Hírek

Releváns jogszabály:
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

1. Az ingatlanként történő azonosítás követelményei ​
A mobilházak, valamint a lakó- és irodakonténerek használatára és hasznosítására irányuló ügyleteket terhelő áfakötelezettség megítélésével összefüggésben elsődlegesen azt kell megvizsgálni, hogy az azok tárgyát képező kérdéses mobilházak, valamint lakó- és irodakonténerek a kialakításukat és a funkciójukat tekintve az áfatörvény alkalmazásában ingatlannak, illetve lakóingatlannak minősülnek-e vagy sem.
Az áfatörvény nem tartalmaz az ingatlan fogalmára vonatkozó általános definíciót, hanem csak bizonyos ügyletek és egyes adókötelezettségek esetében, kifejezetten az azokra vonatkozó különös szabályokban határozza meg, hogy az adott ügylet, illetve adókötelezettség tárgyát milyen jellegű ingatlanok képezik. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 259. § 12. pontjában meghatározott lakóingatlan fogalma szerint a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan minősül lakóingatlannak, ugyanakkor nem tekintendő lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség, különösen a garázs, a műhely, az üzlet és a gazdasági épület, még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült.
Az ingatlanok meghatározása, illetve az azokkal kapcsolatosan felmerülő áfakötelezettségek megállapítása szempontjából az áfatörvény rendelkezéseit a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvben (a továbbiakban: Héa-irányelv), valamint a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló 2011. március 15-i 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletben (a továbbiakban: Héa-vhr.) foglalt szabályok figyelembevételével kell alkalmazni. A Héa-irányelv ingatlanokra vonatkozó rendelkezéseit többek között a Héa-vhr. 13/b. cikk a)–d) pontjában foglaltak szerint kell értelmezni, vagyis ingatlannak kell tekinteni
a) a föld bármely meghatározott területét, akár a földfelszínen vagy a földfelszín alatt, amely tulajdonjog tárgyát képezheti és amely birtokba vehető;
b) bármely épületet vagy építményt, amely tengerszint fölött vagy alatt a földhöz vagy a földbe rögzített, és amelyet nem lehet könnyen lebontani vagy elmozdítani;
c) az épület vagy építmény szerves részét alkotó bármely olyan alkotóelemet, amelyet már beépítettek, és amely nélkül az épület vagy az építmény nincs befejezve, mint például az ajtók, ablakok, tetők, lépcsők és liftek;
d) az épületbe vagy építménybe állandó jelleggel beépített bármely olyan alkotóelemet, felszerelést vagy gépet, amely az épület vagy építmény lerombolása vagy megváltoztatása nélkül nem távolítható el.
Az áfatörvény és a Héa-vhr. hivatkozott rendelkezéseinek a figyelembevételével az áfatörvény alkalmazásában elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szerinti földet és épületet, valamint a Magyar Építészetről szóló 2023. évi C. törvény (a továbbiakban: Mép. tv.) 16. §-ának 34., 42. és 94. pontja szerinti építményt, épületet, illetve műtárgyat kell ingatlannak tekinteni. A Mép. tv. 16. § 34. pontja alapján építménynek minősül az építési tevékenységgel létrehozott, vagy késztermékként az építési helyszínre szállított, – rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül – minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre. A Mép. tv. 16. § 42. pontja kimondja, hogy az épület olyan építmény, amely szerkezeteivel fedett teret, helyiséget vagy ezek együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés vagy rendeltetésével összefüggő tevékenység céljából.
A Kúria a mobilházak ingatlanként történő minősítésére vonatkozóan egyrészt a Kfv.III.37.322/2013/5. sz. döntésében, másrészt pedig Kfv.III.37.192/2014/6. sz. döntésében fejtette ki az álláspontját. A Kfv.III.37.322/2013/5. sz. döntése értelmében a mobilháznak az egyébként görgethető (de vontatásra nem alkalmas) kerekei csak a telken belüli elhelyezését könnyítik meg, de mivel a mobilház az ingatlannal (telekkel) az állandóra bekötött közművek és kitámasztások folytán tartósan egybe van építve, épületnek számít. A Kfv.III.37.192/2014/6. sz. döntés szerint a mobilház talajhoz kötöttsége igazolható, tekintet nélkül arra, hogy nem betonalapokon, hanem pontalapokon áll. A pontalap ugyanis alapozásnak számít. Ebből következően a mobilház építménynek, ezen belül épületnek minősül.
Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a mobilházak, valamint a lakó- és irodakonténerek a műszaki és a fizikai jellemzőik alapján igen különbözőek lehetnek, az áfakötelezettség szempontjából minden ügylet esetében egyedileg kell megvizsgálni a Héa-vhr.-ben, az áfatörvényben, valamint a Mép. tv.-ben meghatározott követelményeket, vagyis önmagában az adott ház- vagy konténertípus megnevezéséből kiindulva nem lehet általános következtetéseket levonni.
Általánosságban elmondható, hogy a telepítésük érdekében az adott földterületen komolyabb alapozási munkálatokat, illetve tereprendezést igénylő, valamint a fizikai, technikai értelemben és költségteher szempontból nehezen (azaz nem könnyen) elbontható, elmozdítható, fejlett műszaki szintet képviselő mobilházak jellemzően ingatlanoknak minősülnek, ugyanakkor az egyszerű, könnyen szállítható, alapozást nem igénylő és ezáltal könnyen elbontható, elmozdítható lakókonténerek jellemzően nem azonosíthatók ingatlanokként.
2. Mobilházak és lakókonténerek értékesítése és telepítése kapcsán felmerülő áfakötelezettség
Egy belföldi áfaalany társaság életvitelszerű ott-tartózkodásra alkalmas mobilházakat és lakókonténereket értékesít és a megrendelői igényeinek megfelelően Magyarországon, Ausztriában és Szlovákiában a fenti mobilházaknak és lakókonténereknek a tereprendezés és a közművekhez történő csatlakoztatás útján történő telepítését is elvégzi. Emellett a társaság olyan ügyleteknek a teljesítését is vállalja, amelyek keretében az ügyfelei által más adóalanyoktól vásárolt és már leszállított mobilházaknak és lakókonténerek a helyszíni telepítését végzi el.
Kérdésként merül fel, hogy a társság által teljesített fenti ügyletek az áfatörvény alkalmazásában
– ingatlan, illetve lakóingatlan értékesítésének vagy fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termék értékesítésének minősülnek, valamint
– az 5%-os kedvezményes adómértékkel, vagy a 27%-os általános adómértékkel adóznak, továbbá
– az áfatörvény általános szabályai szerinti „egyenes adózás” vagy az ún. „fordított adózás” alá tartoznak.
2.1. A vonatkozó jogszabályi háttér
A példaesetben ismertetett ügyletek esetében elsődlegesen azt kell megállapítani, hogy azok jellegüket és a tartalmukat tekintve az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése vagy az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítéseknek, vagy az Áfa tv. 13. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatásnyújtásoknak minősülnek. Ezt követően azt kell meghatározni, hogy a fenti ügyletek termék értékesítéseként, illetve fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termék értékesítéseként vagy ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásnyújtásként valósulnak-e meg és ez utóbbi minőségeikben az Áfa tv. 25. §-a, valamint az Áfa tv. 32. §-a, továbbá az Áfa tv. 39. § (1) és (2) bekezdése alapján melyik államban teljesülnek. Végül a belföldi teljesítési helyű ügyletek esetében az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) alpontja, valamint az Áfa tv. 82. § (2) bekezdése és a 3. számú melléklet I. rész 51. pontja, továbbá az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés a) és b) pontja és a (3) bekezdés alapján meg kell vizsgálni az 5%-os kedvezményes adómérték és a „fordított adózás” alkalmazásának a feltételeit.
