Hírek

Releváns jogszabályok:
– 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
– 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

Sokan döntenek arról, hogy visszatérnek a munkába gyermeknevelési ellátásuk letelte miatt, vagy az ellátás igénybevétele mellett, és rövidebb, vagy hosszabb ideig részmunkaidőben kívánnak dolgozni.
Erre a lehetőséget az biztosítja, hogy a gyermeknevelés és a munkavégzés összehangolhatósága érdekében a gyermek négyéves koráig, három, vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén a gyermek hat éves koráig a munkavállaló kérésére a munkáltató köteles a munkaszerződést az általános teljes napi munkaidő (nyolc óra) felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani, azaz köteles a részmunkaidős foglalkoztatást lehetővé tenni. (lásd: a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 61.§ (3) bekezdését)
További lehetőség is segíti a munkavállaló helyzetét, mert a gyermek nyolc éves koráig kérhető a részmunkaidőben való foglalkoztatás.
Ez utóbbi kedvezmény a gondozást végző munkavállalót is megilleti. (lásd: a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 63.§ (4) bekezdését)
Gondozást végző az a munkavállaló, aki súlyos egészségi okból, és jelentős gondozásra vagy támogatásra szoruló hozzátartozójának, vagy a munkavállalóval közös háztartásban élő személynek személyes gondozást vagy támogatást nyújt. (lásd: a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 294.§ (1) bekezdés n) pontját)
A részmunkaidőre irányuló munkavállalói döntéshez nézzük meg, hogy a részmunkaidőben töltött idő hogyan számít majd be a nyugdíjra jogosító szolgálati időbe, illetve a nyugdíj összegének meghatározásához.
Az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő hosszától, és a nyugdíj alapjául szolgáló, nyugdíj járulék köteles keresetektől függ. (Nyugdíj járulék alatt 2020. július 1-jétől a társadalombiztosítási járulékot is értjük.)
Az öregségi teljes nyugdíjra való jogosultsághoz ugyan elegendő húsz év szolgálati idő, a nyugdíj összegénél azonban egyik fontos meghatározó tényező a szolgálati idő hossza. Így komoly jelentősége van annak, hogy hány év szolgálati idő alapján kerül sor a nyugdíj összegének kiszámítására.
Például: Abban az esetben, ha a nyugdíjkorhatárt betöltött személy éppen csak húsz év szolgálati idővel rendelkezik, a nyugdíj összege az alapjául szolgáló havi átlagkereset ötvenhárom százaléka lesz.
Amennyiben ez a személy negyven év szolgálati idővel rendelkezik, a nyugdíj összege az alapjául szolgáló havi átlagkeresetnek már nyolcvan százaléka lesz, és minden további szolgálati idő év után további két-két százalékkal nő ez a mérték, mely növekedés egészen a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset száz százalékáig terjedhet.
Nézzük meg, hogy részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén mi történik a szolgálati idővel.
Ha a részmunkaidőben való foglalkoztatásnál a kereset eléri a minimálbér összegét, a nyugdíj szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kereset alapjául szolgáló munkavégzés nem teljes munkaidőben történik.
Abban az esetben azonban, ha a nyugdíj járulék alapjául szolgáló kereset nem éri el a minimálbér összegét, már más a helyzet.
A szolgálati idő hossza ugyanis a nyugdíjnál két ponton is lényeges tényező, egyrészt a nyugdíj jogosultságnál (azaz kaphat-e nyugdíjat a személy), másrészt a nyugdíj mértékénél (azaz mekkora lesz a nyugdíj összege).
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 39.§-ában foglaltak szerint, ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében (például munkaviszonyban) elért nyugdíjjárulék alapját képező keresete nem éri el a minimálbér összegét, akkor az időtartamot eltérően kell kezelni a nyugdíj jogosultság és a nyugdíj mértéke szempontjából, azaz érvényesül az arányos szolgálati idő szabálya.
A nyugdíj jogosultsághoz az adott időszak teljes egészében szolgálati időnek számít.
Például egy húsz éven át részmunkaidőben töltött időszak akkor is húsz év szolgálati időt fog jelenteni a nyugdíj jogosultságnál – tehát teljesül az öregségi teljes nyugdíjhoz megkívánt szolgálati idő követelmény -, ha a kereset mindig kevesebb volt a minimálbérnél, mert élve az erre vonatkozó munkajogi lehetőséggel a részmunkaidő teljes munkaidőhöz viszonyított hosszához igazodóan a kereset is csak időarányos része volt a minimálbérnek.
A nyugdíj összegénél azonban már számítani fog, hogy a megszerzett szolgálati idő (a példában a húsz év munkaviszony) alatt nem a minimálbér teljes összege után történt meg a nyugdíj járulék fizetés, hanem az alacsonyabb kereset miatt annak csak egy része után.
Ebben az esetben ugyanis a szolgálati időt a nyugdíj járulék alapul szolgáló kereset és a mindenkori minimálbér aránya alapján kell kiszámítani (Tny. 39.§ (1) bekezdés).
Ez az arányos számítás pedig azt fogja eredményezni, hogy a nyugdíj mértékénél (összegénél) rövidebb lesz az adott időszak alatt elismerhető szolgálati idő hossza, mint az adott biztosításban töltött naptári időszak hossza. A példánál maradva, a nyugdíj összege nem húsz év, hanem annál mindenképpen rövidebb szolgálati idő alapján kerül kiszámításra, azaz a húsz év szolgálati időnél alkalmazandó ötvenhárom százalékos mértéknél kisebben.
Természetesen részmunkaidő nem csak kisgyermekes, vagy gondozást végző munkavállaló esetén fordulhat elő, hanem bármilyen más okból is, a nyugdíj szempontjából ezek az esetek is a fentiek szerint lesznek hatással az ellátásra.