Hírek

Releváns jogszabályok:
– 2017. évi CLI.törvény az adóigazgatási rendtartásról
– 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
– 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről
– 2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról

Az adóeljárások tekintetében is kötelezettség az adóhatóság részére, hogy amennyiben nem áll rendelkezésre elég adat, akkor bizonyítási eljárást folytat le. Az adóhatóság az ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az adózót, képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az adóhatóság köteles az adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szóban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni.
Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetve más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a fel nem fedett próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó vagy nyilvánosan elérhető elektronikus adat, információ.
Az adóigazgatási eljárásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 66. § rendelkezik a szakértőről, mely szerint szakértőt kell meghallgatni – legalább 15 napos határidő kitűzésével – szakvéleményt kell kérni, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges és az adóhatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel. Egyébként a szakértőre vonatkozó részletszabályait az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi törvény tartalmazza.
Az Air. 101. § szerint
(1) Az állami adó- és vámhatóság az ellenőrzés során
a) az adózó tevékenységének kutatás-fejlesztési szempontból való minősítésével, illetve
b) a kutatás-fejlesztési tevékenységhez kapcsolódó költségek kutatás-fejlesztési tevékenységhez való hozzárendelhetőségével [az a) és b) pont a továbbiakban együtt: kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárás]
összefüggésben megkeresheti a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szervet, mint szakértőt.
(2) Ha az önkormányzati adóhatóságnak nincs a kettős könyvvezetésre kötelezett adózó ellenőrzéséhez szükséges szakértelemmel rendelkező adóellenőre, az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséhez megbízás alapján bejegyzett könyvvizsgáló, adótanácsadó, adószakértő, vagy okleveles adószakértő közreműködését veheti igénybe, aki az adózó ellenőrzéséhez szükséges iratokba betekinthet.
Az ellenőrzés során az adóhatóság szakértőt vehet igénybe. Az adóhatóság ellenőrzést végző dolgozójának szigorú képesítési feltételeknek kell megfelelnie, így az adókötelezettség ellenőrzése során felmerülő kérdések elbírálása általában nem okoz problémát. A vizsgálat azonban feltárhat olyan tényeket is, amelyeknek megítélése már meghatározott, speciális szaktudást igényelhet. E szakkérdések elbírálására az adóhatóság szakértőt kérhet fel. Az adóhatóság által szakértőként csak olyan személy kérhető fel, akivel szemben összeférhetetlenség nem áll fenn. A szakértő feladatának eredményes ellátása érdekében az adózónak és az adóhatóságnak a szakértői vélemény elkészítéséhez segítséget kell nyújtani. Az adózó a szakértővel ugyanúgy köteles együttműködni, mint az adóhatósággal. A szakértő akadályozása esetén ugyanazok a hátrányos jogkövetkezmények alkalmazhatók, mint az adóhatóság eljárásának akadályozása esetén.
A szakértő szakvéleményének a felkérés keretei között kell maradnia. Csak azokban a kérdésekben kell szakvéleményt adnia, amelyeknek eldöntésére, kidolgozására felkérték. Az adóhatóság az eset összes körülményét megvizsgálva, a bizonyítékokat szabadon mérlegelve dönti el, hogy a szakértő véleményét elfogadja-e, illetve, hogy milyen terjedelemben fogadja el.
A transzferár ellenőrzések általában egy vagy több évre vonatkozó, bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatnak minősülnek, általában valamennyi adóra vonatkozó ellenőrzések ezek. A transzferár ügyletek a társasági adót, illetve veszteséges adózóknál a társasági adó alapját közvetlenül is érintik. A cégcsoporton belüli társaságok egymás közötti ügyletei tekintetében realizált eredmény általában a cégcsoport valamelyik felsőbb szervezete- anyavállalata, regionális központ- által megszabott árakon, díjakon vagy eldöntött kondíciókon alapul és általában nem a piac által meghatározott, így be kell látni, ezen ügyletek magukban hordozzák a nyereségátcsoportosítás valószínűségét.