2.1.1. Az ügylet jellege
Az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése termék értékesítésének nevesíti egyrészt a birtokba vehető dolgoknak az olyan módon megvalósuló átengedését, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, másrészt pedig minden olyan más ügyletet, amely a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából a fenti joghatást eredményezi. Az Áfa tv. 10. § d) pontja termék értékesítésének minősíti azokat az ügyleteket, amelyek építési-szerelési munkával létrehozott, ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlanoknak a jogosultak részére történő átadására irányulnak, függetlenül attól, hogy a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta-e rendelkezésre, vagy sem. Az áfatörvény az építési-szerelési munka fogalmát nem határozza meg, ezért az Áfa tv. 10. § d) pontjának alkalmazása szempontjából építési-szerelési munka alatt a nyelvtani, illetve köznapi értelemben vett olyan építési és szerelési munkálatok értendők – a technológiai szerelést is ideértve –, amelyek az ingatlan létrehozására, illetve elkészítésére irányulnak. Az Áfa tv. 10. § d) pontjában előírt, az ügylet tárgyát képező ingatlannak az ingatlan-nyilvántartásban történő bejegyzésére vonatkozó feltétel abban az esetben is fennáll, ha az adott ingatlan létrehozatalára az ingatlan-nyilvántartásban nem tény- vagy jogbejegyzéssel, hanem bármilyen más módon történik utalás, például az ingatlant az ingatlan-nyilvántartási térképen feltüntetik. Az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti ügyletek esetében ki kell emelni, hogy azok nem egy adott – akár az ingatlan egészének a létrehozását eredményező – munkának, illetve munkafolyamatnak az elvégzésére, hanem a jogosultak által megrendelt, újonnan létrehozott ingatlanoknak a jogosultak részére történő átadására irányulnak. Az Áfa tv. 13. § (1) bekezdése szolgáltatás nyújtásának minősít bármely olyan ügyletet, amely az áfatörvény alkalmazásában nem tekinthető termék értékesítésének.
2.1.2. A teljesítés helye
Az Áfa tv. 25. §-ában foglalt, a termékértékesítések teljesítési helyére vonatkozó főszabály kimondja, hogy abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van.
A fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékek értékesítésére irányuló ügyletek megvalósulásának sajátos körülményeit az Áfa tv. 32. §-a tartalmazza, amely a fenti ügyletek, mint áfatörvény szerinti termékértékesítések esetében a teljesítési hely megállapítására vonatozóan különös szabály alkalmazását írja elő. Az Áfa tv. 32. §-a szerinti különös teljesítési hely szabály alá azok a speciális termékértékesítések tartoznak, amelyek keretében az adott termék, mint birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése mellett a terméknek
– egyrészt a beszerző, az értékesítő vagy a javukra eljáró más személy, szervezet által végzett küldeményként történő feladása vagy elfuvarozása,
– másrészt pedig az értékesítő vagy a javára eljáró más személy, szervezet által próbaüzemmel kísérve vagy anélkül elvégzett fel- vagy összeszerelése, illetve üzembe helyezése
valósul meg. Amennyiben a fenti feltételek nem teljesülnek maradéktalanul, illetve azok közül bármelyik nem képezi tárgyát az értékesítő és a beszerző közötti polgári jogi szerződésnek, megállapodásnak és ezáltal nem képezi elemét az áfatörvény szerinti teljesítésnek, úgy az adott ügylet az áfatörvény alkalmazásában nem minősíthető fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék értékesítésének.
Általánosságban elmondható, hogy a termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások együttes teljesítésével megvalósuló ügyleteknek a fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termék értékesítéseként történő minősítése szempontjából elsődlegesen a kérdéses ügyletek jellegadó tartalmát kell figyelembe venni, vagyis az adott ügylet teljesítését szabályozó polgári jogi szerződésben, megállapodásban foglalt jogok és kötelezettségek alapján meg kell állapítani azt, hogy az ügylet Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésnek vagy az Áfa tv. 13. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatásnyújtásnak tekinthető. Tehát a kérdéses ügyletek esetében azt kell megvizsgálni, hogy a teljesítésre kötelezett fél pontosan mire vállal kötelezettséget,
– egy vagy több dolognak, illetve terméknek a megrendelő részére történő, bizonyos kapcsolódó szolgáltatások (például fuvarozás és szerelés) teljesítése mellett megvalósuló átadására, illetve értékesítésére; vagy
– egy bizonyos állapot, eredmény megvalósítását, illetve elérését célzó szolgáltatás nyújtására, amely szükségszerűen különféle termékeknek a legyártásával és a megrendelő részére történő átadásával jár együtt.
Ha az adott ügylet a jellegadó tartalma alapján termék értékesítéseként azonosítható, akkor az Áfa tv. 32. §-ában meghatározott feltételek fennállásától függően minősíthető fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termék értékesítésének. Amennyiben azonban az ügylet a jellegadó tartalma alapján szolgáltatás nyújtásaként azonosítható, akkor a fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termék értékesítéseként történő minősítés fel sem merülhet. Az Áfa tv. 32. §-a értelmében a fenti feltételeknek megfelelő és ezáltal fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termék értékesítéseként azonosítható ügyletek, mint áfatörvény szerinti termékértékesítések teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol az adott termék fel- vagy összeszerelése, illetőleg üzembe helyezése történik.
