Hírek

Releváns jogszabályok:
– 2017. évi CLI. törvény az adóigazgatási rendtartásról
– 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet az adóigazgatási eljárás részletszabályairól
– 2016. évi XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről
– 2017. évi CLII. törvény az uniós vámjog végrehajtásáról

Az adóhatósági ellenőrzést csak megfelelő szaktudással rendelkező, szigorú képesítési feltételeknek megfelelő revizorok végezhetik. Az eljárás során a tényállás tisztázásához azonban szükség lehet szakkérdések eldöntésére is, amelyre az adóhatóság megfelelő képesítéssel rendelkező alkalmazottal nem rendelkezik, vagy rendelkezik ugyan, de célszerűségi okokból a kérdés eldöntését független, külső szakértőre bízza. Szakértőt kell meghallgatni vagy szakvéleményt kell kérni, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, és az eljáró adóhatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel. Szakértőként elsősorban az adóhatóság szakértői névjegyzékbe bejegyzett alkalmazottját kell felkérni. Ha jogszabály meghatározott szakértő kirendelését írja elő, úgy azt az intézményt, testületet, személyt kell kirendelni. Az adóhatóság felhívására az adózó a szakértői vizsgálatban köteles közreműködni. A kirendelt szakértő bírsággal sújtható, díja csökkenthető, ha feladatait határidőre nem teljesíti. A szakértő által adott szakvélemény bizonyíték. Annak elfogadása az adóhatóság számára nem kötelező, e tekintetben is a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve érvényesül.
Jogszabályi rendelkezések
Az igazságügyi szakértőkre vonatkozó szabályokat elsősorban a 2016. évi XXIX. törvény tartalmazza, de szakkérdés érintően egyéb törvényekben is találunk utalásokat (Inno tv., Tao tv. stb..)
Az adóigazgatási eljárásokban az adóhatóság megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket az adóigazgatási r eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII.28.) Korm. rendelet (a továbbiakban Air vhr.) tartalmazza (79. §), mely szerint az adóellenőr az ellenőrzés megkezdését megelőzően erre történő külön felhívás nélkül is köteles magát és az ellenőrzési jogosultságát igazolni, az adózót az ellenőrzés típusáról, tárgyáról és várható időtartamáról tájékoztatni. Az adóhatóság az ellenőrzés során jogait oly módon köteles gyakorolni, hogy az az adózó gazdasági tevékenységét a lehető legkisebb mértékben korlátozza. Ha az adóhatóság az adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében nemzetközi egyezmény vagy viszonosság, illetve az Európai Unió adóügyi együttműködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot keres meg, az adózót a külföldi adóhatóság megkereséséről és a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséről értesíti. Az adóhatóság a külföldi adóhatóság megkeresésének időtartama alatt az ellenőrzést folytathatja. Az ellenőrzés a válasz hiányában is befejezhető, ha a tényállás egyéb körben tisztázott.
Az adóhatóság az ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az adózót, képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az adóhatóság köteles az adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szóban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni.
Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetve más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a fel nem fedett próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó vagy nyilvánosan elérhető elektronikus adat, információ.
Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI törvény (a továbbiakban: Air.) 50 § rendelkezik az ügyintézési határidőről, mely szerint az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatósághoz történő megérkezését követő napon, a hivatalbóli eljárás esetén az első eljárási cselekmény megkezdésének napján kezdődik.
Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyintézési határidő harminc nap, amelyet az adóhatóság vezetője egy alkalommal – indokolás mellett – harminc nappal meghosszabbíthat. Az eljárási határidő meghosszabbításának van helye, ha
a) az előkérdés bíróság hatáskörébe tartozik,
b) ha az előkérdés más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak az adóhatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el,
c) az ügyben külföldi szervet kell megkeresni,
d) az adózó mulasztása vagy késedelme azt indokolja, vagy
e) szakértő bevonására került sor
f) törvény az eljárási határidő meghosszabbítását lehetővé teszi.
