért lehet megszerezni. Már a szín elején is kétszer utasítják el Ádámot és Lucifert az ingyen élvezetektől. A bábjátékos és a vendéglős is elzavarja őket:

A BÁBJÁTÉKOS
Mit foglaljátok ezt a jó helyet,
Te, jómadár, csak az mulattat ingyen,
Ki életunt, s felkötteti magát.
 
A KORCSMÁROS
Uram, mivel szolgáljak?
ÁDÁM
Semmivel.
A KORCSMÁROS
El hát padomról, semmiháziak.
Azt vélitek tán, a pénzt csak lopom,
Vagy gyermekem s nőm koldusbotra termett.

A bábjátékos – Illusztráció a Tragédia XI. London színéhez (Gulicska Lőrinc ‘egyvonalas’ grafikája, 2022)
Londonban az érzelmek, a művészet is áruvá válik. Erre jó példa hogy Ádám nincstelenként még szóba sem tud állni Évával, de mihelyst vagyonosnak tűnik, fogadják hódolatát. Ebben a pénzsóvár cigányasszony is közreműködik (itt nem idézzük be a párbeszédeket).
A mesterlegények a sok munkára, kizsákmányolásra panaszkodnak, bánatukat, fáradtságukat az italba ölik; az ínségében gyilkos munkást nem elítélik, hanem sorstársukként említik:

ELSŐ MUNKÁS
A gépek, mondom, ördög művei:
Szánktól ragadják a kenyeret el.
MÁSODIK MUNKÁS
Csak az ital maradjon, elfeledjük.
ELSŐ MUNKÁS
A dús meg – ördög, vérünk szíja ki.
Most jőne csak! hadd küldeném pokolba.
Több példa kéne, mint a múltkori.
HARMADIK MUNKÁS
Mit nyernél véle. Már ma függni fog.
Sorsunk meg, mint előbb, csak úgy forog.
MÁSODIK MUNKÁS
Bolond beszédek, jőjön hát az a dús,
Nem vétek néki, mellém ültetem,
Lássuk, ki az úr, és ki tud mulatni.

De a gyárosok is elégedetlenek. A munkások nyomorával, követeléseivel szemben érzéketlenek, helyette a kizsákmányolás fokozásával a munkaidő növelésével akarják a lázongást megtörni:

ELSŐ GYÁROS
Hiába, a versenyt nem állhatom,
Mindenki az olcsóbb után eseng,
Árum jóságát kell megvesztegetnem.
MÁSODIK GYÁROS
A munka bérét kell csökkenteni.
ELSŐ GYÁROS
Azt nem lehet, most is lázonganak,
Hogy meg nem bírnak élni, a kutyák,
S van is tán a panaszban egy kicsi,
De hát ki mondja, hogy nősüljenek,
Ki mondja, hogy hat gyermekök legyen.
MÁSODIK GYÁROS
Erősebben kell hát befogni őket,
Dolgozzanak fél éjjel gyárainkban,
Elég pihenni a másik fele,
Kinek álmodni úgysem célszerű.

A szín végén a haláltánc jelenet csak felfokozza azt a hangulatot, hogy szinte mindenki elégedetlen a sorsával, a sírt tekintik megváltásnak.
Ádám záró gondolatai Madách véleményét tükrözik a szabad versenyes kapitalizmus koráról:

ÁDÁM
Ismét csalódtam, azt hivém, elég
Ledönteni a múltnak rémeit,
S szabad versenyt szerezni az erőknek.
Kilöktem a gépből egy főcsavart,
Mely összetartá, a kegyeletet,
S pótolni elmulasztám más erősbbel.
Mi verseny ez, hol egyik kardosan
Áll a mezetlen ellennek szemében,
Mi függetlenség, száz hol éhezik,
Ha az egyes jármába nem hajol.
Kutyáknak harca ez egy konc felett.

Kutyáknak harca ez egy konc felett – Illusztráció a Tragédia XI. London színéhez (AI-Midjourney, 2022)
Madách olvasottságát mutatja, hogy a (vad)kapitalizmus jelenségeit hitelesen meg tudta fogalmazni, illetve azokról kritikus véleményt is tudott mondani. Ahhoz, hogy a kizsákmányolás szintje ne legyen elfogadhatatlanul magas, már az állami szerepvállalásnak is meg kell jelennie. Erről a következő részben lesz szó.
A cikk illusztrációiról
Ebben a cikkben is (mint az előző részekben) a Madách-200 kiállítás anyagából válogattunk (a részleteket lásd az 1. rész végén).
Irodalom:
Harsányi Zsolt: Ember,küzdj’…, Madách életének regénye (I. , II. , III.)
Madách Imre összes művei (Révai, Budapest, 1942)
Rakodczay Pál: Madách Imre élete és költészeteThe post Madách-200 – Madách gazdasági nézetei (3.2. rész) appeared first on Adó Online.