Az Áfa tv. 39. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van, emellett az Áfa tv. 39. § (2) bekezdése példálózó – azaz nem taxatív – felsorolást adva ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásként nevesíti az ingatlanközvetítői- és szakértői szolgáltatásokat, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásokat, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedését, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatásokat.
A Héa-irányelv 47. cikke értelmében az ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásnyújtás – ideértve az ingatlanügynökök és szakértők szolgáltatásait, a szálláshelyadási szolgáltatást a szállodaiparban és a hasonló kereskedelmi ágazatokban, mint például a nyári táborhelyek vagy a kempingek, az ingatlan használati jogának biztosítását, valamint az építési munkák előkészítésére vagy összehangolására irányuló szolgáltatásokat, mint például az építészek és építéskivitelező cégek munkái – esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan fekszik. Az Áfa tv. 39. § (1) és (2) bekezdése szerinti teljesítési hely szabályok a Héa-irányelv 47. cikk előírásaival harmonizálnak.
A Héa-vhr. 31a. cikk (1) bekezdés a) és b) pontja alapján csak az ingatlanokkal kellőképpen közvetlen kapcsolatban álló szolgáltatások minősíthetők a Héa-irányelv 47. cikke szerinti ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásnyújtásoknak. Egy adott szolgáltatás abban az esetben tekintendő az ingatlannal kellőképpen közvetlen kapcsolatban állónak, ha
– a szolgáltatás az ingatlanból ered és az ingatlan a szolgáltatás alkotóeleme, valamint a nyújtott szolgáltatás szempontjából központi és nélkülözhetetlen szerepet tölt be; vagy
– a szolgáltatást az ingatlan érdekében vagy arra irányulva nyújtják, és célja az ingatlan fizikai vagy jogi helyzetének a megváltoztatása.
A Héa-vhr. 31a. cikk (2) bekezdés a)–q) pontjai a Héa-vhr. 31a. cikk (1) bekezdés szerinti, ingatlannal kellőképpen közvetlen kapcsolatban álló szolgáltatások egy részét – nem taxatív felsorolás keretében – külön nevesítik, a Héa-vhr. 31a. cikk (3) bekezdés a)–h) pontjai pedig egyes szolgáltatásokat kizárnak a fenti szolgáltatások köréből.
Az Áfa tv. 39. § (2) bekezdése szerinti felsorolásban szereplő szolgáltatások, valamint a Héa-vhr. 31a. cikk (2) bekezdés a)–q) pontjai által külön nevesített szolgáltatások már eleve ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásoknak, illetve az ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásnyújtásoknak minősülnek. A fenti szolgáltatások közül a Héa-vhr. 31a. cikk (2) bekezdés a)–d) pontja szerinti szolgáltatások a jellegük és a tartalmuk alapján az ingatlanok létrehozásával kapcsolatos alábbi tevékenységekként azonosíthatók:
– egy meghatározott telekre szánt épület vagy épületrész terveinek elkészítése, tekintet nélkül arra, hogy az épület megépül-e;
– az építésfelügyeleti vagy biztonsági szolgáltatások nyújtása;
– az épület adott földterületen történő megépítése, valamint az épületen vagy az épület részein végzett építési és bontási munkák;
– az adott földterületen állandó szerkezetek építése, valamint állandó szerkezeteken, például gáz, víz, szennyvíz és hasonló csővezeték-rendszeren végzett építési és bontási munkák.
Az Áfa tv. 32. §-ának alkalmazásával összefüggésben kérdésként merül fel, hogy annak rendelkezései a teljesítési hely megállapítása szempontjából milyen módon viszonyulnak az ingatlanokhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozóan az Áfa tv. 39. § (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott különös teljesítési hely szabályhoz.
Általánosságban elmondható, hogy az egyes ügyleteknek a fenti feltételek szerint történő minősítése szempontjából a műszaki megvalósítás egyedi (konkrét) körülményei a relevánsak, tekintettel arra, hogy ez utóbbi körülmények ismeretében állapítható meg az, hogy a kérdéses ügylet megfelel-e a vonatkozó jogszabályokban meghatározott feltételeknek (például az annak keretében kiépített vagy beszerelt berendezések, hálózatok vagy gépek az adott ingatlan részének, alkotórészének minősíthetők-e vagy sem).