Szakértő
Magára a szakértőre vonatkozó szabályokat az Air 66. § tartalmazza. Szakértőt kell meghallgatni vagy – legalább tizenöt napos határidő tűzésével – szakvéleményt kell kérni, ha az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, és az eljáró adóhatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel. Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, úgy ezt a szervezetet, intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni. Az adóhatóság egyéb esetben az igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki. Az adóhatóság felhívására az adózó a szakértői vizsgálatban köteles közreműködni. A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményeire. A kirendelt szakértő eljárási bírsággal sújtható és díja a határidő lejártát követő naptól kezdődően naponta egy százalékkal csökkenthető, ha anélkül, hogy a határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, feladatait határidőre nem teljesíti.
Jogeset- Kiegészítő szakvélemény
Adózó a Lengyelországban vásárolt autóbuszt Ukrajnában vámoltatta és forgalomba helyeztette és az Európai Unió területén személyszállításra használta. A gépkocsivezető Magyarországra belépéskor a gyárilag rendszeresített tartályban lévő üzemanyag behozatalát jelentette be a vámhatóságnak. Az autóbusz a lengyel nyelvű tanúsítványa szerint a gyárilag beszerelt üzemanyagtartály mellett egy 320 literes alumínium pót-üzemanyagtartállyal is rendelkezett. A pénzügyőrök a járművet átvizsgálták, a gyári üzemanyagtartállyal összekötve a póttartályban 310 liter gázolajat találtak.
Az elsőfokú vámhatóság a vámellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségek megsértése miatt a gépkocsivezetővel szemben vámigazgatási eljárást indított, vámigazgatási bírságot szabott ki, elrendelte a pót-üzemanyagtartályban talált nem uniós jövedéki termék elkobzását és megsemmisítését, továbbá a műszaki átalakításokra tekintettel az autóbusz, indítókulcs lefoglalását. A gépkocsivezető a bírságot az ellenőrzés napján megfizette, a határozattal szemben fellebbezést nem terjesztett elő.
Az elsőfokú vámhatóság a tényállás tisztázása érdekében szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvélemény megállapította, hogy az autóbuszt gyárilag 750 liter névleges űrtartalmú acéllemezből készült üzemanyagtartállyal helyezték forgalomba, amihez lehetőség volt gyárilag, acélból készült, külön beöntőnyílással felszerelt pót-üzemanyagtartály beépítésére, ezt azonban nem rendelték meg.
A szakvélemény szerint az autóbuszba beépített kb. 320 liter térfogatú póttartály kisipari módszerrel készült, ismeretlen, tisztázatlan eredetű. A két tartály összeköttetése, illetőleg az üzemanyag túlfolyását biztosító műszaki megoldás szakszerűtlen, nem felel meg a magyar előírásoknak, állandó potenciális veszélyt jelent a közbiztonságra, a közlekedők biztonságára.
A szakértő megállapította továbbá, hogy a lefoglalt autóbuszba a lengyel nyelvű tanúsítványnak megfelelő póttartály beépítése – egyedi azonosításra alkalmas jelzés hiányában – nem igazolható, a dokumentumban szereplő alvázszám nem egyezett az autóbuszéval, a gyártó tájékoztatása szerint ilyen alvázszám nem létezik. Az elsőfokú vámhatóság határozatával a gépjárművezetőtől lefoglalt autóbusz elkobzását, az állam javára értékesítését, ennek eredménytelensége esetén a megsemmisítését rendelte el. A szakvélemény alapján az adózó által csatolt lengyel tanúsítványt a póttartály szabályszerű beépítésének alátámasztására nem fogadta el. Hivatkozott többek között az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 90. § (1) és (13) bekezdésére, az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i, 952/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendelet 22. § (6) bekezdésére.
