Hírek

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 7. §-a szerint az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán történt vagyonszerzés. Az Itv. 8. § (1) bekezdése szerint az öröklési illeték tárgya: az örökség – ideértve a haszonélvezeti jog megváltását is –, a hagyomány, a meghagyás alapján történő vagyonszerzés, a kötelesrész szerzése, továbbá a halál esetére szóló ajándékozás.

Az Itv. 10. § (1) bekezdése szerint annak a terhére, aki a megnyílt hagyatékból rá eső örökséget vagy egy részét a hagyatéki eljárás során más örökösnek ingyen átengedi, az átengedett rész után öröklési illetéket kiszabni nem lehet. Az így átengedett örökséget vagy egy részét megszerző más örökös úgy fizeti az öröklési illetéket, mintha a hagyaték közvetlenül az örökhagyóról szállt volna rá. Ha az átengedés visszteher fejében történik, az örökös terhére öröklési, az örökrészt megszerző terhére pedig visszterhes vagyonátruházási illetéket kell kiszabni.
Az öröklési illeték mértékéről az Itv. 12. § (1)–(2) bekezdései rendelkeznek. E szerint az öröklési illeték általános mértéke – ha e törvény másként nem rendelkezik – az egy-egy örökösnek, hagyományosnak juttatott örökség tiszta értéke után 18 százalék. A lakástulajdon és a lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog ingyenes szerzése esetén az öröklési és ajándékozási illeték mértéke 9 százalék.
Lényeges továbbá, hogy az Itv. 16. § (1) bekezdés i), illetve j) pontja szerint öröklési illeték alól akkor mentesül az örökös által megszerzett örökrész, ha az örökös az örökhagyó egyenesági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is), túlélő házastársa vagy testvére. (Egyenesági rokonok alatt azokat értjük, akik egymástól származnak.) Tehát a hagyatéki eljárás során más örökös javára átengedett örökség, továbbá a hagyatéki osztályos egyezség keretében átengedett örökrész után az örökséget (örökrészt) ingyenesen átengedő örökös terhére nem lehet öröklési illetéket megállapítani. A törvény tehát itt figyelembe veszi, hogy az örökös vagyona végső soron nem gyarapodott. Az örökrészt ténylegesen megszerző természetesen úgy fizeti az öröklési illetéket, mintha közvetlenül az örökhagyó után örökölt volna.
Egészen más a helyzet azonban akkor, ha az átengedés ellenérték fejében történt. Ilyenkor az örökös vagyona gyarapszik, az örökségnek ellenérték fejében való átengedését ezért úgy kell tekintenünk, mintha a hagyaték értékesítésre kerülne. Ezt a konstrukciót a jogszabály is – a valóságnak megfelelően – két vagyonszerzésnek fogja fel. Ezért egyfelől az átengedő örökösnek meg kell fizetnie az öröklési illetéket (mivel ténylegesen megszerezte a vagyont, azaz a vagyona gyarapodott), másfelől pedig annak az örökösnek, aki az örökrészt ellenszolgáltatás fejében átveszi, visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetnie.
A leírtak szerint a kilenc személy ingyenesen mond le egy unokatestvér javára. Ebben az esetben azoknak, akik átengedik az örökségüket, illetékfizetési kötelezettségük nem keletkezik. Ugyanakkor azt a magánszemélyt, aki végül az örökségben részesül, attól függően terheli öröklési illetékfizetési kötelezettség, hogy milyen rokonsági kapcsolat fűzte az örökhagyóhoz. (Tehát nem az átengedőkkel való rokoni kapcsolatot kell vizsgálni.) Ha a ténylegesen öröklő személy az elhunyt nagybácsitól vagy az elhunyt nagynénitől szerez így örökséget, akkor a lakóingatlan tiszta értéke után a 9 százalékos mértékű öröklési illetéket meg kell fizetnie.
A kérdés és a válasz az Adó szaklap 2026/1-2-es számában jelent meg.