Ahogyan arra a fentiekben már utaltunk, a termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások együttes teljesítésével megvalósuló ügyleteknek a fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termékek értékesítéseként történő azonosítása szempontjából a kérdéses ügyletek jellegadó tartalma az irányadó. A fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termékek értékesítésére irányuló ügyletek a jellegük és a tartalmuk alapján számos azonosságot mutatnak az ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokkal azon oknál fogva, hogy a különféle termékek fel- vagy összeszerelése gyakran eredményez változásokat egy adott, konkrét ingatlan, illetve épület, építmény fizikai állapotában, valamint a fel- vagy összeszerelés, mint tevékenység az adott ügyleten belül szolgáltatás elemeként valósul meg. Ebből következően a fenti ügyleteknek az azonosítása, illetve egymástól való elhatárolása és ezáltal az Áfa tv. 32. § és 39. §-a szerinti teljesítési hely szabályoknak az alkalmazása szempontjából az ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásoknak az előzőekben ismertetett sajátosságaira kiemelt figyelmet kell fordítani. Az ingatlanok, illetve építmények, épületek fizikai állapotára kiható, különféle termékek fel- vagy összeszerelésére irányuló tevékenységek önmagukban jellemzően ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokként azonosíthatók, ugyanakkor, ha az adott ügylet keretében a termék átadása, átruházása is megvalósul, akkor a kérdéses ügylet jellege és tartalmi elemi alapján kell eldönteni azt, hogy az ügylet az Áfa tv. 32. § és 39. §-a alkalmazásában szolgáltatásnyújtásnak, illetve ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásnak, vagy termékértékesítésnek, illetve fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termék értékesítésének minősül.
2.1.3. Az adó mértéke és az adófizetési kötelezettség alanya
Az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja, illetve ja) alpontja értelmében mentes az adó alól a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg.
Az Áfa tv. 82. § (2) bekezdésének, valamint a 3. számú melléklet I. rész 51. pontjának jelenleg hatályos rendelkezései értelmében kedvezményes 5%-os adómértéket kell alkalmazni többek között az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) alpontja alá tartozó, 300 négyzetmétert meg nem haladó összes hasznos alapterületű egylakásos lakóingatlannak az értékesítésére irányuló ügyletek esetében. Az Áfa tv. 259. § 13/A. pontja alapján az áfatörvény alkalmazásában összes hasznos alapterület alatt a településrendezési és építési követelmények alapszabályzatáról szóló 280/2024. (IX. 30.) Korm. rendelet 5. § 35. és 114. pontjai és a Mép. tv. 16. § 56. és 99. pontjai által meghatározott alapterületet kell érteni. Az 5%-os kedvezményes adókulcs alá többek között a fenti feltételeknek megfelelő beépítés alatt álló lakóingatlanoknak az értékesítésére irányuló, az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése és az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítésekként megvalósuló ügyletek tartoznak.
Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy az adót a termék beszerzője fizeti az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítések esetében. Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjának 2024. január 1-jétől hatályos rendelkezései alapján az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, az ingatlan bontással történő megszüntetésére és rendeltetésének megváltoztatására (a továbbiakban együtt: ingatlanra vonatkozó tevékenység) irányul, feltéve, hogy az ingatlanra vonatkozó tevékenység hatósági engedélyhez vagy hatósághoz történő bejelentéshez kötött, amelyről a szolgáltatás adóalany igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának, azzal, hogy ha a hatósági engedély vagy hatósághoz történő bejelentés a szolgáltatásnyújtó által végzett, ingatlanra vonatkozó tevékenységhez kapcsolódik, a nyilatkozattétel az utóbbit terheli a szolgáltatás adóalany igénybevevője felé. Az Áfa tv. 142. § (3) bekezdés a) és b) pontja alapján az Áfa tv. 142. § (1) bekezdése szerinti „fordított adózás” kizárólag akkor alkalmazható, ha az adott ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany és egyiküknek sincs olyan, áfatörvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle áfa fizetése ne lenne követelhető.
Boda Péter cikkében, amely az Áfa-kalauz 2026/3-as számában jelent meg, további példák mellett olvashat még arról, miként kell gyakorolni az adólevonási jogot mobilházak és lakókonténerek esetében.