Kiemelt ellenőrzési terület évek óta a kapcsolt vállalkozások közötti transzferárak vizsgálata. 2023. évtől a szabályok is változtak, valamint a dokumentáció hiánya esetén kiszabható mulasztási bírság összeg is növekedett. A transzferár és a szokásos piaci ár fogalmát élesen el kell különíteni egymástól. A transzferár az az ár, amelyet kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyletükben ténylegesen alkalmaznak. A szokásos piaci ár pedig az az ellenérték, melyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek. A szokásos piaci ár mindig egyedileg meghatározott.
Az OECD Transzferár irányelvek előírásainak megfelelően alkották meg a hazai transzferár-képzési jogszabályokat is. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló, többször módosított 1996. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 18. §-a előírja a szokásos piaci ár elvének alkalmazását a kapcsolt vállalkozások közötti üzleti szerződések során megállapítandó ellenérték vonatkozásában és transzferár-nyilvántartási kötelezettséget ír elő az érintett vállalkozások részére. A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségekre vonatkozó előírásokról a 32/2017. (X.18.) NGM rendelet (továbbiakban: NGM rendelet) rendelkezik.
Kapcsolt vállalkozást a Tao. tv. 4. § 23. pont határozza meg a transzferár az a kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteiben ténylegesen alkalmazott ár. Azt, hogy egy társaság milyen indok alapján kerül a NAV által ellenőrzésre kiválasztásra, többféle lehet, és függhet a társaság nagyságától is, így pl: vannak kötelező ellenőrzések (pl. végelszámolás), vannak célzott kiválasztás ellenőrzések (átfogó ellenőrzések pl.) és vannak helyi információkon alapuló vizsgálatok. A társasági adóalap vizsgálata során kiemelt jelentőséggel bírnak az alábbi dokumentumok: számlák, szerződések, számítási anyagok, kimutatások, pénzügyi teljesítést igazoló dokumentumok, könyvelési feladások, kontírozások, stb.. A költségek és ráfordítások tekintetében vizsgálat alá kerül az, hogy bizonylatok alátámasztják-e a gazdasági esemény megvalósulását vagy sem, továbbá az, hogy a költség, ráfordítás elszámolható-e, az a tárgyévet terheli-e, esetleg más időszakhoz kapcsolódik, valamint az is, hogy valóban az adott időszakot terheli- e az elszámolt összegben.
Adózók sokszor formális kötelezettségnek tekintik a transzferár nyilvántartás elkészítését. Van, amikor adózó adott esetben helytelenül állapítja meg a szokásos piaci árat, ártartományt, így a helyes szokásos piaci ár, ártartomány meghatározásának kötelezettsége az adóhatóságra száll át, mellyel szemben adózónak ellenbizonyítási lehetősége van. Az ellenbizonyítás azonban kizárólag a vitatott, adóhatóság által el nem fogadott kérdések tekintetében van, ellenkező esetben a transzferár nyilvántartási kötelezettség előírása valóban formális, adminisztratív teendővé válna. A Legfelsőbb Bíróság a Kfv.V.35.418/2009/04. számú ítéletében a formális kötelezettséget elvetette, valamint rámutatott arra, hogy a költségvetési, adózási érdekeket különösen sértő mulasztáskénti minősítését támasztja alá a kiszabható bírság felső határának az egyéb mulasztáshoz képest különösen magas összegben történő meghatározása. A transzferár nyilvántartást a társasági adóbevallás napjáig el kell készíteni, azonban adózók ezzel gyakran adósok maradnak bár a 2023. évi jogszabályváltozások és az adatszolgáltatás a határidők betartását még jobban követeli.
A szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárás alatt a szokásos piaci árral összefüggésben az adózóval szemben jogkövetési vizsgálat és kiutalás előtti adóellenőrzés folytatható le 2023. január 01. napjától.