Adózó felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét megváltoztatta, az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a vámhatóság által kirendelt szakértő véleményében nem jelölte meg, hogy az autóbusz mely szabvány követelményeinek nem felel meg és nem mutatta be azt sem, hogy a közbiztonság mitől veszélyeztetett.
A megismételt eljárásra iránymutatásként előírta a szakértői vélemény kiegészítését ezen szempontok alapján. Hangsúlyozta, a közbiztonság veszélyeztetettsége kizárólag a Vámtv. 22. §-ában foglalt feltételek alapján, alapos és indokolt okból állapítható meg. Az elsőfokú vámhatóság a megismételt eljárásban a kiegészítő szakértői véleményére alapozva a Vámtv. 22. § (1) bekezdés b) pontja szerint az autóbusz elkobzását rendelte el. Indokolásában megállapította, adózó által csatolt tanúsítvány nem alkalmas annak igazolására, hogy a vizsgált járműbe beépített tartály szabványos, a tanúsítványhoz mellékelt műszaki vázlatok és alkatrészjegyzékek nem az abban szereplő gyártó által előállított tárolóedényre vonatkoznak.
Adózó keresetében megsértett jogszabályként a Vámtv. 103. § (1) bekezdését, a 22. § (2) bekezdés a) és d) pontjait jelölte meg. Álláspontja szerint a kirendelt szakértő nem igazolta és nem fejtette ki, hogy a jármű átalakítása közvetlenül milyen módon veszélyezteti a közbiztonságot, a határozat alapjául szolgáló tényállás aggályos és tisztázatlan. Indítványozta igazságügyi szakértő kirendelését a közbiztonság veszélyeztetése, a póttartály beazonosítása, tanúsítványának megfelelősége kérdésekben.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
Indokolása szerint a kiegészített szakvélemény aggálytalan, részletesen indokolt, ezért döntése alapjául elfogadta. Adózó csupán vitatta a szakvélemény megalapozottságát, azonban nem szolgáltatott olyan tényeket, bizonyítékokat, amelyek a megelőző eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének aggályosságát alátámasztották volna, így a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 80. § (1) bekezdése, a Kúria 3/2020. (XI. 09.) KK véleménye, az Alkotmánybíróság 5/2020. (I. 29.) AB határozata alapján mellőzte a szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt.
Megállapította, hogy a kiegészítő szakértői vélemény tartalmazza, hogy adózó tulajdonát képező autóbusz üzemanyagtartályának szakszerűtlen műszaki kialakítása miért jelent közvetlen veszélyt a közbiztonságra, amely összhangban áll a Kúria e tárgyú fogalommeghatározásával is. A szakértő egy hipotetikus helyzeten keresztül szemléltette az alkalmazott műszaki megoldás lehetséges következményeit, és műszaki szempontból meggyőző magyarázatát adta a folyamatosan fennálló, közvetlen veszélyhelyzetnek. A vámhatósággal egyezően megállapította, hogy mivel a Vámtv. 22. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával a közbiztonság veszélyeztetése miatt került sor az elkobzására, a Vámtv. 22. § (2) bekezdése nem alkalmazható, nincs jelentősége annak, hogy ki volt a jogsértést elkövető személy, továbbá mérlegelés tárgyát nem képezheti az, hogy az elkobzás aránytalan, illetve méltánytalan-e.
Adózó felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy indítványa ellenére az elsőfokú bíróság nem rendelt ki szakértőt a hatóság által beszerzett szakvélemény cáfolatára. Fenntartotta a keresetlevelében kifejtett érveit, hangsúlyozva, a kiegészített szakvélemény nem igazolta, hogy a jármű átalakítása közvetlenül milyen módon veszélyezteti a közbiztonságot.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem tartotta alaposnak.