Jogeset
A Kúria kimondta, hogy a transzferárazás kérdése az alapul szolgáló tényállás függvényében lehet szakkérdés és lehet tisztán jogkérdés. Az eljárás tárgya nem az alapul szolgáló jogviszonyok minősítése, hanem az adott ügylet paramétereihez legközelebb álló jogviszonyokra alkalmazott ellenérték meghatározása. A cégcsoport a csoporttagok likviditását a cash pool módszerével biztosította. A csoport tagjainak havi elszámolású rövid pozícióiból származó egyenlegét minden hónap végén átvezették az Anyavállalat és az adott tagvállalat közötti hosszú távú pozícióra (long term loan). A felperes részben a tagok és az Anyavállalat közötti közvetítőként járt el, részben maga is pénzeszközöket helyezett el az Anyavállalat főszámlájára, illetve kapott onnan pénzeszközt.
Az egyes ügyleteket a felperes transzferár nyilvántartásban „betételhelyezésként” minősítette, és a transzferárazás szabályainak alkalmazásakor folyószámla betéti kamatokat vette figyelembe. Az elsőfokú adóhatóság a 2012.04.01. – 2014.03.31. közötti időszakra vonatkozó ellenőrzés során társasági adónemben – egyebek mellett – irányadónak tekintette, hogy a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.évi CXII. tv. (a továbbiakban: Hpt.) és a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: régi Ptk.) szabályaiból következően a betéti ügyletnek fogalmi eleme, hogy a betétet fogadó fél pénzintézet (Hpt. alkalmazásában: hitelintézet) legyen. Az Anyavállalat nem hitelintézet, betét gyűjtésére nem jogosult. Ugyanakkor az ellenőrzött időszakban a Hpt. ismeri az anya- és leányvállalt közötti csoportfinanszírozást pénzkölcsönnyújtást. A felperes és az Anyavállalat közötti ügyletek ennek felelnek meg, a szokásos piaci árat a nyújtott kölcsönök kamatához kell hasonlítani. Az adóhatóság a szokásos piaci mértékűnél alacsonyabb kamatláb alkalmazása miatt adókülönbözetet állapított meg felperes terhére. Alperes egyéb adónemi változásoknak az adózás előtti eredményre gyakorolt hatása miatt megváltoztatta az elsőfokú határozatot, egyebekben helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság értékelése szerint tisztán jogkérdésről kellett dönteni. Az Anyavállalat a Hpt. szabályai miatt nem gyűjthet betétet, a nála elhelyezett összegekre a felperes nem betéti, hanem kölcsön utáni kamatot kaphat, a szokásos piaci árat eszerint kell meghatározni. Ezért elutasította a keresetet.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria abból indult ki, hogy a transzferárazás kérdése az alapul szolgáló tényállás függvényében lehet szakkérdés és lehet tisztán jogkérdés. A perbeli esetben az alperes jogkérdéssé formálta a döntést azzal, hogy azt a Hpt.-re alapította. A szokásos piaci ár meghatározása során azonban nem az alapul szolgáló jogviszony minősítése, hanem az adott ügylet paramétereihez legközelebb álló jogviszonyokra alkalmazott ellenérték meghatározása a kérdés. Ebben az esetben – még csak az Art. 1.§ (7) bekezdésének keretei között sem – nem lehet irányadó az, hogy az Anyavállalat rendelkezik-e betétgyűjtési jogosultsággal vagy sem. A klasszikus hitelintézeti/betéti konstrukció alperes által megjelölt kockázati elemei sem alkalmazhatók a független hitelintézetekre irányadó módon, mivel a cash pool rendszerek speciális működési paraméterekkel bírnak, eleve ez a különleges helyzet teszi szükségessé a transzferár alkalmazását.
A Kúria a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az elsőfokú bíróság – akár igazságügyi szakértő bevonásával – megalapozottan állást tudott-e foglalni a transzferárazás kérdésében, és mivel erre az elsőfokú- és alperesi határozat alapvetően téves kiindulásából eredő tényállásbeli hiányosságok miatt nemleges választ adott, a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezéséről, az alperes határozatának a szokásos piaci ár megállapítás tekintetében történő, az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezéséről és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezéséről rendelkezett. (Kúria Kfv.35.550/2018/12)