A Kúria megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatása szerint az elsőfokú vámhatóságnak a szakértői vélemény kiegészítését követően kellett a póttartály, az átalakított üzemanyagtartály szabványnak, műszaki jogszabálynak megfelelőségéről, ezzel összefüggésben a közbiztonság veszélyeztetettségének fennállásáról döntenie. A vámhatóságnak, illetőleg az elsőfokú bíróságnak a jogorvoslati kérelmek elbírálásakor az új eljárásra okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási elemeket kellett vizsgálnia.
Az Alkotmánybíróság 3125/2013. (VI. 24.) AB végzésében foglaltak szerint nem sérti a tisztességes eljárást és a jogorvoslati jogot, ha a hatóságok által megismételt eljárás törvényességét felülbíráló bíróság csak abban a keretben vizsgálódhat, amelyet az alapeljárásban eljárt bíróság a számára meghatározott, ellenkező esetben az eredeti bírósági határozat jogereje, kötőereje mit sem érne. A Kúria 3/2020. (XI. 09.) KK véleménye a joggyakorlat egységesítése érdekében foglalkozott a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő alkalmazásának kérdésével. Kimondta, hogy a Kp. 80. § (1) bekezdése szerint a bíróság a közigazgatási perben a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő alkalmazásától akkor tekinthet el, ha adózó az igazságügyi szakértő szakvéleményének aggályosságát sikerrel valószínűsíti. Nem tekinthető a megelőző eljárásban beszerzett szakvélemény aggályossá tételének a szakvélemény szakmai adatok és bizonyítékok nélküli kritikája vagy a szakértő személyére, illetve a szakértői kompetencia hiányára vonatkozó alá nem támasztott eljárásjogi hivatkozás. Amennyiben adózó a megelőző eljárásban beszerzett szakvélemény megalapozottságát nem tudja megkérdőjelezni, az azt alátámasztó peranyagot nem szolgáltatja, úgy a bíróság még a adózó ezt ellenző indítványa ellenére sem tekinthet el a megelőző eljárásban kirendelt szakértő alkalmazásától.
A periratok szerint a megismételt közigazgatási eljárást követően előterjesztett keresetlevelében a adózó a kirendelt szakértő szakvéleményének hiányosságára utalt, ezzel összefüggésben hivatkozott a tényállás tisztázatlanságára. Ezen előadásának alátámasztására szolgáló okirati bizonyítékot, szakmai anyagot nem csatolt, egyéb, a szakvélemény hiányosságát, aggályosságát alátámasztó részletes nyilatkozatot nem tárt elő. A Kúria szerint az elsőfokú bíróság eljárása mindenben megfelel a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek, adózó eljárási jogai nem sérültek. A szakvéleménnyel kapcsolatos előadása önmagában nem volt alkalmas arra, hogy a megelőző eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének aggályosságát alátámassza, ezért az elsőfokú bíróság adózó bizonyítási indítványát jogszerűen utasította el.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt is, hogy a kiegészítő szakértői vélemény pótolta az alapszakvélemény hiányosságait, megjelölte azokat a nemzetközi és hazai jogszabályokat, amelyeknek az autóbusz üzemanyagellátó rendszere, annak műszaki megoldásai nem feleltek meg. A közveszélyokozás ténye igazolt. A vámhatóság és az elsőfokú bíróság is helytállóan állapította meg, hogy a Vámtv. 22. § (1) bekezdés b) pontja objektív következményként írja elő a közveszélyt okozó dolog elkobzását, kizárja méltányosság gyakorlását, az aránytalanság kiküszöbölését; annak sem tulajdonít jelentőséget, hogy a lefoglalt dolog a vámigazgatási eljárás alá vont személy tulajdona-e. Abban az esetben, ha az elkobzás a Vámtv. 22. § (1) bekezdés b) pontján alapul, nincsen törvényes lehetőség a 22. § (2) bekezdés alkalmazására.
Adózó szakvéleménnyel kapcsolatos kritikája önmagában nem alkalmas arra, hogy a megelőző eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének aggályosságát alátámassza. Mindezek folytán a Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VI.35.374/2022/7.)